Ábrándok

Hűvös éjszaka. A tested reszket, ahogyan néha- néha a szellő belopakodik a nyitott ablakon. Aztán különös melegség járja át. Néhányszor a hajadba túrsz. Nem bírod már sokáig.
 A remegés visszatér, de mégis ledobod a pulcsid a padlóra. Nem bírod már sokáig.
A szoba másik végébe száműzted magad, és most csak már csak egy valamire vágysz. Nem bírod már sokáig. Aztán Ő lassan feléd indul. A szíved hevesebben kezdd el zakatolni. Nem bírod már sokáig.....
Ő közeledik, és téged kiver a víz. Hideg, és meleg érzés egyszerre. Újra a hajadba túrsz. Nem, nem szabad. És már nem bírod sokáig.....
Megáll pár centire tőled, érzed a meleg leheletét a bőrödön, mélyen a szemedbe néz, és már te nem vágysz másra....csak rá. Nem bírod már sokáig....
Hirtelen felemeli a kezét, s gyengéden cirógatja az arcodat, a tested most már reszket, a véred forrni kezdd, lehunyod a szemeid, és már nem bírod sokáig....
Az ujjai  már az ajkaid körül rajzolnak fura rajzokat, és te már nem bírod tovább. Vágysz rá.
Magához húz, és te nem ellenkezel. Ajkaitok édes csókban forrnak össze, miközben kezeitek összekulcsolódnak. Testeiteket már csak a ruhadarabok választják el. És te nem bírtad tovább.....