a takarítás. A megtisztulás. A meditálás. A változás. A megkönnyebbülés. Minden. Nevezzük bárminek, és talán ez mind. Ennyi. És kész.
Nem értem mi történik velem. Kifordultam önmagamból. És ez jó. Általánosságban egy szívszakadás után begubózok, sírok-rívok, és sajnálom önmagam. Szánalmas, de ez van. És most? Napok, s talán hetek óta nem bírok magammal. Olyan dolgokat teszek, amelyek még számomra is furcsák. Szeretem!!!!
Ma alkut kötöttem önmagammal, és a családommal. Takarítani akarok. Én!!!!! Ha ezt valaki mondaná röhögőgörcsben törnék ki. De nem. Tényleg. Komolyan. Káosz uralkodik körülöttem, és én egy őszinte vigyorral a képemen megszépítem a világot, mert ezt akarom. És amit akarok, azt megvalósítom. Nincsenek korlátok.
Minden nap boldogan kelek fel. Jön a jól megérdemelt koffein, és persze a füstölgés. Aztán pörgök, és pörgök, és pörgök.....és nem forog velem a világ :) Hihetetlen mekkora mennyiségű endorfin terjeng a szervezetemben. Talán a tavasz....talán a függetlenség....talán a környezetváltozás....ki tudja?
Felveszem a nacimat, amibe tavaly még ugrálva gyömöszöltem bele magam. De most leesik rólam. Lassan elfogyok. A hajam kisebb kontyba tűzöm fel. Hullik, talán a korral jár. A bőröm kiütéssel van tele. Eper, te tiltott gyümölcs, miért vagy ennyire ellenállhatatlan? És persze holnap még rosszabb lesz, mert tudom, hogy a mákos és diós nyalánkságoknak sem tudok majd ellenállni. Gyenge vagyok. Elcsábulok......
Na már most, ezek a tényezők mind panaszkodásra adnak okot. De nem akarok, és nem is tudok már emésztést szimulálni. Még mindig mosolygok. Sőt, egyenesen vigyorgok.
Nesze neked világ!!!!!!! Köszi univerzum, és persze drága sors! örök hálám, kedves lélek!!!!! És persze te sem maradsz ki a sorból mélyen tisztelt mesterem!
Megyek, és meghódítom a világot tollseprűvel a kezemben! Ha valaki keresne, megtalálhat tisztítószerekkel felfegyverkezve, pörgős ritmusokra rázva, s talán vígan énekelve valamelyik helységben. Igen, én leszek az!!!!
Nem értem mi történik velem. Kifordultam önmagamból. És ez jó. Általánosságban egy szívszakadás után begubózok, sírok-rívok, és sajnálom önmagam. Szánalmas, de ez van. És most? Napok, s talán hetek óta nem bírok magammal. Olyan dolgokat teszek, amelyek még számomra is furcsák. Szeretem!!!!
Ma alkut kötöttem önmagammal, és a családommal. Takarítani akarok. Én!!!!! Ha ezt valaki mondaná röhögőgörcsben törnék ki. De nem. Tényleg. Komolyan. Káosz uralkodik körülöttem, és én egy őszinte vigyorral a képemen megszépítem a világot, mert ezt akarom. És amit akarok, azt megvalósítom. Nincsenek korlátok.
Minden nap boldogan kelek fel. Jön a jól megérdemelt koffein, és persze a füstölgés. Aztán pörgök, és pörgök, és pörgök.....és nem forog velem a világ :) Hihetetlen mekkora mennyiségű endorfin terjeng a szervezetemben. Talán a tavasz....talán a függetlenség....talán a környezetváltozás....ki tudja?
Felveszem a nacimat, amibe tavaly még ugrálva gyömöszöltem bele magam. De most leesik rólam. Lassan elfogyok. A hajam kisebb kontyba tűzöm fel. Hullik, talán a korral jár. A bőröm kiütéssel van tele. Eper, te tiltott gyümölcs, miért vagy ennyire ellenállhatatlan? És persze holnap még rosszabb lesz, mert tudom, hogy a mákos és diós nyalánkságoknak sem tudok majd ellenállni. Gyenge vagyok. Elcsábulok......
Na már most, ezek a tényezők mind panaszkodásra adnak okot. De nem akarok, és nem is tudok már emésztést szimulálni. Még mindig mosolygok. Sőt, egyenesen vigyorgok.
Nesze neked világ!!!!!!! Köszi univerzum, és persze drága sors! örök hálám, kedves lélek!!!!! És persze te sem maradsz ki a sorból mélyen tisztelt mesterem!
Megyek, és meghódítom a világot tollseprűvel a kezemben! Ha valaki keresne, megtalálhat tisztítószerekkel felfegyverkezve, pörgős ritmusokra rázva, s talán vígan énekelve valamelyik helységben. Igen, én leszek az!!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése