Nyár. Tikkasztó hőség, a napsütés csak úgy éget. A szellő lágyan simogatja az arcodat, és néha néha gyengéden fújdogálja göndör fürtjeidet. Idilli. És kikérem magamnak, nincs ebben semmi irónia.
Furcsa. Az elmúlt néhány nap olyan más volt. A hely, mely eddig a pokol helyét töltötte be az életemben, most legnagyobb örömöm forrása. Nehéz bevallani, imádom azt a helyet. És nem a vadászösztön, illetve a hormonok beszélnek most belőlem....
Van az úgy, hogy azok az emberek, akik eddig szereplői voltak élted filmjeinek, egyszerűen eltűnnek. Idegenek lesznek. Az álarc lehull, és megmutatkozik valódi énjük. S az idegenek? Most mosolyogva üdvözlöd őket, hiszen ismered valamennyiüket. Belátsz a maszk mögé, és végre rettegés nélkül nézhetsz valaki szemébe.
Egyszerűen élvezed a pihenést. Mosolyogsz, ugrálsz, mint egy balerina, és végre előbujik a pillangód is, melyet eddig félve rejtegettél.
Persze nem tökéletes az életed. Hogy is lehetne az? Reggel már kapsz egy idegrohamot, kedves testvérkéid jóvoltából, akik egész héten az agyadra mennek. De csak röhögsz rajtuk. Már nem érdekelnek. A koffein után jöhet a takarítás, mert ugye az mindig kell. Megtisztulás újra. Ez az! Újra megszépíted a környezeted, és megkönnyebbülten élvezed tovább a napsütést. Aztán egy fura hang, reccs...és a kedvenc nacidnak annyi. Hát nah, van ez így.
Valami megváltozott. Talán az időjárás, talán ...te. Újra legszívesebben egy réten kergetnél pillangókat, és virágos ruhában pipacsokat szednél....de tudod, mit? A valóság nem is olyan rossz. Itt, és most jó. És a holnap meg a jövő titka.
Furcsa. Az elmúlt néhány nap olyan más volt. A hely, mely eddig a pokol helyét töltötte be az életemben, most legnagyobb örömöm forrása. Nehéz bevallani, imádom azt a helyet. És nem a vadászösztön, illetve a hormonok beszélnek most belőlem....
Van az úgy, hogy azok az emberek, akik eddig szereplői voltak élted filmjeinek, egyszerűen eltűnnek. Idegenek lesznek. Az álarc lehull, és megmutatkozik valódi énjük. S az idegenek? Most mosolyogva üdvözlöd őket, hiszen ismered valamennyiüket. Belátsz a maszk mögé, és végre rettegés nélkül nézhetsz valaki szemébe.
Egyszerűen élvezed a pihenést. Mosolyogsz, ugrálsz, mint egy balerina, és végre előbujik a pillangód is, melyet eddig félve rejtegettél.
Persze nem tökéletes az életed. Hogy is lehetne az? Reggel már kapsz egy idegrohamot, kedves testvérkéid jóvoltából, akik egész héten az agyadra mennek. De csak röhögsz rajtuk. Már nem érdekelnek. A koffein után jöhet a takarítás, mert ugye az mindig kell. Megtisztulás újra. Ez az! Újra megszépíted a környezeted, és megkönnyebbülten élvezed tovább a napsütést. Aztán egy fura hang, reccs...és a kedvenc nacidnak annyi. Hát nah, van ez így.
Valami megváltozott. Talán az időjárás, talán ...te. Újra legszívesebben egy réten kergetnél pillangókat, és virágos ruhában pipacsokat szednél....de tudod, mit? A valóság nem is olyan rossz. Itt, és most jó. És a holnap meg a jövő titka.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése