Ugrás a fő tartalomra

Megkönnyebbülés

Tudod, kedves barátom, azért észrevettem ám, miben mesterkedsz. Amikor változtatol az életeden, mindig ugyanazokon a fázisokon mész keresztül. Rendet teszel, kidobod, ami selejtes, új friszkót csináltatsz, és hagy ne soroljam tovább.
De őszintén, most miért csináltad? Rád fért, persze, hogy rád fért, de azért fura.
Mintha a tincseiddel lehullana a teher a válladról. Talán, lehet. Ahogy érzed. Na, de most, hogy újra belevágtad a fejszédet egy újabb könnyítő terápiába, és újra a változás ösvényén lépdelsz, nehogy megint valami hülyeséget csinálj, mert tényleg fejbe váglak :)
Látom rajtad, hogy jól érzed magad. Pedig ugyanaz vagy, aki eddig is voltál. De tudod, mit? Menj, és ismét megkönnyebbülve hódíts meg a világot! Mert egyszer élsz, és kezedben a kulcs :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

....

Számolom a napokat, és őrülten várom a pillanatot, a pillanatot, amikor végre új fejezet nyílik az életemben. Akarom! Mindennél jobban. Harcolok a saját álmaimért, az életért, amit élni akarok......