És már megint....

Nos, kedves barátom, jó nagy kalamajkába keverted magad. Igen, és ez most tényleg csakis a te hibád! Lássuk csak: állandóan menekülsz, és aztán emészted magad, mert úgy érzed hibát követtél el. Aztán valami hormonzavarnak köszönhetően őrültségekre vetemedsz. Igen, szembe akarsz nézni legnagyobb félelmeiddel. Be akarod bizonyítani, hogy már nem menekülsz, nem vagy egy kis félős kis nyuszi. Nagy hiba. Tudod, nem az a gond, hogy próbálsz változtatni az életeden, nem. A gond ott kezdődik, hogy eszeveszett módon próbálkozol. Már már erőltetetten.
Nem kellett volna. és ezt te is érzed. Már késő változtatni. De legalább most nem azon kattog a kis agyad, hogy " Mi lett volna, ha..", hanem tudod mi történt. És ez bánt. Nagyon is. És fáj. Feladtad az elveid, csakhogy bizonyíts. Legszívesebben visszafordítanád az idő kerekét. Vagy ordítanál. Kiadnád magadból azt, ami bánt téged....De nem teszed. Egyszerűen már megint csak agyalsz. Próbálsz kiutat találni ebből a helyzetből. De nem tudod, mi lenne a helyes dolog. Túl mélyre kerültél már megint a gödörben.
Ami megtörtént, azon már nem tudsz változtatni. Bárcsak el tudnád felejteni. De nem tudod. Azt hiszem te is rájöttél már, hogy nincs más választásod, mint újra elfutni, és nem törődni a fennálló helyzettel. Újra begubózni a kis világodba, és gyötrődni a múlt miatt. Igen, ez nagyon is megy neked. Ez az egy dolog, amit nagyon is jól csinálsz. Hajrá kislány! Gyerünk, szenvedj csak megint! Ez kell neked, igaz? A fájdalom ami téged éltet! Szánalmas vagy tudod?