Ugrás a fő tartalomra

Nyugalom

Véletlenek? Nincsenek. Minden okkal történik, és a véletlenek is csak életünk kirakósainak darabkái. S amikor ez a kirakós összeáll, kirajzolódik számodra, hogyan is folytasd az utad.

Mindig is hittem a sorsban, és most is azt vallom, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek.
A legjobb dolgok igenis akkor történnek velünk, amikor nem is számítunk rá. S az érzés, amikor rájössz, a célod felé hihetetlen gyorsasággal száguldasz, leírhatatlan. :)

Napok óta lehangolt voltam, s nem tudtam az okát. Hiszen az életem jól alakul, talán még jobban, mint gondoltam. A változás azonban olyan lehetőségeket sodort az utamba, amelyekről nem is mertem álmodni.
Most nem sajnáltam önmagam, milyen szánalmas is az életem, inkább próbáltam megemészteni a pozitívumokat, melyek az elmúlt időszakban jelentek meg.

A múltam elengedtem. S vele  együtt a félelmet, a szorongást, s még az érzelmi hullámokat is. Ha egy szóval kellene jellemezni a mostani állapotom, az a nyugalom lenne. Jól vagyok. S bár hiányzik a pörgés, az őrület, ezek nélkül is jól érzem magam.

És itt van ő. Nem is tudja, milyen hatással van rám. Ha vele vagyok, még jobban megnyugszom. Lehiggadok. A problémák feledésbe merülnek, s átadhatom magam a felhőtlen boldogságnak. Biztonságban érzem magam. S ha távol van tőlem, elképesztően hiányzik.....de a tudat, hogy nemsokára ujra láthatom, feltölt energiával.
Nem harcolok az érzéseimmel. Már nem az ész az úr, s ezt nem is bánom már. Nem agyalok a dolgokon, egyszerűen hagyom, hogy a tetteim a vágyaim vezéreljék.

Megváltoztam. Igen. Sikerült. Nehéz küzdelem volt, de tudod mit kedves barátom, mindennek megvan a maga ára.....S, hogy mi a sikerem kulcsa? Nem mások miatt, hanem önmagamért harcoltam. :) Végre összhangban vagyok a saját tükörképemmel, s nem bújok el a világ elől. A fenébe is, boldog vagyok. És boldog vagyok, mert boldog vagyok.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Időutazás

Különleges ez a pillanat most. Semmi extra, csak ez bizony a századik bejegyzésem. El sem hiszem, hogy ezt is megértem. Ma már teljesen más okokból formálom szavakká gondolataimat, és azt hiszem ez mindenki más számára is egyértelmű. Függő lettem. Az írás a szenvedélyemmé vált, és ha nem tudom ki fejezni e módon a kreativitásomat, akkor bizony elvonási tüneteim lesznek. Kicsit vicces, de legalább nem árt az egészségemnek. :D Ezalatt a néhány röpke hónap alatt érzések milliói költöztek lelkembe, és aztán hagytak el. Készen állok az időutazásra, mely az emlékeim szárnyán repít majd: " Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! "  "Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítasz ...