Ugrás a fő tartalomra

Álomrabló

A lágy szellő simogatja arcom, miközben a napfény égeti a bőröm. Az arcomon huncut mosoly bujkál, miközben a virágos kis szoknyámban, és szalmakalappal a fejemen futok feléd. A meztelen lábamat néha- néha egy- egy kő megsebzi, de ez engem már egyáltalán nem érdekel. A hajfonat, melybe rakoncátlan tincseimet erősítettem lassan elveszti tartását, s a göndör hajzuhatag óvatosan a vállamra omlik. Egyre csak közeledek feléd, s a szívem egyre hevesebben dobog.. A pillangók mellém szegődnek, s szárnyalnak velem együtt hozzád. A rigók gyönyörű dalba kezdenek, s az egész rétet bezengi kellemes csicsergésük. Én egyre gyorsabban futok, és érzem nemsokára veled lehetek.....és ekkor meglátlak. Az ajkaid huncut mosolyra húzódnak, s még a gesztenyebarna szemeid is nevetnek. Kinyújtod felém erős karjaidat, és én egyre gyorsabban rohanok, mert már nem bírok magammal. Már csak lépések választanak el tőled, és amikor már végre a karjaidba zárhatnál, akkor.....felébredek. Csak álom volt. Egy gyönyörű, mégis fájdalmas álom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

....

Számolom a napokat, és őrülten várom a pillanatot, a pillanatot, amikor végre új fejezet nyílik az életemben. Akarom! Mindennél jobban. Harcolok a saját álmaimért, az életért, amit élni akarok......