Ugrás a fő tartalomra

Tiltott gyümölcs

Persze, hogy mindig az kell, ami nem lehet a tiéd. Megkapod, és hoppá, már nem is olyan érdekes. Eldobod. És kész.
Képzelj el egy almákkal teli kosarat. Érett, zamatos, gyönyörű piros színűek, és csak arra várnak, hogy beléjük harapj.
Szinte megjelenik lelki szemeid előtt az a bizonyos kígyó, amely belevitte a rosszba szegény, védtelen Évát. Téged is bűnre csábít. Rajtad áll, hogy vad, vagy vadász leszel....
De ott vannak azok az őrülten kívánatos gyümölcsök, és alig bírsz ellenállni nekik. Ám felüti magát fejedben a félelem, mi van ha kukacos, vagy romlott belülről. Nem, csak megint paranoiás vagy.
És azok a gyönyörű, piros almák egyre csak hívogatnak, mézes- mázas szavakkal próbálnak csábítgatni, és közben feléd azt sugározzák, hogy " Harapj belém!" és "Tégy magadévá!"...




Lassan elhatalmasodik rajtad egy bizonyos fajta vágy, éhség és kezdesz beleőrülni. Tudod, hogy nem lenne szabad. Meg fogod bánni. De a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb.
Nem hallgatsz az eszedre, egyszerűen nem is tudod irányítani a tested. Hirtelen elveszted az uralmad egész lényed felett, a kezed a kosár felé közeledik. A tiéd. Ez az!
Szinte érzed már a szádban az ízét. Elképzeled, ahogyan a világ legfinomabb és legtökéletesebb almája és Te eggyé váltok.
Lehunyod a szemed egy percre. Jelentőségteljes várakozás. Adjunk az élvezeteknek. Hiszen már oly régóta várod ezt a pillanatot. Ez jó lesz. Érzed. Vágysz rá. Mindjárt.....és elkap a hányinger. Rosszul vagy. Ez a "tökéletes " gyümölcs bizony rothadt. Nem is kicsit. Ráadásul megfertőzte a többit is.
A sors fintora. gyenge vagy barátom! Nem tudtál ellenállni. És most itt maradtál a vágytól ittasan. Egyedül. Mint a kisujjam.
Tudod, még a legtökéletesebb külső is takarhat zord belsőt. És mindig lesz a " tökéletes" almák között egy rothadt, ami megfertőzi a többit is. És amilyen szerencsés vagy, te kifogod a legselejtebbet!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Időutazás

Különleges ez a pillanat most. Semmi extra, csak ez bizony a századik bejegyzésem. El sem hiszem, hogy ezt is megértem. Ma már teljesen más okokból formálom szavakká gondolataimat, és azt hiszem ez mindenki más számára is egyértelmű. Függő lettem. Az írás a szenvedélyemmé vált, és ha nem tudom ki fejezni e módon a kreativitásomat, akkor bizony elvonási tüneteim lesznek. Kicsit vicces, de legalább nem árt az egészségemnek. :D Ezalatt a néhány röpke hónap alatt érzések milliói költöztek lelkembe, és aztán hagytak el. Készen állok az időutazásra, mely az emlékeim szárnyán repít majd: " Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! "  "Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítasz ...