Körforgás

Furcsa napokat tudhatok a hátam mögött. A legjobb jelző talán az elmúlt időszakra a lazulás. De komolyan. Annyira ellustultam, hogy az már szinte hihetetlen. Drága pörgős kis énemnek kiborítóak voltak ezek a napok...amikor nem csináltam semmit.
De ma este kicsit kiléphettem a szürke hétköznapoktól, és az egyik szenvedélyemnek élhettem: A táncolásnak. Persze már nemcsak a tánc az ami feszültségoldó módszer az én kis idegbajos énemnek, de a lélek mellett a testet is ápolni kell.
Na szóval miközben tomboltam, felidéztem a boldog emlékképeket, amikor még az életem meghatározó része volt a mozgás. Hiányzik. Nem is kicsit. Persze nem vagyok azért annyira szomorú, mert rátaláltam egy másik művészetre, ami nélkül élni sem tudnék. De azért jó nosztalgiázni.....

A művészet bármely területe is választ téged, hogy segítséget nyújtson neked az önkifejezésre, ne állj ellen neki, és ne menekülj tőle! Minden embernek szüksége van egy hobbira, egy olyan dologra, amely kiszakítja a problémákkal teli nagy világból. Olyankor olyan helyeken barangolhat, mely varázslatos dolgokat mutat számára, és a lelke csak úgy szárnyalni fog a könnyedségtől, és a boldogságtól. Ne tedd tönkre magad! Légy boldog, amíg csak lehet!