Ugrás a fő tartalomra

Csupa móka

Nem gondoltam volna néhány héttel ezelőtt, hogy ezek a napok ennyi örömöt fognak okozni nekem. Ezerféle forgatókönyvet készítettem, mekkora szenvedés is lesz ez az időszak számomra, de már megint hiba került a gépezetbe. Nincs értelme töprengeni a dolgokon, mert úgysem az fog történni, amit elképzelsz. És ez benne a legjobb, a meglepetés varázsa.
Már csak mosolyogva emlékszem vissza a múlt évre, amely annyi szenvedést okozott számomra. Akkor elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer még őszintén fogok mosolyogni. De most...most boldog vagyok. Tényleg.
A sötét felhők egyszerűen szétoszlottak lelkem szigete felett, s immár csak a szivárvány fény teríti el azt. :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...
Megjegyzés küldése
További információk

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...
Megjegyzés küldése
További információk

Elvágyódva

Mindig is úgy éreztem az életem olyan, mint egy film. Együtt nevetek a főhőssel, vagy éppen sírok, dühös vagyok rá, amiért olyan butuska néha, de harcolnék vele együtt a világgal. Azt hiszem, mindenki életében eljön a pillanat, amikor rájön a valóság a közelében sem jár a filmes történeteknek. Nem fognak a problémáid rendeződni egy csoda folytán, a hős szerelmesed nem fog utánad rohanni a repülőtérre, s a szél igenis összeborzolja a hajad a hajó tetején ücsörögve. Eljön a pillanat, amikor az összes nyomasztó dolog az életedben apróságnak tűnik csupán. Elfogadod, hogy az élet örökös harc, s csakis te irányíthatod az egészet. Régóta hiányzik valami az életemből. Tudod, az a bizonyos extra, amitől teljesnek érzed magad. Úgy érzed élsz, s nemcsak vegetálsz a többi túlélő között. Nehéz változtatni. Nem a kis apró ruhatár cserére gondolok, s a hajszín váltás sem segít már. Arról a bizonyos nagybetűs változásról beszélek, amely igenis hatással lehet a jövődre. Arról, amelyhez bizony az apr...
Megjegyzés küldése
További információk