szárnyak nélkül.

Érezted már úgy, hogy a mellkasodon lévő nyomás egyre csak növekszik, s néha már alig kapsz levegőt? Mint mázsás kő nyomja lelked, s kínozza azt. Hiába is próbálsz megszabadulni tőle, nem engedi. Mágnesként vonzod a szenvedést barátom, ezen nincs mit gondolkozni. Újra egy lélekgyilkos vagy. Ahogyan mindig is .... Persze kell a csalódás, meg a hibák, és minden földi jó...tudod, így fejlődik a személyiséged. De, mert ugye mindig van de: amikor fekszel az ágyadban, s azon gondolkodol, most éppen mi is nyomja a lelked, és képtelen vagy szavakba önteni, az már eléggé kellemetlen. Nem értem mi történik velem. Néha rám tör a félelem. Majd beleszédülök, annyira fojtogat a gondolat.....a gondolat, hogy elveszítem. Hogy nem lesz részese zavaros életemnek. Nem kelek majd reggel mellette, s látom csibészes mosolyát. Hogy ezt is elszúrom, ahogy mindent..... Nehéz elfogadnom a hirtelen jött változásokat, melyek felkavarták az életem. Mindent elsöprő forgószél, s azután csak a káosz marad. Újjá...

Azt hiszem mindenki életében eljön az a pillanat, amikor kezébe veszi sorsa irányítását. Mit sem törődve addigi életével, egyszerűen hátat fordít neki, és céltudatosan törtet az ismeretlen felé. Csábítja, vonzza, egyszerűen megbabonázza...... Minden egyes percben változunk. S bár nem észrevehető, legbelül érezzük, hogy valami más....mi. Az élet a változásokról szól. Vannak időszakok, amikor szükségünk van egy erőteljes megújulásra. Amikor egyik nap még kis begubózott hernyóként pislogunk a világra, de másnap...másnap már egy pillangó tekint vissza ránk a tükörből. Kell. Kell, hogy lényünk ragyoghasson. Hogy lelkünk szárnyalhasson....s egyszerűen, hogy jól érezhessük magunkat a bőrünkben. S néha a változás szele hirtelen sodor magával. Nem jelez előre, nem kér engedélyt, egyszerűen befészkeli magát, mint valami hívatlan vendég. Nem tehetsz más, mint beinvitálod, megkínálod egy csésze forró teával, és megszokod, hogy ezentúl ő is az életed részese lesz. Mosolyogsz, miközben belül ma...

Néha a sors csúnya egy játékot űz velünk. Az életünk egyes területei rendeződni látszanak, míg mások összeomlanak. Nem lehet minden tökéletes, ezt megtanulhattad volna kedves barátom. Valamit kapsz, valamit elveszítesz. Ez az élet rendje. És pont. Igazából néha kiborító, hogy te valakiért a fél karod is odaadnád, míg ő ha bajban vagy elfordul tőled. Ez van, már megint csak ezt dobta a gép...... Napok óta valamiféle nyugtalanító érzés költözött a lelkembe, és piszkálta azt. De ma aztán tényleg elegem lett belőle. Nem fogok megint a mélyre süllyedni, és menekülni a problémák elől. Ahogy azt mindig is tettem. Bátorság kedves barátom, bátorság. És persze kitartás. Ez kell most neked, semmi más. Igen, kedves lelkitársasszony, igazad volt. Már megint. Főnix vagy. Ahogy mindenki. Valami meghal bennünk, hogy aztán újra szülessen. Valamit el kell hagynunk a régi életünkből, el kell engednünk. Muszáj. Pontosan azért, hogy a helyére más vackolja be magát. És ez egy véget nem érő körforgás r...

Érezted már úgy, mintha önként vállalt rabságba száműzted volna önmagad? Megfosztva szabadságodtól, egy ketrecben térsz magadhoz egy borongós reggelen. A kulcsot lenyelted, a pótkulcsot pedig messzire eldobod magadtól......De reménykedsz benne, hogy pont a jó időben, a megfelelő ember találja majd meg, s enged szabadjára. Egyszer..... Kicsit vicces, hogy mennyire mazochisták tudunk néha lenni. Elhagyjuk a legjobb dolgokat az életünkből, bízva a változás jótékony hatásában. De mi történik akkor, ha hiba kerül a gépezetbe? Felszabadulás helyett egyszerűen gyilkoljuk a lelkünket? Bűnös leszel te is kedves barátom. Mindannyian azok vagyunk. Egy cseszettül elvetemült gyilkosbanda....Kínozzuk törékeny lelkünket, míg fel nem adja a harcot. Mert ezt akarjuk bizony. Mindannyian......... Persze egyszer összeáll a kirakós, és rájövünk nem jó ez így. Reménykedj benne, hogy időben térsz magadhoz, mielőtt teljesen felemésztenéd magad. Mert onnan már nincs visszaút..... A sötét felhők eltakartá...

Kopogtatnak lelked kapuján. Halk puffanás, és már beljebb is fészkelte magát. Hirtelen. És nem akar távozni. Ott marad, ahol van. A múltam kísért. Újra ugyanaz a film játszódik le, csak javított kiadásban. Mintha a sors, az univerzum egy újabb esélyt adna, hogy újra kezdjem. Hogy jobb legyek. Egyszerűen most ne csesszem el. :) Fura érzés, az biztos. Változtak az idők, és vele változtam én is....De azt mondom kedves barátom, ha már ezeket a lapokat osztották ki, hát játsszuk végig a játékot. Tisztességesen. És szívből....  " Bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy. Bármit kérsz, az ára az túl nagy. Okosnak, szépnek, szajhának kell lenni. Elég volt, Baby az elnyomásból ennyi! "  Oh, igen visszatért a régi érzés, és ezúttal nincs de. :)

Oh igen elcsábított. Teljesen megbabonázott. Még most is érzem a bizsergést, ami akkor járta át a testem. Nagyváros várj meg, nemsokára jövök megint, és újra egy leszünk te meg én! :) A pörgés az kell nekem! Az őrület, oh igen! Imádom ezt! Tudod kedves barátom, azt hiszem a megszokások rabja vagyok. Bármennyire is a változás a legjobb drog az életemben, az egyhangúság az, mely a domináns. Addig a percig, amíg nem ízlelsz meg egy új ízt, beéred a megszokottal. Jó az. De az érzés, az újdonság varázsa egyszerűen elvarázsol. érzed, ez kell neked. És igen, érzem, hogy most rossz helyen vagyok. De ezen tudok változtatni, nemde bár? Összevetve ez a néhány nap olyan különleges volt. és a szó pozitív értelmében. Újra izgő- mozgó Haribó vagyok, és igen is élvezem az életet. Félelem? Kinek kell az? :D Ma újra Angyalföldre utazom, és elmerülök csodálatos világában....:)

Nos, Tündérországban jártam az elmúlt néhány napban. Hihetetlen hely ez, én megmondom a tutit. :) S bár néha ugyan megjelent egy- egy kobold, a Napsugár mindig beragyogta a lelkem. Na jó, komolyodjunk!! Újra sunyi vagyok (L), és elképesztő energia szabadult fel bennem. Hiányzott már. Elképesztően. De a " mosolygós lány " visszatér, és energiavámpírként újra az emberek agyára megy. Heló, szia világ! S ha nem tetszik, ne nézz rám.....!!!!! Alig várom, hogy újra Meseföldön járjak, bár nem mindig tökéletes. De tudod mit kedves barátom? Amit az élet ad, én kihasználom. Elveszem. Kell nekem. Mennyire hiányzott a pörgés. Az őrület okozta eufória. A változás. Na jó, egy vallomás következik: a mosolyt, nem is a vigyort nem tudom letörölni az arcomról. Kicsit össze- vissza beszélek, és ez annyira jó....:) A különleges csillogás visszatért, mely már rég nem jelent meg barna szemeimben. Kicsit mazochista vagyok. És ez engem boldoggá tesz. Azt hiszem nem vagyok normális. :D De ősz...

Megváltoztam. Ezt biztosan tudom. S, hogy pozitív vagy negatív irányba? Attól függ ki vagy, és milyen szerepet töltessz be az életemben...... Most egy kicsit bátrabbnak érzem magam. Most egy kicsit magabiztosabbnak. Most egy kicsit nyugodtabb vagyok, most egy kicsit én vagyok......s azt hiszem ez a jobbik felem. :)

Van az úgy, hogy egyszerűen csak el akarsz menekülni a világ elől. Problémák, melyek rég a szőnyeg alatt vannak, most hirtelen előjönnek, s mázsás kőként sújtanak le rád. Nincs mit tenni, megszoksz, vagy megszöksz alapon, vagy elviseled az összes feszültséget, melyek gyermeteg lelked gyilkolják, vagy elmenekülsz egy olyan helyre, ahol tudod, hogy boldog lehetsz..... Néha jobb megfutamodni bizonyos dolgok elől, és elfelejtkezve róla élvezni egy kicsit az életet, mintsem szenvedni, és eljátszani ugyanazt a műsort minduntalan..... Talán menekülök, talán gyáva vagyok, talán nyuszi v agyok én még az élethez. De tudod mit kedves barátom? Én mindezt élvezem, és ezeknek az örömteli pillanatoknak élek. A holnap még jobb lesz, mert tudom, hogy mellette ébredek. Biztonságban.......Megfelejtkezve a világról, a problémákról, a világ zajáról...... Még mindig fogalma sincs róla, milyen hatással van rám. De legyen ez az én titkom....:) Megyek, és élvezem még a szabadságot, mielőtt újabb ön...

Tudod kedves barátom, szörnyű vallomás következik: nem vagyok boldog..... Hiányzik a régi életem, a régi én. A kedves, aranyos énem, aki néha ugyan kiborult, de jól érezte magát a bőrében. A változás mégsem volt olyan jó ötlet, mint gondoltam. Nem tudom visszacsinálni, és ez a legrosszabb az egészben. Ez a hajó elment, és én vidáman integettem neki. A múltamnak. Belenézek a tükörbe, és egy idegen néz vissza rám. Gyermeteg arcom helyett csak egy megviselt, karikás szemű nőt kapok..... A szeméből a különleges csillogás már rég kihunyt, s csak a belenyugvás az, mely felismerhető. Fura, még a szemem színe is megváltozott. A világosságot a sötétség vette át. Ahogy a lelkemben is. És az üresség. Hiányzik, hogy össze- vissza fecsegjek az embereket kiakasztva, s hogy mosolyogjak a világra. Megkomolyodtam. lenyugodtam......és ez nem jó. Ez nem lehetek én! Nem akarom üldözni a múltam, és fogalmam sincs mi történik velem. Nem ezt akartam, és ez még jobban frusztrál. Hogyan tovább? nem tud...

Harmónia. Nyugalom. Béke. Mindez, s talán még több, mely lelkivilágodra jellemző. De aztán jön egy kisebb szél, mely felerősödik, s forgószélként söpör végig lényeden. Káosz. Ez marad. Hihetetlen, hogy néhány apró dolog mennyire fel tudja kavarni az életem. Kicsit naiv voltam, hogy azt hittem, végre egyenes vágányban folytatódik az utam, s nem lesznek hullámvasutak. Gödrök, melyeknek a mélyére süllyedek .Egyszerűen csak gondtalan életet akartam élni. Nem törődve senkivel, csakis önmagammal. Nem önzőség ez. Dehogyis. csak belefáradtam abba, hogy mindenki kénye- kedve szerint mozgathat, mint egy bábut. Tudod, mit kedves barátom? Igenis önző vagyok. Önző, mert végre nyugodt akarok lenni. Önző, mert a döntéseimet saját magamért hozom meg. Önző, mert tojok mások véleményére. Tessék, itt vagyok. Ki lehet írni a homlokomra, hadd lássa csak az egész világ! Oké, kicsit kiborultam. nagyon is. De per pillanat nem izgat senki véleménye. Már nem bírok agyalni a dolgokon. néhány röpke hónap ut...

Véletlenek? Nincsenek. Minden okkal történik, és a véletlenek is csak életünk kirakósainak darabkái. S amikor ez a kirakós összeáll, kirajzolódik számodra, hogyan is folytasd az utad. Mindig is hittem a sorsban, és most is azt vallom, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek. A legjobb dolgok igenis akkor történnek velünk, amikor nem is számítunk rá. S az érzés, amikor rájössz, a célod felé hihetetlen gyorsasággal száguldasz, leírhatatlan. :) Napok óta lehangolt voltam, s nem tudtam az okát. Hiszen az életem jól alakul, talán még jobban, mint gondoltam. A változás azonban olyan lehetőségeket sodort az utamba, amelyekről nem is mertem álmodni. Most nem sajnáltam önmagam, milyen szánalmas is az életem, inkább próbáltam megemészteni a pozitívumokat, melyek az elmúlt időszakban jelentek meg. A múltam elengedtem. S vele  együtt a félelmet, a szorongást, s még az érzelmi hullámokat is. Ha egy szóval kellene jellemezni a mostani állapotom, az a nyugalom lenne. Jól vagyok. S bár hiány...

Fura dolog ez a hiányérzet. Egyik pillanatról a másikra lopakodik be a lelkedbe, és nem akar távozni onnan. Ott a mellkasodon erős nyomást érzel, és képtelen vagy másra gondolni, csak rá. Különös. Általában sok idő kell hozzá, hogy kötődni kezdjek az emberekhez. Legyen szó nőről, pasiról, bárkiről is. Azt hiszem kicsit távolságtartó vagyok, de ez a múltamat tekintve helyén való, nem? De ez most más. Néhány röpke óra elég volt ahhoz, hogy ha nem vagyok vele, hiányozzon. Megőrjít. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem, mintha már régóta részese lenne zavaros életemnek. És ez az érzés egyre csak erősödik. Tévedésbe ne ess kedves barátom, nem vagyok szerelmetes. Dehogyis! Ahhoz ez a vonzalom még kevés. De a közelében megnyugszom. Nem kell álarc, egyszerűen önmagam lehetek...... Eddig nem mertem szavakba foglalni ezt az egész helyzetet, mert féltem, megszűnik a varázs. Mintha csak álmodnék. és ha elfogadom a valóságot, egyszerűen felébredek, és összetörve tapasztalom, hogy csak álom v...

Újra nehéz szavakba öntenem a gondolataimat, és a bennem dúló érzések hadát. Megpróbálom: Az új élet kicsit számomra nehéz. Tudom, tudom mindig változtatni akartam, ám amikor végre megkapom amit akarok mégsem vagyok elégedett. Már nem bújhatok a szobám egyik sarkába összekuporodva, ha valaki megbánt, és nem tudom emészteni magam a fennálló helyzet okozta nyomasztó érzések miatt. Képtelen lennék rá. Úgy érzem, mintha az univerzum valamit üzenni próbálna nekem, ám nem tudom értelmezni a jeleket. A kirakós még nem került a helyére. Ami egy kicsit frusztráló, mert nem tudom, hogyan tovább. Az elmúlt hetekben gyökeres változásnak indult zavaros életem, persze pozitív irányba. A legtöbb ember szerint egyenesen kivirultam, amit egy új szerelemnek könyveltek el. Az igazság közelében sem járnak. Egyszerűen csak megtaláltam az aranyközéputat az ellentmondásokkal teli életemben. Furán hangzik, de ha mélyebbre ásol, te is megérted. És ott van az, amiről nem beszélek. Újra ismerkedem. Bár a kív...

" Miért hisszük el, hogy minden rendben? Miért rejtjük el, hogyha valami bánt? A tegnapnak élünk és félünk a múlttól, Hitünk visszatart, de mennünk kell tovább, tovább..."      És igen, tovább léptem. Hosszú volt az út, és még több van előttem. Mégis azt érzem látom a fényt az út végén........ Változás, igen megtörtént. Küzdelem, akarat, kitartás. Mindez megvan bennem. S talán még több is....

A tükörbe nézve egy boldog nő képe tekint vissza rám. Az előzményeket ismerve képtelenségnek tűnhet, ám ezegyszer tényleg igaz. Azt hiszem sikerült a hátam mögött hagyni a lelkileg összetört kislányt, akinek a helyébe egy elégedett nő lépett. Felnőttem. Lássuk csak ugyanaz vagyok, aki 1 éve, 5 hónapja, sőt előző este sem raboltak el az idegenek, mégis másnak érzem magam....Oké, rövidebb lett a hajam, ó a szép hosszú hajam, s egy szemüveg díszeleg gyermeteg arcomon. A szememben különleges csillogás van, melynek okát már nem is akarom megfejteni. A mosoly le sem hervad az arcomról mostanában, s az érzelemhullámoknak nyoma sincs már. Nincs értelme szomorúnak lennem, mert jól figyelj: elégedett vagyok az életemmel. Néhány ismerősöm szerint egyenesen kivirultam. Igen. Én. Nos sikerült megvalósítanom azt, amelyre régóta vágytam. A harc kemény volt, és nem akarod átélni azt, amit én. De tudod, kedves barátom a cél szentesíti az eszközt, nemdebár? És csak ez számít igazán. Jól vagyok. Ma m...

A lágy szellő simogatja arcom, miközben a napfény égeti a bőröm. Az arcomon huncut mosoly bujkál, miközben a virágos kis szoknyámban, és szalmakalappal a fejemen futok feléd. A meztelen lábamat néha- néha egy- egy kő megsebzi, de ez engem már egyáltalán nem érdekel. A hajfonat, melybe rakoncátlan tincseimet erősítettem lassan elveszti tartását, s a göndör hajzuhatag óvatosan a vállamra omlik. Egyre csak közeledek feléd, s a szívem egyre hevesebben dobog.. A pillangók mellém szegődnek, s szárnyalnak velem együtt hozzád. A rigók gyönyörű dalba kezdenek, s az egész rétet bezengi kellemes csicsergésük. Én egyre gyorsabban futok, és érzem nemsokára veled lehetek.....és ekkor meglátlak. Az ajkaid huncut mosolyra húzódnak, s még a gesztenyebarna szemeid is nevetnek. Kinyújtod felém erős karjaidat, és én egyre gyorsabban rohanok, mert már nem bírok magammal. Már csak lépések választanak el tőled, és amikor már végre a karjaidba zárhatnál, akkor.....felébredek. Csak álom volt. Egy gyön...

Őrület. A kialvatlanság szinte már kötelező lett számomra, és azt hiszem lesz ez még jobb is. Fél kómás állapotban járkálok fel, s alá, még sem tudok megülni a csinos kis popómon. Ápropó popók: ha véletlenül a kedvenc helyemen jársz, feltétlen leskelődj, lehet kicsit sunyinak is kell lenned, de kincsre lelsz, az biztos. Nem tudsz betelni a látvánnyal, és hát...na jó, azt hiszem visszatért a vadászösztön. Tehát, ha bokor mellett sétálgatsz, vigyázz mert egy ördög is kiugorhat belőle. Újabb rémmese van születőben úgy érzem, de ez kivételesen nem az én fantáziám szüleménye. Összevetve azt hiszem kezdek visszatérni. Ördögien sunyi vagyok (L), és egy kicsit szerelmetes is. No igen, a szakácsnő, aki történetesen ma én voltam, kicsit be volt sózva, és egy ici- picit talán elfűszerezte a vacsorát. De mit csináljak, ha egyszer szerelmes a szakácsnő? És jöhet a vallomás: Boldog vagyok. Virulok. Kicsit karikás a szemem, na jó táskás, és nem érzem a végtagjaim, de jól érzem magam a bőrömben...

Elindult. Kész. Jöhetnek a tökéletes termékek. Néha néha selejtet gyárt, de sebaj, majd belerugunk, és megjavul. Ha leáll, megolajozzuk, és nosza, folytatódik a munka. Érdekes. Az életem csakis erről szól. Élvezem az biztos, dehogy kikészítem magam, az is száz. Valami hiányzik ebből a tökéletes gyártási folyamatból. A bizsergés, a változás, az őrület. A testem kezdi feladni a harcot, és a lelkem is kezd kiégni. Selejtes vagyok. És nincs új anyag, hogy újra tökéletesen működjek. Hol vannak ilyenkor kérem szépen a barackok, akik újra szépet és jót varázsolnak belőlem? És hol van ő, aki megmosolyogtat az unalmas éjszakákon? Ki kell őt vernem a fejemből. Végleg. Nem szabad, hogy a szívem újra bajba keverjen. Ez van, ezt kell szeretni. Megyek, új színben tündöklöm, és ha úgy véled, nem vagyok tökéletes termék, hát megyek a selejtbe..oda, ahol az én helyem van.....

Tudod van az úgy, hogy a magány a legváratlanabb, és a legrosszabb pillanatban kopogtat szíved ajtaján. Persze tisztában vagy a fenálló helyzettel, és tudod, hogy ennek az érzésnek helye van a lelkedben is. Na de azért még rossz érzés. Valamit valamiért....és te a céljaid megvalósítását választottad, és tudod, hogy ez áldozatokkal jár. És pont. Megcsap egy ismerős illat, felcsendül egy rég elfelejtett dal, és az emlékek csak úgy üzönlenek. Nem olyan rossz, de mégis itt van.... Holnap már jobb lesz....vagy holnapután....

Nyár. Tikkasztó hőség, a napsütés csak úgy éget. A szellő lágyan simogatja az arcodat, és néha néha gyengéden  fújdogálja göndör fürtjeidet. Idilli. És kikérem magamnak, nincs ebben semmi irónia. Furcsa. Az elmúlt néhány nap olyan más volt. A hely, mely eddig a pokol helyét töltötte be az életemben, most legnagyobb örömöm forrása. Nehéz bevallani, imádom azt a helyet. És nem a vadászösztön, illetve a hormonok beszélnek most belőlem.... Van az úgy, hogy azok az emberek, akik eddig szereplői voltak élted filmjeinek, egyszerűen eltűnnek. Idegenek lesznek. Az álarc lehull, és megmutatkozik valódi énjük. S az idegenek? Most mosolyogva üdvözlöd őket, hiszen ismered valamennyiüket. Belátsz a maszk mögé, és végre rettegés nélkül nézhetsz valaki szemébe. Egyszerűen élvezed a pihenést. Mosolyogsz, ugrálsz, mint egy balerina, és végre előbujik a pillangód is, melyet eddig félve rejtegettél. Persze nem tökéletes az életed. Hogy is lehetne az? Reggel már kapsz egy idegrohamot, kedves test...

Tudod, vannak olyan pillanatok, amikor rádöbbensz arra, hogy valami, vagy éppen valaki hiányzik az életedből. Én ebben a pillanatban értettem meg, mi is az a dolog, ami a legjobban hiányzik a hétköznapokból. Úgy mindenből. A tánc. A mozgás. A felszabadulás. Minden, amit akkor érzek amikor átadom magam a zenének megszűnt létezni, s helyét üresség vette át. És ez az űr most kezd úrrá lenni lényem egészén. Persze néha- néha táncra perdülök, de ez egészen más. 6 éve már, hogy elbúcsúsztam tőle, és most kezdd hiányozni....... "Tánc közben az lehetsz, ami csak lenni akarsz abban a pillanatban." Igen, ez az. Hiányzik, hogy felszabadult vagyok. Nincsenek gátlásaim. Szinte megőrülök. Felpezsdül a vérem. Hihetetlen mennyiségű endorfin szabadul fel a szervezetemben. A gondjaim eltűnnek, és egyszerűen csak átadom magam a tombolásnak, s a szívem a dal ritmusára ver.. Nem akarom, hogy ez mindig így legyen. Újra érzeni akarom azt a különleges bizsergést, amely tánc közben jár át. A külö...

Tudod, van az úgy, hogy a dolgok mennek a maguk útján. Pont úgy, ahogy lenniük kell. Az akadályok nem is legyőzhetetlenek már, és a bakkancs, mely eddig visszahúzott, most szinte repít a kavicsos úton. Néha a legváratlanabb pillanatban történnek velünk a legjobb dolgok. Meglepetésszerűen. Hirtelen. És sodornak magukkal. Te döbbent arccal nézel körül, mi is történik. Nem hiszed el, hogy a te szánalmas életed hirtelen különleges lett. Varázslat. Csak is ez történhetett. A csúf varázsló átka elmúlni látszik, s a te életed tündérmesébe illő. Persze itt most nem a szőke herceg varázslatos csókjára gondolok, és a sárkány legyőzésére, de a vár, melyben éltél, már nem kietlen. Szikrázó kastéllyá kezdi kinőni magát, és te boldogan tekintessz a világra. Nincs értelme védekezni a falakkal, melyek már amúgy sem biztosítanak megfelelő védelmet. Kimerészkedsz a gonosz világba, és azt veszed észre magadon, hogy már nem félsz. Vidáman futkározol a réten, és amit eddig hibának véltél másokban, most ...

Szabad vagyok. Mint egy madár. Egy boldog, örömtől kicsattanó sas. Az ideges szárnycsapások helyett könnyű mozdulatokkal hódítom meg a világot. Per pillanat jól érzem magam a bőrömben. A hely, mely régen szenvedéseim színhelye volt, most legfőbb örömöm forrása. Fura. De hát változnak az idők, és vele változok én is. Szerelem? Ha akar, úgyis beköltözik a lelkembe. Nem erőltetem, hiszem mindennek megvan a maga ideje. Kezdem újra megtalálni az a személyt, aki ÉN VAGYOK!!!! Nem agyalok a dolgokon, hanem élvezem az élet apró pillanatait. Végre. :) Azt hiszem, vagyis tudom, eljött az időm. És tudod, mit kedves barátom? Nem kell ide bölcselkedés,csak egyszerűen én....

Valami véget ért. Ezt érzem napok óta. Valami meghalt bennem, hogy mosolyogva újjá születhessen. Túlzás? Lehet. De az ember nem tud az érzései ellen harcolni. Elbúcsúztam a múltamtól. A régi életemtől. Kötelességem volt? Talán. Egy újabb kényszer érzés. Nem mondanám,bánom, mert ideje volt az újrakezdésnek. Most szélcsend van. és nekem így jó. A remény érzését felváltotta a tenni akarás. Már már erőltetetten. Mi lesz a vége? Nem tudom. De egy újabb tapasztalattal gazdagodom, ebben biztos vagyok. Valami megváltozott. Valami elmúlt. Valami új megjelent. És ez kell nekem!

Van az úgy, hogy a sors újra és újra ugyanazon próbák elé állít minket. A múlt megismétli magát- mondjuk...De mi a helyzet akkor, ha azért történnek meg velünk ezek a különleges dolgok újra, hogy most helyesen cselekedjünk? Kapunk egy új esélyt, amit nem pazarolhatunk el...mert nem lesz legközelebb! Fura, mert tényleg olyan, mint az elmúlt év, mégis más. Mert én is más vagyok. Tanultam a hibáimból kedves Sors, és igenis a pozitív energiákat vonzom be kedves Univerzum! Ki akarom használni a lehetőségeimet, és végre, igazán helyre hozni az életem, mely vakvágányra sodródott. Állok elébe a kihívásoknak. Kemény munka lesz, és azt hiszem a szó szoros értelmében is, lehet hogy egy ideig másról sem fog szólni az életem, minthogy eleget tegyek a kötelességeimnek, és háttérbe szorul a szórakozás, és még néhány dolog. A rég áhított változás küszöbén állok, és magabiztosan fogom a kilincset, hogy belépjek az új élet ajtaján. Nem reménykedem, hanem bízom önmagamban. Ami még számomra is fura. T...

Számolom a napokat, és őrülten várom a pillanatot, a pillanatot, amikor végre új fejezet nyílik az életemben. Akarom! Mindennél jobban. Harcolok a saját álmaimért, az életért, amit élni akarok......

Tudod, mit kedves barátom? Jól vagyok. És pont. Egyszerűen csak jól érzem magam. Mert azt teszem, amit akarok. És ez hihetetlenül jó érzés. Az elmúlt néhány hónap a lustálkodásé, és persze a lázadásé volt. Teret nyert énem bajkeverő része, és a tapasztalat most sem maradt el. Rájöttem bizony, ez nem én vagyok. Kellett  néhány nagy pofon, mely erőteljes nyomot hagyott az arcomon, hogy végre rátaláljak a saját ösvényemre. Jó úton járok, érzem. :) Már nem bújok el a világ elől, hanem apró léptekkel közeledek felé, és közben huncut mosoly bujkál az arcomon. Heló világ megjöttem, visszatértem, és újra hódítok! :)

Tudod kedves barátom, azért néha mélyebbre is áshatnál emlékeid mély alagútjában, hogy rájöjj, nem is volt olyan rossz életed. Tudod, oda, ahol egy unalmas órát is fel tudott dobni néhány mókás ember, és amikor élvezted az iskolába járás minden egyes percét. Igen, most újabb időutazás következik. Visszatérsz oda, ahol minden csupa szép, és jó volt. Ahol a csínytevéseknek nem voltak akadályai, és ahol igazán önmagad lehettél. Oda, ahol a tanáraid mókásak voltak, az órákat élvezted, és úgy összességében mindent. Minden úgy volt jó, ahogy volt. Mennyi vidám percet okozott neked a " Szereted a Riskát? " mondat hangoztatása, vagy az unalmas órák kártyázásba fojtása. Amikor a pletykázások napi rendszerességgel zajlottak, és amikor az osztály szinte minden egyes tanulója elmerült a könyvek csodavilágában. Amikor a puskázások leglehetetlenebb formáit próbáltátok ki, és nem zavartattátok magatokat, ha néhány tanárt át kellett verni. Most, ha jobban belegondolsz szép emlékek sora ...

Nos, kedves barátom, most jön az igazán elcsépelt sablon szöveg, mely már a csapból is kifojt néhányszor: Egy mosoly megszépíti a napod. Nos, én sem hittem ebben az elvben, mert milyen dolog az, hogy belülről majd szét feszít a jól ismert fájdalom, már megint a padlón vagy, a lelkivilágod romokban hever, és te ezen egyszerűen csak mosolyogsz. Te tudod, mit? Azért is csak nevetek a világra, és ő visszamosolyog rám. Nincs értelme emésztenem magam, és igen is fő a pozitív hozzáállás. Néhány napja egy ember azt mondta nekem, eléggé fura vigyorom van. És ez engem egyáltalán nem hat meg. Bele nézek a napba, tudod abba a nagy sárga gömbbe, és még ő is ragyog rám. Élvezem. Csak nevetek. Ha szembe találkozol az én örömteli vigyorommal, egyszerűen csak mosolyogj vissza rám. Mert akkor már neked is sokkal, de sokkal szebb hely lesz ez a nagy világ. :)

Ha valami fáj, nyugodtan ordíts! Ha sírni akarsz, engedj utat a könnyeidnek! Ha szomorú vagy, tégy ellene! Ha megőrjít a kín, harcolj ellene! Ne zárkózz be, és fojtsd el érzéseidet, mert amikor a legkevésbé várnád árvízként elsöpörnek majd, és te lassan megfulladsz..........

Van az úgy, hogy elképesztő pillanatokat élsz át, és persze a mosoly le sem hervad az arcodról. De vannak pillanatok, amikor a pánik, a félelem, a fájdalom egyszerűen szinte süt egy pillantásodból is. Az elmúlt időszak talán az eddigi év egyik legörömtelibb napjait hozta el számomra, de valami történt, és nem tudok szemet hunyni felette. Napokon át rágódtam rajta, szokásomhoz híven, és nem találtam a megoldást. Talán gyökerestül kell eltávolítani, ahogyan a gazokat is a szép virágoskertből. Hogy lényem újra ragyoghasson. Egyáltalán nem vagyok jól, és most tényleg okkal. Mindig csak sírok, hogy összetörték már megint a lelkivilágom, és belém rúgtak egy jó nagyot, amikor már a padlón feküdtem. De ez most más. Fizikailag, és lelkileg is rosszul vagyok. Már rég nem voltam szomorú, és most sem vagyok az. Bosszús, az nem is kicsit. És riadt. Talán még dühös is. De legfőképpen tanácstalan. És a legfurább az egészben az, hogy különös bátorságérzetem támadt, és harcolni akarok. Csak azt nem...

Tudod, van az úgy, hogy hihetetlen izgalommal, és gyermeki várakozással készülsz egy- egy mókázásra. De a legjobb dolgok akkor történnek meg velünk, amikor nem is számítunk rá. És igenis nem akarom én ezzel a sablon szöveggel untatni a nagyérdeműt, de ez így van kérem szépen, és nem csak rizsa. :) Egy ígéretesnek tűnő csajbuli hogyan torkollik egy őrületes, spontán miki- mókába? Lássuk csak: A történet ismét roppant egyszerű: Fülledt, forró " nyár ", s útra kell a 3 kekszes lány. A napfény csakúgy éget, ledobnának magukról szinte mindent. Jöhet a jól megszokott füstölgés, nyali- fali, s hiányzik már néhány pali. Derült égből villámcsapás, porfelhő, s nincs is már olyan jó idő. Dús hajukba tép a szél, s testüket nem borítja más, csak falevél. Okosak ők, nem vitás, s felcsillan elméjükben a megoldás. Betoppannak hirtelen a mókázások terepére, kicsit átfújva, de jó kedvüket meghozza a fincsi borocska. Amikor a nap nyugovóra tér, kibővül a létszám, s immáron 5-en folytatják ...

Fura. Az egész hét, s talán ez a hónap tele volt nosztalgiával. Olyan érzésem volt, mintha még egyszer, utoljára szembesülnöm kellene fájó múltam, még fájóbb emlékképeivel, hogy aztán elbúcsúzzam tőlük, mindörökre. A hátam mögött hagyjak mindent, és mindenkit, és végre túl lépjek a dolgokon, amiken eddig nem tudtam. Talán. Ki tudja. Az elmúlt napokban különleges nyugalom költözött a lelkembe, talán a búcsúnak köszönhetően. Nem tudom. Persze egyáltalán nem nyugodt az én kis szerény életem, sőt most az átlagosnál is eseménydúsabb. S hogy fokozzuk az izgalmakat, újra a " lázadó " korszakomat élem. Ahogyan 1 éve is. Különös vágyat érzek, szinte kényszert, hogy őrültségek hadát kövessem el. Hogy kiéljem magam. Egyszerűen megyek, szinte rohanok a saját fejem után, és nem érdekelnek a következmények. Butaságnak hangzik, de mindig a helyes úton akarok járni, és még sem sikerül. És ha már pokolra jutok, akkor legyen miért..... Persze már most, amikor csak szövögetem a rossz dolgok m...

Vágyak. Van az úgy, hogy elképesztően vágysz néhány dologra. Gyermeki izgalommal várod, hogy végre a magadénak tudhasd, aztán az öröm mámorában majd kicsattansz. igen, különleges dolgokat akarsz, meglátsz egy új cipőt, és amíg nem tarthatod a kezedben, addig nem nyugodsz. Ez is egy vágy. De vannak másféle vágyak is, melyek számodra újszerűek, és idegenek voltak eddig. Őrült érzés. De tudod, a vágy egy pillangó, és ha nem vigyázol rá, akkor messze száll. és most úgy érzed a Föld másik oldalára menekült a tiéd, ideges, és gyors szárnycsapásokkal. És még csak lehetőséged sem volt megszerezni ténylegesen, mert te buta kislány módjára harcoltál ellene. Nos, kislány, mi is a tanulság? Vigyázz a pillangódra, mert ha nem figyelsz, egyszer csak eltűnik, és nem lesz már sohasem veled.

Jajj, kedves barátom, ne csináld már! Kibírod...Kibírod, mert én azt mondtam :) Tudom, hogy nehéz, és majd megőrülsz, de máskor is sikerült már erőt venned magadon, szóval ne hisztizz már! Erős vagy, ifjú titánharcos, és én bízom benned. nehogy cserben hagyj kedvesem, mert akkor dühbe gurulok. Most légy okos, és bátor, és erős, és legfőképpen önmagad! Sok sikert! :)

Hűvös éjszaka. A tested reszket, ahogyan néha- néha a szellő belopakodik a nyitott ablakon. Aztán különös melegség járja át. Néhányszor a hajadba túrsz. Nem bírod már sokáig.  A remegés visszatér, de mégis ledobod a pulcsid a padlóra. Nem bírod már sokáig. A szoba másik végébe száműzted magad, és most csak már csak egy valamire vágysz. Nem bírod már sokáig. Aztán Ő lassan feléd indul. A szíved hevesebben kezdd el zakatolni. Nem bírod már sokáig..... Ő közeledik, és téged kiver a víz. Hideg, és meleg érzés egyszerre. Újra a hajadba túrsz. Nem, nem szabad. És már nem bírod sokáig..... Megáll pár centire tőled, érzed a meleg leheletét a bőrödön, mélyen a szemedbe néz, és már te nem vágysz másra....csak rá. Nem bírod már sokáig.... Hirtelen felemeli a kezét, s gyengéden cirógatja az arcodat, a tested most már reszket, a véred forrni kezdd, lehunyod a szemeid, és már nem bírod sokáig.... Az ujjai  már az ajkaid körül rajzolnak fura rajzokat, és te már nem bírod tovább. Vágysz...

Különleges ez a pillanat most. Semmi extra, csak ez bizony a századik bejegyzésem. El sem hiszem, hogy ezt is megértem. Ma már teljesen más okokból formálom szavakká gondolataimat, és azt hiszem ez mindenki más számára is egyértelmű. Függő lettem. Az írás a szenvedélyemmé vált, és ha nem tudom ki fejezni e módon a kreativitásomat, akkor bizony elvonási tüneteim lesznek. Kicsit vicces, de legalább nem árt az egészségemnek. :D Ezalatt a néhány röpke hónap alatt érzések milliói költöztek lelkembe, és aztán hagytak el. Készen állok az időutazásra, mely az emlékeim szárnyán repít majd: " Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! "  "Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítasz ...

Nos, ma egészen fura dolog történt velem. Persze mostanában elég gyakran használom ezt a jelzőt néhány helyzet által kiváltott érzésre, mely átjárja lényem, de ez most határozottan más volt. Az elmúlt néhány óra különleges volt számomra. Olyan volt, mintha nem is a való életben lennék. Olyan meseszerű az egész. Újra elmerültem az oly ismerős csodavilágban, ahol már régóta nem jártam. Az egész világ megszűnt létezni körülöttem. A problémák, a fájdalom, a bánat, minden eltűnt egy kis időre, és egyszerűen csak élveztem a helyzetet. Nyugi, ne  gondolj semmi rosszra kedves barátom, csak megint olvastam egy könyvet. Vagyis a könyvet. Vicces, mert már megszámolni sem tudom hányszor merültem el ebben a történetben, de mindig ugyanazt a hatást éri el nálam...egyszerűen elvarázsol. De a mai mégis más volt. Ma jobban át tudtam érezni a főszereplő érzéseit, mert én is hasonló dolgokon megyek keresztül mostanában. Persze én nem a gyilkos énemmel folytatok örökös harcot, és a szerelmemet nem...

Van az a nap, amikor teljesen túl teszel önmagadon. És eljön az a nap, amikor rá jössz arra, hogy fel kell nőnöd. A gyerekes viselkedések összes formáját mellőznöd kell az életedből, és meg kell komolyodnod. Ez a nap, az a nap. Az elmúlt hét a nosztalgiázásé volt. Végig néztem néhány képet a " lázadó korszakomból", elolvastam az összes irományomat, melyet kamasz énem alkotott. Sok mosoly. Ennyi reakciót váltottak ki az emlékeim. Az elmúlt néhány hónapban, és talán évben túlságosan is a külsőre alapoztam. Nem csak a külvilággal kapcsolatban, hanem önmagammal szemben is. Imádtam a kis magassarkúimat, a csini virágos rucijaimat, a hajamat igyekeztem mindig egyenesre beállítani, harcolva a kusza göndör tincseimmel. Mindig sminkeltem magam, hogy eltakarjam a mosoly okozta ráncokat, és persze az éjszakázások okozta karikákat a szeme alatt. Mindig a tökéletességre törekedtem, és persze még egy átlagos sem jött össze. Az emberek előtt egy álarcot hordtam, hogy ne lássák a védtele...

Nos, kedves barátom, én tényleg megértem, hogy kicsit kiborultál. Tudod, van az úgy, hogy az életed egyes területei rendeződni látszanak, míg mások egyszerűen darabkáira hullanak. A sors iróniája. Sosem lesz úgy, hogy minden jó legyen. Hónapok óta tervezed azt a bizonyos napot, melyet különlegesnek képzeltél. Oké, semmi tündérmese, meg Hamupipőke feeling, de szeretted volna, ha egyszer az életben, kellemes élményed származna abból, ha már a te napod van. Az emberkéket fellázítottad, már hetek óta pörögtél, és alig vártad. Hittél benne, hogy ez most jó lesz. Végre. Ne remélj! De komolyan. Sosem volt úgy, hogy minden a terveid szerint alakul, hát most sem. És te egyszerűen könnyes szemekkel nézted végig, ahogyan az egyik álmod szépen lassan szertefoszlik. Legszívesebben ordítottál volna, kikiabáltad volna, ami bántott....de nem. Csak hulltak hatalmas cseppekben a könnyeid, és szép lassan beletörődtél a tényekbe. Tényleg nem érdemelted meg. És én igazat is adok neked, hogy fáj ez. A cs...

Várj már, ezt komolyan gondolod? Tényleg? Na ne már! Döntések.....mindig kiakasztóak. Kattog az az okos kis agyad, mi lenne a helyes, aztán persze mindig a rossz utat választod. Agyalsz, és agyalsz, és hát te mindig csak agyalsz drágaságom. Szenvedsz, mert mazochista vagy, és ketrecbe zárod önmagad. Tombolsz, amikor rá jössz, nem jó így, de tenni valamit, rizsa az egész. Még mindig nem hiszem el. Őrült vagy! Tetszik ez nekem. Komolyan. Hajrá kislány! Na jó, komolyodjunk egy kicsit. Értem én. Döntöttél. Tudom, hogy számodra mindig nehezek ezek a pillanatok. Emészted magad, mérlegelsz, elképzeled a két végletet. Napokon át rágódsz, aztán a gondolat, a megoldás szikrája felcsillan elmédben, és mit veszíthetsz alapon belevágsz. Nem törődsz  a következményekkel, egyszerűen mész a saját fejed után. Na már most, ha jól megfigyeltem, kimaradt ez a folyamat. Te nem agyaltál!!!!!!!!!!!! Még most sem hiszem el. Meghajlok előtted. Egyszerűen eldöntötted, hogy megcsinálod. Ennyi. Semmi d...

Tudod, vannak olyan pillanatok, amikor az ösztön fölülmúlja az akaratot. Persze, most rögtön jön a perverz oldala, hogy naná a vágyak mindig eluralkodnak rajtunk, de nem, ez most más. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen képtelen vagy  irányítani a tetteid, mert hatalmába kerítenek különleges vágyak. És pont. Őrjítően jó érzés, bármennyire is tagadnád. És ezzel nincs is semmi baj. Ez természetes. És vannak olyan pillanatok, néha- néha, amikor az eszed pont a legrosszabb pillanatban próbál okosan cselekedni. Próbálod elnyomni a " bölcs tanácsait ", de már erre is képtelen vagy. Hagyod, hogy újra csak a félelem járja át a tested, és azt tedd, amit mindig is.....menekülj. Na már most, vannak olyan estek, amikor jó, ha az ész az úr, de kedves barátom, nem lenne jobb, ha egyszer magadra hallgatnál, és nem bánnád meg azt, amit nem tettél meg? Nem kattogna azon a kicsike kis buksid, hogy " mi lett volna, ha...", hanem egyszerűen élveznéd a pillanat varázsát. Tudom, h...

Tudod, kedves barátom, azért észrevettem ám, miben mesterkedsz. Amikor változtatol az életeden, mindig ugyanazokon a fázisokon mész keresztül. Rendet teszel, kidobod, ami selejtes, új friszkót csináltatsz, és hagy ne soroljam tovább. De őszintén, most miért csináltad? Rád fért, persze, hogy rád fért, de azért fura. Mintha a tincseiddel lehullana a teher a válladról. Talán, lehet. Ahogy érzed. Na, de most, hogy újra belevágtad a fejszédet egy újabb könnyítő terápiába, és újra a változás ösvényén lépdelsz, nehogy megint valami hülyeséget csinálj, mert tényleg fejbe váglak :) Látom rajtad, hogy jól érzed magad. Pedig ugyanaz vagy, aki eddig is voltál. De tudod, mit? Menj, és ismét megkönnyebbülve hódíts meg a világot! Mert egyszer élsz, és kezedben a kulcs :)

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Testem fáradt, lelkem kiégett. A szélcsend kavarogni látszik, s a harmónia sem töretlen már. A nyugalom, mely eddig átjárta testem, szinte megszűnik létezni. Tudom, mindeni titkon áhítozik egy tündérkeresztanya után, aki egy csipetnyi varázslattal tökéletessé teszi az életét. De valljuk be, a tündérmesék ideje lejárt. Ez kérem a szörnyű valóság. Szinte élvezem, amikor az emberek az életedet tökéletesnek hiszik, miközben néha a kínzó fájdalmaktól majd összeroppansz. Nem értik a problémádat, s csak nevetnek a küzdelmeiden. Talán így természetes... Igazából imádom az emberi fajunk azon egyedeit, akikből az empátia kis csírája is hiányzik. Persze neked mindig megértőnek kell lenned, és persze kedvesnek. Ártatlanul mosolyogsz, miközben belülről a dühtől majd felrobbansz. legszívesebben néha az emberkékre ráborítanád az asztalt, és a képükbe ordítanád, ami bánt, de nem teheted, mert te nem vagy olyan. És ami a legidegesítőbb az egészben az az, hogy amikor neked lenne szükséged egy vigasz...

Érezted már úgy, hogy képtelen vagy bármilyen ötletet is kitalálni, néhány számodra idegen helyzetben? Fura érzés, mi? Most eljött az én időm is :) Fogalmam sincs, hogyan tovább. Én tényleg nem akarok menekülni, eszem ágában sincs. De, mert igenis mindig van de, most a szívem akar elbujdosni a világ elől. Na ez az a pillanat, amit sosem hittem, hogy egyszer eljön. Nem akarok megint csalódni, nem akarok újra fájdalmat, és keserűséget érezni. Nem akarok egyszerűen a régi lenni. Az, aki összetörve kuporgott egy sarokban, és a szeme sarkából leste a beszűrődő fénycsóva néhány szikráját, és magába szippantotta azt. Az, aki kétségbeesetten kereste a boldogságot, ám még több fájdalmat talált csak helyette. De érzem legbelül, hogy ideje tovább állnom. Azt hiszem nem bírom ezt a nyomást. Még a legerősebbek is elbuknak, nem de bár? Kicsit fájó szívvel, de ideje indulnom. Ez a játék véget ért, mielőtt elkezdődött volna. Van ilyen, én tényleg megértem.... Köszönöm kedves sors, hogy már megint...

Kedves Kobáká!  Kedves barátom, mielőtt végleg elmerülsz az önsajnálatban, és megint csak agyalnál a múlt eseményein, szeretnélek emlékeztetni egy- két dologra: 1;  Semmilyen hátsó szándék nincs abban, amit most fogok neked mesélni, és eszem ágában sincs azt kívánni, hogy zárkózz be megint a kicsi kis világodba,  de tudom, hogy fájni fog az amit most mondani fogok neked. 1 évvel ezelőtt még melegítőben, csokit majszolva sírtál a szappanoperák főhősnőivel, és elhitted azt, hogy szánalmas az életed. Örök bosszút fogadtál minden hímnemű ellen, és csak emésztetted magad. Folyamatosan menekültél minden elől, és mindig a belső hangodra hallgattál, aki természetesen futásra ösztönzött. De változnak az idők, és te is változol. Emlékezz csak vissza mennyi szép emlékkel gazdagodtál! Be kell vallanom, én is meglepődöm rajtad, hogy mostanában milyen hamar túl teszed magad a problémákon.  Fogadd meg a tanácsomat, és ne agyalj már annyit! De komolyan! 2;  Szeretnélek m...

Csodálatos érzés, amikor az ész hatalma megbomlani látszik, s a szív lassan, de biztosan átveszi az uralkodó szerepet lényed felett. Olyan dolgokra érzel késztetést, melyektől eddig teljesen távol álltál. A félelmeid eltűnnek, s a helyüket idegen, újszerű vágyak veszik át. A történet ismét roppant egyszerű: Vegyünk egy KKR-t, aki immáron szilárd talajon lépked az ismeretlenbe, s az ő barátnőjét, akinek Kinga a neve. Mulatozásra készülnek, citromos sör az erszénybe, s indulnak is a terepre. Nem kell megijedni, nem lesznek ők egyedül, a hímneműek is jönnek aztán csőszöstül :) A csapat létszáma immár 6, indulhat is a móka. Az est elengedhetetlen kelléke a jövedéki termékekből álló túlélőcsomag, így senki mája nem marad tiszta:) Folyik a bor, a sör, s a pálinka, az agyak sem forognak már normális kerékvágásban..... Éjszakai túra, mint a suliban, együtt bóklászik a banda. A folytatásban fura hangok hallatszanak mindenfelől, s nehéz megtalálni, ki is a felelős. :) Fura figura mind, az b...

Nagyon bölcs gondolatot osztok meg veled, kedves barátom. Ne lepődj meg rajta, egyszer úgyis rá kellett jönnöm. Már régóta felütötte a fejét elmémben ez a gondolat, de az elmúlt hetekben kezdett csak megérni ez a felismerés: csak a szívedre hallgass! Hogy miért? Mert csakis a szíved tudja legrejtettebb vágyaidat! Hallgasd mit súg neked, és rögtön rájössz, mit is kell tenned. Fura, mindig is az " okos ész " híve voltam, de hát változunk, nem de bár? Kicsit frusztráló az, hogy mindig a helyes ösvényt szeretnéd követni, aztán persze  jön egy kereszteződés, és te a rosszabb utat választod. De ha ezen a bizonyos úton válasz út elé kerülsz, és mélyen magadba nézel, megérzed merre is kell tovább haladnod. Lehet, hogy újabb rossz döntést hozol, de legalább elmondhatod büszkén, hogy ez egyszer a saját érzéseidet követted. És nem lesz mit megbánnod..... Most pengeélen táncolok, és élvezem. Számtalanszor hangoztattam már, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek, és most az életem a so...

Újraírom életem történetét. Kiradírozom a rossz dolgokat, s a helyüket mosolygó arcokkal pótolom. Mert nekem így jó. :) Marlon Roudette: Új korszak Ha a szerelem szó lenne, nem érteném meg A legegyszerűbb szó, mely nyolc betűből áll Bármi is volt, már túl vagyok rajta És minden nappal egyre jobb lesz Refrén: Szereted a fájdalmat? Szereted a fájdalmat? Minden nap, minden nap Próbálok továbblépni Bármi is volt, bármi is volt Most nincs semmi Megváltoztál Új korszak kezdődik Elhagyok mindent, amim volt Új színek kellenek a szobámba Volt idő, mikor még nem zavart Hogy más emberek életét élem Szereted a fájdalmat? Szereted a fájdalmat? Minden nap, minden nap Próbálok továbblépni Bármi is volt, bármi is volt Most nincs semmi Megváltoztál Új korszak kezdődik   Az a sok tűz megégette a szárnyaimat Az a lány elképesztően tüzes volt Mostanában az egyszerű dolgokról álmodom A régi idők emlékét próbálom elfelejteni Ha a szerelem szó lenne, nem érteném meg A...

Őrület. Kiakasztó vagyok. Ez van. De tudod, mit? Én élvezem. :) Látom az ismerőseim arcán a szorongást, amikor belépek a szobába, és rákezdek. Dumálok, dumálok, és dumálok. Néha hülyeséget, vagy éppen létfontosságú témákról regélek, de be nem áll a szám. Ez van, tényleg sokat beszélek. Szívom, és egyre csak szívom az energiájukat, míg nem feltöltődve tovább állok. Persze mindenki megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, és várják a következő " vámpírterápiát". Mert tudják, hogy még visszatérek. És előre félnek. Fura, mert régen csendben megbújtam egy könyv menedékében, és még csak szóra sem nyitottam a szám. De most kinyílt a csipám. És ez sokaknak nem tetszik. De mondjak valamit, nem érdekel. Inkább vagyok egy kedvszívó energiavámpír, mint egy begyepesedett zombi. Szóval nemsokára jön a következő csoport, és Miss Energiavámpír megkezdi újra rendelését. :)

a takarítás. A megtisztulás. A meditálás. A változás. A megkönnyebbülés. Minden. Nevezzük bárminek, és talán ez mind. Ennyi. És kész. Nem értem mi történik velem. Kifordultam önmagamból. És ez jó. Általánosságban egy szívszakadás után begubózok, sírok-rívok, és sajnálom önmagam. Szánalmas, de ez van. És most? Napok, s talán hetek óta nem bírok magammal. Olyan dolgokat teszek, amelyek még számomra is furcsák. Szeretem!!!! Ma alkut kötöttem önmagammal, és a családommal. Takarítani akarok. Én!!!!! Ha ezt valaki mondaná röhögőgörcsben törnék ki. De nem. Tényleg. Komolyan. Káosz uralkodik körülöttem, és én egy őszinte vigyorral a képemen megszépítem a világot, mert ezt akarom. És amit akarok, azt megvalósítom. Nincsenek korlátok. Minden nap boldogan kelek fel. Jön a jól megérdemelt koffein, és persze a füstölgés. Aztán pörgök, és pörgök, és pörgök.....és nem forog velem a világ :) Hihetetlen mekkora mennyiségű endorfin terjeng a szervezetemben. Talán a tavasz....talán a függetlenség....t...

Érezted már azt, hogy a világ egyszerűen megszépült körülötted? Előző nap még úgy érezted, az egész világ összeesküdött ellened, és hirtelen a feje tetejére állt minden. Fura. De mindenképpen jó értelemben. Nem hittem sosem abban, hogy a mosoly megszépíti a napot. De komolyan, milyen dolog az, hogy belülről majd szét feszít téged a fájdalom, de te röhögj a sírás helyett. De napok óta nem tudom letörölni a vigyort a képemről, pedig ugyanaz az életem, mint azelőtt. Nagy mennyiségű pozitív energia szabadult fel bennem, és tombolnak a hormonok is. Egész nap pörögnék legszívesebben. Jó érzés végre jól érezni magam a bőrömben, Nem mondom azt, hogy túl csordulok a boldogságtól, de jó úton haladok. Nem tudom mi az oka ennek a hirtelen támadt jókedvnek, de remélem még sokáig fogom végig élni vigyorogva a szürke hétköznapokat. Jah igen, és utóiratként:" Támadj fel egy percre dolce vita!" :D

Fura volt ez a mai nap. Jól éreztem magam. Igazán boldog voltam. Aztán végre kezembe vettem az egyik kedvenc női magazinomat, citromos sör a kézben, és elmerültem az oly ismerős csodavilágban. Visszatértem. Vigyorgok, mint a tejbe tök. És élvezem. Tavasz. Igen, az van. És tényleg tombolnak a hormonok. Tetszik ez a helyzet, de komolyan. Tavasz van, és igen az emberek testestül, lelkestül megújulnak. Tavasz van, és nem bírsz a hormonjaiddal. Tavasz van, és örülsz. Mert tavasz van. Nem tudom letörölni a vigyort a képemről, és legszívesebben pattognék, mint egy gumilabda. Nem érdekel, miért történik velem ez. Lubickolok az endorfinban, és nyitok a jóféle világra. Helló, szia megjöttem, és zsákmány nélkül nem távozom :P

Megtörtént újra. Ugyanaz. És ugyanaz a reakció is. Gyenge voltam. Megbántott. Ott rúgott, ahol a legjobban fájt. Csak nevetett rajtam, és gúnyolódott. Nem értette mi bajom. Ő nem érezte azt amit én. A múlt megismétli önmagát. Bántani akart, ahogy bántott 4 éve is. Az ember azt hinné a testvéreiben van némi együttérzés, de nem. Benne nincs. Ez bizonyított tény. Hagytam, hogy ugyanazt tegye, amit régen. Összetörjek miatta. Teljesen. Nem tehetek róla. A könnyeim záporként hullottak a szemeimből, és nem volt esernyő, hogy a védelmébe húzódjak. Sikerült neki. Elérte, amit akart. Nem a szavai bántottak, hanem a mögöttük lakozó valóság. Igaza van. Most már tudom. Napokon át kis történeteket kreáltam, hogy megvédjem magam az igazságtól. A valóságtól.......nem akartam, hogy újra megtörténjen az, amitől mindig is óvni próbáltam magam. De nem tudok hazudni önmagamnak sem. És ez fáj. Annál szörnyűbb érzés nincs a világon, amikor a képedbe ordítsák a legnagyobb vétkeidet....amelyeket már rég megb...

Persze, hogy mindig az kell, ami nem lehet a tiéd. Megkapod, és hoppá, már nem is olyan érdekes. Eldobod. És kész. Képzelj el egy almákkal teli kosarat. Érett, zamatos, gyönyörű piros színűek, és csak arra várnak, hogy beléjük harapj. Szinte megjelenik lelki szemeid előtt az a bizonyos kígyó, amely belevitte a rosszba szegény, védtelen Évát. Téged is bűnre csábít. Rajtad áll, hogy vad, vagy vadász leszel.... De ott vannak azok az őrülten kívánatos gyümölcsök, és alig bírsz ellenállni nekik. Ám felüti magát fejedben a félelem, mi van ha kukacos, vagy romlott belülről. Nem, csak megint paranoiás vagy. És azok a gyönyörű, piros almák egyre csak hívogatnak, mézes- mázas szavakkal próbálnak csábítgatni, és közben feléd azt sugározzák, hogy " Harapj belém!" és "Tégy magadévá!"... Lassan elhatalmasodik rajtad egy bizonyos fajta vágy, éhség és kezdesz beleőrülni. Tudod, hogy nem lenne szabad. Meg fogod bánni. De a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb. Nem hallga...

Valahol, egy másik univerzumban léteznek tökéletes emberek. De itt, ebben a szennyel teli világban sok a selejtes. Ez van. Már megint csak ezt dobta a gépezet. Elegem van abból, hogy neked mindig, minden helyzetben tökéletesnek kell lenned. Soha nem követhetsz el hibát, és ha mégis, akkor borul a bili, és jön a nagy és jótékony fejmosás. Persze, ha valaki téged bánt meg, csak mosolyogsz, és bólogatsz, igazat adsz a másiknak, amiért már megint rúgott beléd egy jó nagyot. Mert ezt kell tenned. Te ilyen vagy. Kiborító, hogyha véletlenül is butaságot csinálsz, akkor csak csodálkozó tekintetek hadába botlassz. Te nem fordulhatsz ki önmagadból. Te nem vagy olyan!!!!!!!!!!!!!!! Rosszul érzed magad, ha a szíved után mész, és néha- néha tévútra térsz. Naná, hogy emészted magad, és a végén már megint a lelked a gödör legmélyén van....mert te ugye ilyen vagy? Egy rohadt bábú vagy, akit mindenki csak kénye- kedve szerint mozgat. Te vagy Miss megértő, aki jószívűen mindenki ármánykodását,...

Nos, kedves barátom, jó nagy kalamajkába keverted magad. Igen, és ez most tényleg csakis a te hibád! Lássuk csak: állandóan menekülsz, és aztán emészted magad, mert úgy érzed hibát követtél el. Aztán valami hormonzavarnak köszönhetően őrültségekre vetemedsz. Igen, szembe akarsz nézni legnagyobb félelmeiddel. Be akarod bizonyítani, hogy már nem menekülsz, nem vagy egy kis félős kis nyuszi. Nagy hiba. Tudod, nem az a gond, hogy próbálsz változtatni az életeden, nem. A gond ott kezdődik, hogy eszeveszett módon próbálkozol. Már már erőltetetten. Nem kellett volna. és ezt te is érzed. Már késő változtatni. De legalább most nem azon kattog a kis agyad, hogy " Mi lett volna, ha..", hanem tudod mi történt. És ez bánt. Nagyon is. És fáj. Feladtad az elveid, csakhogy bizonyíts. Legszívesebben visszafordítanád az idő kerekét. Vagy ordítanál. Kiadnád magadból azt, ami bánt téged....De nem teszed. Egyszerűen már megint csak agyalsz. Próbálsz kiutat találni ebből a helyzetből. De nem tudo...

Van az úgy, hogy rájössz dolgokra. Nem azért, mert már megint forog az agyadban az a bizonyos agykerék, csak egyszerűen megvilágosodsz. Belátod, hogy nagyon buta egy ember vagy, és mindig idiótaságokat művelsz. Akkora mazochista vagy, hogy téged még kitalálni sem lehet. Eltaszítod magadtól a számodra fontos embereket, mert állandóan csak menekülsz, és félsz. Magad sem tudod már, hogy mitől. Szánalmas vagy. És már csak te is röhögsz önmagadon. Változtatnod kell, és nem is kicsit. Ez ám a kihívás, kincsem! Fel kell kötnöd a nadrágszíjad, mert ez kemény menet lesz!  Nem agyalni a dolgokon, bármennyire is a szükségét érzed? Nem menekülni, amikor már az egyik lábad menetre kész? Nem rettegni a legnagyobb félelmeid tárgyaitól, amikor ott vannak a szemed előtt? Meg kell próbálnod, mert ez nem mehet így tovább. Sok sikert drágaságom, mert szükséged van rá!

Van az úgy, hogy túl kell lépned néhány paranoiádon, bármennyire is nehéznek tűnik... Őszintén? Kicsit már számomra is unalmas az, hogy állandóan menekülök, és félek mindentől. A fájdalomtól, a csalódástól, minden földi rossztól. De már megint túltettem önmagamon. Egyszerűen nem futottam el előle, hanem nyugodtan sétálok mellette. És tetszik ez a helyzet. A történet roppant egyszerű: vegyünk egy kicsit érzelmileg nyomorék lánykát, aki elzárja magát a boldogság apró foszlányaitól is. Aztán derült égből villámcsapásként megjelenik egy srác, aki bármily meglepő is, jó hatással van a lány kedélyállapotára. A főhősnőnk az elején még hozza a megszokott formáját, és szkeptikus, ahogyan mindig is. De kezdi belátni, mennyire buta is ő, és csak sodródik tovább az árral. Rövid időn belül a lánykánk már rájön arra, hogy nem menekülhet örökösen, és küzdenie kell a démonjaival. Megteszi. Most boldog. És nincs de. Nem tudom, hogy mi lesz a vége, egy csöpögős lovestory, vagy egy fájdalmas dr...

Nem gondoltam volna néhány héttel ezelőtt, hogy ezek a napok ennyi örömöt fognak okozni nekem. Ezerféle forgatókönyvet készítettem, mekkora szenvedés is lesz ez az időszak számomra, de már megint hiba került a gépezetbe. Nincs értelme töprengeni a dolgokon, mert úgysem az fog történni, amit elképzelsz. És ez benne a legjobb, a meglepetés varázsa. Már csak mosolyogva emlékszem vissza a múlt évre, amely annyi szenvedést okozott számomra. Akkor elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer még őszintén fogok mosolyogni. De most...most boldog vagyok. Tényleg. A sötét felhők egyszerűen szétoszlottak lelkem szigete felett, s immár csak a szivárvány fény teríti el azt. :)

Nos, kedves barátom bármennyire is szeretnél sodródni azzal a bizonyos árral, mely a veszélyes de vonzó ismeretlen felé terel, nem fog sikerülni. Érzed. Ezt dobta a kártya. Azt hitted ez más lesz. Valami új. Tiszta boldogság, és csupa öröm. De a tűz és a  víz nem férhet meg egymás mellett. Az ellentétek a közhiedelemmel ellentétben eléggé taszítják egymást. Vagyis téged egyre távolabb sodor a másiktól. Nos, röviden annyit üzenek az univerzumnak, hogy köszönöm, szép volt de most már elég volt! Most nyugalmat, és csendet kérek, és azt, hogy élhessem tovább az életem. :) És azt is megemlíteném, hogy nem menekülök, kedves sors, nem. Az addig rendben van, hogy bizonyos áldozatokat kell hozni az életben, de nem fogom teljesen feladni önmagam. Nem akarok egy idegen lenni a saját szememben. Na ennyi.Hmm és még valami: fogalmam sincs mi az oka ennek a véletlennek, de kiderítem, és akkor revansot veszek :P

Van az úgy, hogy el merülsz az álmok tengerében. Ott olyan dolgokat élsz át, amelyektől lelked csak úgy szárnyal a végtelenben. Az álmokban nincsenek lehetetlenek, bármi valóra válhat, amiről legbelül vágysz. De az ébredés elhozza a szörnyű valóságot, és a csalódás szétmarcangol belülről, hogy mégsem történt meg. Ma egy bizonyos pontig azt hittem, tényleg álmodtam az egész kis történetet. Bár nekem lenne ilyen jó fantáziám. Nos, fura érzés, amikor nem tudod megkülönböztetni a két világot. Bizonyítékokat keresel, hogy valóságos volt az egész, hogy nem csak a képzeleted szüleménye. Most már biztosan tudom, hogy nemcsak álom volt. Bár elmém még mindig nem birkózott meg a fennálló helyzettel.  Furcsa az egész. Szinte hihetetlen. A sors ismét megmutatta, mekkora ereje is van. Nehéz nem az érzéseimre hallgatni. Nehéz nem félni, és elfutni. Nagyon is. De most az egyszer nem akarok elfutni, és magamba roskadni. Sodródni akarok az árral. Élvezni minden egyes percét. Nem agyalni a dolgo...

Furcsa napokat tudhatok a hátam mögött. A legjobb jelző talán az elmúlt időszakra a lazulás. De komolyan. Annyira ellustultam, hogy az már szinte hihetetlen. Drága pörgős kis énemnek kiborítóak voltak ezek a napok...amikor nem csináltam semmit. De ma este kicsit kiléphettem a szürke hétköznapoktól, és az egyik szenvedélyemnek élhettem: A táncolásnak. Persze már nemcsak a tánc az ami feszültségoldó módszer az én kis idegbajos énemnek, de a lélek mellett a testet is ápolni kell. Na szóval miközben tomboltam, felidéztem a boldog emlékképeket, amikor még az életem meghatározó része volt a mozgás. Hiányzik. Nem is kicsit. Persze nem vagyok azért annyira szomorú, mert rátaláltam egy másik művészetre, ami nélkül élni sem tudnék. De azért jó nosztalgiázni..... A művészet bármely területe is választ téged, hogy segítséget nyújtson neked az önkifejezésre, ne állj ellen neki, és ne menekülj tőle! Minden embernek szüksége van egy hobbira, egy olyan dologra, amely kiszakítja a problémákkal t...