Fura dolog ez a hiányérzet. Egyik pillanatról a másikra lopakodik be a lelkedbe, és nem akar távozni onnan. Ott a mellkasodon erős nyomást érzel, és képtelen vagy másra gondolni, csak rá.
Különös. Általában sok idő kell hozzá, hogy kötődni kezdjek az emberekhez. Legyen szó nőről, pasiról, bárkiről is. Azt hiszem kicsit távolságtartó vagyok, de ez a múltamat tekintve helyén való, nem?
De ez most más. Néhány röpke óra elég volt ahhoz, hogy ha nem vagyok vele, hiányozzon.
Megőrjít. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem, mintha már régóta részese lenne zavaros életemnek. És ez az érzés egyre csak erősödik.
Tévedésbe ne ess kedves barátom, nem vagyok szerelmetes. Dehogyis! Ahhoz ez a vonzalom még kevés. De a közelében megnyugszom. Nem kell álarc, egyszerűen önmagam lehetek......
Eddig nem mertem szavakba foglalni ezt az egész helyzetet, mert féltem, megszűnik a varázs. Mintha csak álmodnék. és ha elfogadom a valóságot, egyszerűen felébredek, és összetörve tapasztalom, hogy csak álom volt.
Ideje elfogadnom, hogy a változásom nemcsak a külsőmön mutatkozik meg. Már nem félek, egyszerűen csak élvezem az élet apró örömeit.
S hogy mi lesz ennek a dolognak a vége? Én bízom a sorsban, s abban, hogy okkal terelte lényünk egymás útjába...:)
Különös. Általában sok idő kell hozzá, hogy kötődni kezdjek az emberekhez. Legyen szó nőről, pasiról, bárkiről is. Azt hiszem kicsit távolságtartó vagyok, de ez a múltamat tekintve helyén való, nem?
De ez most más. Néhány röpke óra elég volt ahhoz, hogy ha nem vagyok vele, hiányozzon.
Megőrjít. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem, mintha már régóta részese lenne zavaros életemnek. És ez az érzés egyre csak erősödik.
Tévedésbe ne ess kedves barátom, nem vagyok szerelmetes. Dehogyis! Ahhoz ez a vonzalom még kevés. De a közelében megnyugszom. Nem kell álarc, egyszerűen önmagam lehetek......
Eddig nem mertem szavakba foglalni ezt az egész helyzetet, mert féltem, megszűnik a varázs. Mintha csak álmodnék. és ha elfogadom a valóságot, egyszerűen felébredek, és összetörve tapasztalom, hogy csak álom volt.
Ideje elfogadnom, hogy a változásom nemcsak a külsőmön mutatkozik meg. Már nem félek, egyszerűen csak élvezem az élet apró örömeit.
S hogy mi lesz ennek a dolognak a vége? Én bízom a sorsban, s abban, hogy okkal terelte lényünk egymás útjába...:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése