Újra nehéz szavakba öntenem a gondolataimat, és a bennem dúló érzések hadát. Megpróbálom:
Az új élet kicsit számomra nehéz. Tudom, tudom mindig változtatni akartam, ám amikor végre megkapom amit akarok mégsem vagyok elégedett. Már nem bújhatok a szobám egyik sarkába összekuporodva, ha valaki megbánt, és nem tudom emészteni magam a fennálló helyzet okozta nyomasztó érzések miatt. Képtelen lennék rá.
Úgy érzem, mintha az univerzum valamit üzenni próbálna nekem, ám nem tudom értelmezni a jeleket. A kirakós még nem került a helyére. Ami egy kicsit frusztráló, mert nem tudom, hogyan tovább.
Az elmúlt hetekben gyökeres változásnak indult zavaros életem, persze pozitív irányba. A legtöbb ember szerint egyenesen kivirultam, amit egy új szerelemnek könyveltek el. Az igazság közelében sem járnak. Egyszerűen csak megtaláltam az aranyközéputat az ellentmondásokkal teli életemben. Furán hangzik, de ha mélyebbre ásol, te is megérted.
És ott van az, amiről nem beszélek. Újra ismerkedem. Bár a kíváncsiság terelt eme ösvényre, kezdem megbánni, hogy ennyire érdeklődő típus vagyok... Hogy miért? Mert sokan kihasználják, hogy kedves és barátságos vagyok. De nem tudok elzárkózni az emberektől, ennyire bűn az, ha valaki nyitott? És igen, bántó szavak is vannak. Gyermeteg lelkem gyilkolják ezek a sorok.......Most kellene kiszállnom, amíg még nem sérülök mégjobban.
Napról napra egyre jobban szörnyülködöm, milyen emberek sétálgatnak az utcán. A mocskos fantáziájuk határtalan, és nem csak a könyv miatt vagyok ennyire előítéletes......
Hogyan képesek tükörbe nézni? Bár lehet én vagyok túlságosan gátlásos. Egyet viszont megfogadtam: nem engedem, hogy nyugodt lelkivilágom még jobban felkavarják a " klublakók".
Az új élet kicsit számomra nehéz. Tudom, tudom mindig változtatni akartam, ám amikor végre megkapom amit akarok mégsem vagyok elégedett. Már nem bújhatok a szobám egyik sarkába összekuporodva, ha valaki megbánt, és nem tudom emészteni magam a fennálló helyzet okozta nyomasztó érzések miatt. Képtelen lennék rá.
Úgy érzem, mintha az univerzum valamit üzenni próbálna nekem, ám nem tudom értelmezni a jeleket. A kirakós még nem került a helyére. Ami egy kicsit frusztráló, mert nem tudom, hogyan tovább.
Az elmúlt hetekben gyökeres változásnak indult zavaros életem, persze pozitív irányba. A legtöbb ember szerint egyenesen kivirultam, amit egy új szerelemnek könyveltek el. Az igazság közelében sem járnak. Egyszerűen csak megtaláltam az aranyközéputat az ellentmondásokkal teli életemben. Furán hangzik, de ha mélyebbre ásol, te is megérted.
És ott van az, amiről nem beszélek. Újra ismerkedem. Bár a kíváncsiság terelt eme ösvényre, kezdem megbánni, hogy ennyire érdeklődő típus vagyok... Hogy miért? Mert sokan kihasználják, hogy kedves és barátságos vagyok. De nem tudok elzárkózni az emberektől, ennyire bűn az, ha valaki nyitott? És igen, bántó szavak is vannak. Gyermeteg lelkem gyilkolják ezek a sorok.......Most kellene kiszállnom, amíg még nem sérülök mégjobban.
Napról napra egyre jobban szörnyülködöm, milyen emberek sétálgatnak az utcán. A mocskos fantáziájuk határtalan, és nem csak a könyv miatt vagyok ennyire előítéletes......
Hogyan képesek tükörbe nézni? Bár lehet én vagyok túlságosan gátlásos. Egyet viszont megfogadtam: nem engedem, hogy nyugodt lelkivilágom még jobban felkavarják a " klublakók".
Megjegyzések
Megjegyzés küldése