Különleges ez a pillanat most. Semmi extra, csak ez bizony a századik bejegyzésem. El sem hiszem, hogy ezt is megértem. Ma már teljesen más okokból formálom szavakká gondolataimat, és azt hiszem ez mindenki más számára is egyértelmű. Függő lettem. Az írás a szenvedélyemmé vált, és ha nem tudom ki fejezni e módon a kreativitásomat, akkor bizony elvonási tüneteim lesznek. Kicsit vicces, de legalább nem árt az egészségemnek. :D
Ezalatt a néhány röpke hónap alatt érzések milliói költöztek lelkembe, és aztán hagytak el. Készen állok az időutazásra, mely az emlékeim szárnyán repít majd:
" Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! "
"Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítasz rá."
" Minden új nap valami csodát tartogat számunkra. Lehet nem hiszünk a varázslatban, de ha kitárjuk lelkünk kaput, a levegő szikrázni fog körülöttünk. "
"Rátaláltam a titok kulcsára, és nem fogom elveszíteni. Magamhoz láncolom, és egy életen át a rabja leszek."
"A lelkem pillangóként szárnyal a fellegekben, és szívem az öröm dallamainak ritmusára ver."
"Néha, vannak olyan pillanatok, amikor képtelen vagy szavakba önteni érzéseidet. És néha pedig gondolatok milliói találnak helyet egy- egy papírlapon.
Néha őrült késztetést érzel az új dolgok megismerése iránt, de félsz feladni a megszokott mindennapjaidat.
Néha befészkeli magát egy apró gondolat elméd legmélyére, és nem engedi szabadon szárnyalni azt a messzeségben."
" Tudod, vannak olyan pillanatok, amikor az ösztön fölülmúlja az akaratot. Persze, most rögtön jön a perverz oldala, hogy naná a vágyak mindig eluralkodnak rajtunk, de nem, ez most más. Van az a nap, amikor a kötelezettségeidnek hátat fordítva, egyszerűen csak élvezed a helyzetet. Tudod, hogy következményekkel jár, és meg fogod bánni, de akkor és ott nem érdekel. "
"Néha azt érzed, bármit mondasz, senki nem hallja meg. Néha azt érzed, bármit teszel, senki nem figyel rád. A pánik átjárja egész testedet, és beférkőzik a gondolataid közé az egyedüllét magva. Magányosnak érzed magad, és félsz, hogy az is maradsz."
"Van az úgy, hogy elképesztően vágysz egy találkozásra. Praktikákhoz folyamodsz, hogy "véletlenül" összefuss bizonyos emberekkel. Gyermeki izgalommal várva, a szíved már a gondolatra is hevesen dobog. Aztán meglátod, és majd kiugrik a helyéről, ki ver a víz, és szinte beleszédülsz."
"Egy gépezethez kezdek hasonlítani, aki elvégzi a beprogramozott feladatokat. Néha, néha selejtet gyárt, és leáll. De aztán kap egy kis olajat, és újra beindul. "
"Nem merünk kockáztatni, mert félünk, hogy elbukunk. De ha meg sem próbáljuk, akkor mi értelme van az egésznek? Mi értelme álmodozni? Nem is gondolunk arra, hogy vesztesek soha sincsenek, csak győztesek. Mert ha mégsem sikerül elérnünk a célunkat, akkor is emlékezhetünk arra, hogy legalább megpróbáltuk....Büszkék lehetünk magunkra, mert igenis küzdöttünk az álmainkért. Nem mindegy, hogy úgy éljük le az életünket, hogy nem is adtunk esélyt a véletlennek, vagy legalább megpróbáltuk."
"Van az úgy, hogy el merülsz az álmok tengerében. Ott olyan dolgokat élsz át, amelyektől lelked csak úgy szárnyal a végtelenben. Az álmokban nincsenek lehetetlenek, bármi valóra válhat, amiről legbelül vágysz. De az ébredés elhozza a szörnyű valóságot, és a csalódás szétmarcangol belülről, hogy mégsem történt meg."
" A sötét felhők egyszerűen szétoszlottak lelkem szigete felett, s immár csak a szivárvány fény teríti el azt."
"Van az úgy, hogy a legváratlanabb, mégis a legmegfelelőbb pillanatban lép be valaki az életedbe, aki ha beteljesítette végzetét, egyszerűen tovább áll. S a te életedben egy új korszak kezdődik. Nincs helye megbánásnak, fájdalomnak, és a legkevésbé szomorúságnak. Ez volt a lehető legjobb dolog, ami történhetett veled. Nem tehetsz mást, mint élvezed az élet apró pillanatait, és megköszönöd a sorsnak, amit az utadba sodort. Az új életet....
Képtelenségnek tűnik, hogy egy ember képes megváltoztatni egy egész életet, de ha ez az illető pont az, akire szükséged volt, akkor összeáll a kirakós. A végén nem marad neked más, mint néhány mosoly, ölelés, apró mozdulatok, szavak, melyek még mindig a füledben csengenek, és egy dal....egy dal, mely a tiéd, a tiétek lesz örökre."
" Csodálatos érzés, amikor az ész hatalma megbomlani látszik, s a szív lassan, de biztosan átveszi az uralkodó szerepet lényed felett. Olyan dolgokra érzel késztetést, melyektől eddig teljesen távol álltál. A félelmeid eltűnnek, s a helyüket idegen, újszerű vágyak veszik át."
"Vannak pillanatok, amikor egyszerűen képtelen vagy irányítani a tetteid, mert hatalmába kerítenek különleges vágyak. És pont. Őrjítően jó érzés, bármennyire is tagadnád. És ezzel nincs is semmi baj. Ez természetes."
"Van az a nap, amikor teljesen túl teszel önmagadon. És eljön az a nap, amikor rá jössz arra, hogy fel kell nőnöd. A gyerekes viselkedések összes formáját mellőznöd kell az életedből, és meg kell komolyodnod. Ez a nap, az a nap."
Ma már megmosolyogtatnak ezek a sorok, de pontosan emlékszem a fájdalmakra, a kétségbeesésre, az örömre, és minden más érzésre is, melyek akkor uralták lényemet. Ritka pillanatok egyike, amikor a nosztalgiázások közepette nem a fájó emlékképek sora az, ami beterít elmémet, hanem a boldog pillanatok sora jelenik meg előttem.
Nos, a szenvedély továbbra is a hatalmában tart, és bárki bármit mond, függőségem életem végéig elkísér. És nekem így jó :D
Ezalatt a néhány röpke hónap alatt érzések milliói költöztek lelkembe, és aztán hagytak el. Készen állok az időutazásra, mely az emlékeim szárnyán repít majd:
" Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! "
"Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítasz rá."
" Minden új nap valami csodát tartogat számunkra. Lehet nem hiszünk a varázslatban, de ha kitárjuk lelkünk kaput, a levegő szikrázni fog körülöttünk. "
"Rátaláltam a titok kulcsára, és nem fogom elveszíteni. Magamhoz láncolom, és egy életen át a rabja leszek."
"A lelkem pillangóként szárnyal a fellegekben, és szívem az öröm dallamainak ritmusára ver."
"Néha, vannak olyan pillanatok, amikor képtelen vagy szavakba önteni érzéseidet. És néha pedig gondolatok milliói találnak helyet egy- egy papírlapon.
Néha őrült késztetést érzel az új dolgok megismerése iránt, de félsz feladni a megszokott mindennapjaidat.
Néha befészkeli magát egy apró gondolat elméd legmélyére, és nem engedi szabadon szárnyalni azt a messzeségben."
" Tudod, vannak olyan pillanatok, amikor az ösztön fölülmúlja az akaratot. Persze, most rögtön jön a perverz oldala, hogy naná a vágyak mindig eluralkodnak rajtunk, de nem, ez most más. Van az a nap, amikor a kötelezettségeidnek hátat fordítva, egyszerűen csak élvezed a helyzetet. Tudod, hogy következményekkel jár, és meg fogod bánni, de akkor és ott nem érdekel. "
"Néha azt érzed, bármit mondasz, senki nem hallja meg. Néha azt érzed, bármit teszel, senki nem figyel rád. A pánik átjárja egész testedet, és beférkőzik a gondolataid közé az egyedüllét magva. Magányosnak érzed magad, és félsz, hogy az is maradsz."
"Van az úgy, hogy elképesztően vágysz egy találkozásra. Praktikákhoz folyamodsz, hogy "véletlenül" összefuss bizonyos emberekkel. Gyermeki izgalommal várva, a szíved már a gondolatra is hevesen dobog. Aztán meglátod, és majd kiugrik a helyéről, ki ver a víz, és szinte beleszédülsz."
"Egy gépezethez kezdek hasonlítani, aki elvégzi a beprogramozott feladatokat. Néha, néha selejtet gyárt, és leáll. De aztán kap egy kis olajat, és újra beindul. "
"Nem merünk kockáztatni, mert félünk, hogy elbukunk. De ha meg sem próbáljuk, akkor mi értelme van az egésznek? Mi értelme álmodozni? Nem is gondolunk arra, hogy vesztesek soha sincsenek, csak győztesek. Mert ha mégsem sikerül elérnünk a célunkat, akkor is emlékezhetünk arra, hogy legalább megpróbáltuk....Büszkék lehetünk magunkra, mert igenis küzdöttünk az álmainkért. Nem mindegy, hogy úgy éljük le az életünket, hogy nem is adtunk esélyt a véletlennek, vagy legalább megpróbáltuk."
"Van az úgy, hogy el merülsz az álmok tengerében. Ott olyan dolgokat élsz át, amelyektől lelked csak úgy szárnyal a végtelenben. Az álmokban nincsenek lehetetlenek, bármi valóra válhat, amiről legbelül vágysz. De az ébredés elhozza a szörnyű valóságot, és a csalódás szétmarcangol belülről, hogy mégsem történt meg."
" A sötét felhők egyszerűen szétoszlottak lelkem szigete felett, s immár csak a szivárvány fény teríti el azt."
"Van az úgy, hogy a legváratlanabb, mégis a legmegfelelőbb pillanatban lép be valaki az életedbe, aki ha beteljesítette végzetét, egyszerűen tovább áll. S a te életedben egy új korszak kezdődik. Nincs helye megbánásnak, fájdalomnak, és a legkevésbé szomorúságnak. Ez volt a lehető legjobb dolog, ami történhetett veled. Nem tehetsz mást, mint élvezed az élet apró pillanatait, és megköszönöd a sorsnak, amit az utadba sodort. Az új életet....
Képtelenségnek tűnik, hogy egy ember képes megváltoztatni egy egész életet, de ha ez az illető pont az, akire szükséged volt, akkor összeáll a kirakós. A végén nem marad neked más, mint néhány mosoly, ölelés, apró mozdulatok, szavak, melyek még mindig a füledben csengenek, és egy dal....egy dal, mely a tiéd, a tiétek lesz örökre."
" Csodálatos érzés, amikor az ész hatalma megbomlani látszik, s a szív lassan, de biztosan átveszi az uralkodó szerepet lényed felett. Olyan dolgokra érzel késztetést, melyektől eddig teljesen távol álltál. A félelmeid eltűnnek, s a helyüket idegen, újszerű vágyak veszik át."
"Vannak pillanatok, amikor egyszerűen képtelen vagy irányítani a tetteid, mert hatalmába kerítenek különleges vágyak. És pont. Őrjítően jó érzés, bármennyire is tagadnád. És ezzel nincs is semmi baj. Ez természetes."
"Van az a nap, amikor teljesen túl teszel önmagadon. És eljön az a nap, amikor rá jössz arra, hogy fel kell nőnöd. A gyerekes viselkedések összes formáját mellőznöd kell az életedből, és meg kell komolyodnod. Ez a nap, az a nap."
Ma már megmosolyogtatnak ezek a sorok, de pontosan emlékszem a fájdalmakra, a kétségbeesésre, az örömre, és minden más érzésre is, melyek akkor uralták lényemet. Ritka pillanatok egyike, amikor a nosztalgiázások közepette nem a fájó emlékképek sora az, ami beterít elmémet, hanem a boldog pillanatok sora jelenik meg előttem.
Nos, a szenvedély továbbra is a hatalmában tart, és bárki bármit mond, függőségem életem végéig elkísér. És nekem így jó :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése