Csodavilág

Tudod, van az úgy, hogy a dolgok mennek a maguk útján. Pont úgy, ahogy lenniük kell. Az akadályok nem is legyőzhetetlenek már, és a bakkancs, mely eddig visszahúzott, most szinte repít a kavicsos úton.
Néha a legváratlanabb pillanatban történnek velünk a legjobb dolgok. Meglepetésszerűen. Hirtelen. És sodornak magukkal. Te döbbent arccal nézel körül, mi is történik. Nem hiszed el, hogy a te szánalmas életed hirtelen különleges lett.
Varázslat. Csak is ez történhetett. A csúf varázsló átka elmúlni látszik, s a te életed tündérmesébe illő. Persze itt most nem a szőke herceg varázslatos csókjára gondolok, és a sárkány legyőzésére, de a vár, melyben éltél, már nem kietlen. Szikrázó kastéllyá kezdi kinőni magát, és te boldogan tekintessz a világra.
Nincs értelme védekezni a falakkal, melyek már amúgy sem biztosítanak megfelelő védelmet. Kimerészkedsz a gonosz világba, és azt veszed észre magadon, hogy már nem félsz. Vidáman futkározol a réten, és amit eddig hibának véltél másokban, most csak megmosolyogtatnak.
Leírhatalan a bennem dúló érzések hada. A nap kisütött végre fölöttem, és beragyogja egész lényem.
Jó ez így. Kellett már ez. Most megyek, és folytatom a hódító hadjáratomat, hiszen oly sok felfedezetlen terület van még ezen a világon, mely újabb csodákat rejteget számomra....