Ugrás a fő tartalomra

Szárnyak nélkül, botladozva

Érezted már úgy, mintha önként vállalt rabságba száműzted volna önmagad? Megfosztva szabadságodtól, egy ketrecben térsz magadhoz egy borongós reggelen. A kulcsot lenyelted, a pótkulcsot pedig messzire eldobod magadtól......De reménykedsz benne, hogy pont a jó időben, a megfelelő ember találja majd meg, s enged szabadjára. Egyszer.....

Kicsit vicces, hogy mennyire mazochisták tudunk néha lenni. Elhagyjuk a legjobb dolgokat az életünkből, bízva a változás jótékony hatásában. De mi történik akkor, ha hiba kerül a gépezetbe? Felszabadulás helyett egyszerűen gyilkoljuk a lelkünket? Bűnös leszel te is kedves barátom. Mindannyian azok vagyunk. Egy cseszettül elvetemült gyilkosbanda....Kínozzuk törékeny lelkünket, míg fel nem adja a harcot. Mert ezt akarjuk bizony. Mindannyian.........

Persze egyszer összeáll a kirakós, és rájövünk nem jó ez így. Reménykedj benne, hogy időben térsz magadhoz, mielőtt teljesen felemésztenéd magad. Mert onnan már nincs visszaút.....

A sötét felhők eltakarták a napsugarakat, nincs ami felmelegítse az emberek szívét. A pillangókat megcsonkították, és már nem tudnak szárnyalni a végtelenben. Bűnös ez a világ, és azt hiszem a gyilkosok közül én vagyok az egyik elvetemültebb......

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...
Megjegyzés küldése
További információk

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...
Megjegyzés küldése
További információk

Tükröm, tükröm

Amikor hazamész szabadságra, feltétlen készülj fel egy hatalmas nosztalgia lavinára. Régi képek, régi ismerősök, és persze fájó múltad emlékképei is felbukkannak majd. Hiányzik a " Nagyváros", és nem értettem eddig miért. Ne aggódj, szeretem a családom, bármennyire is őrültek tudunk is néha lenni...és egészen jó is tud lenni a semmittevés..de ami igazán hiányzik, az a szabadság. A " Nagyváros" megtanított elfogadni önmagam, és keményebb csajszit nevelt belőlem. Senkit nem érdekel, mit csinálsz, hogy nézel ki, és ez felszabadító érzés tud lenni.  Nézegettem a régi fényképeimet, ahol egy vasalódeszkának tűnök a mostani énemhez képest. Az elején elszomorított, hogy a pillangóm kezdd bálnává válni, de aztán megláttam a képek mögött a sok szenvedést, az éhezést, a sok önmegtartóztatást, és rájöttem, jól érzem magam a bőrömben.  Imádom az édességet, a fagyit, a sütit, a pizzát, imádok késő este nassolni, és boldog vagyok, hogy bűntudat nélkül is képes vagyok falni...
Megjegyzés küldése
További információk