Ugrás a fő tartalomra

Fénycsóva

Van az úgy, hogy rájössz dolgokra. Nem azért, mert már megint forog az agyadban az a bizonyos agykerék, csak egyszerűen megvilágosodsz.
Belátod, hogy nagyon buta egy ember vagy, és mindig idiótaságokat művelsz. Akkora mazochista vagy, hogy téged még kitalálni sem lehet.
Eltaszítod magadtól a számodra fontos embereket, mert állandóan csak menekülsz, és félsz. Magad sem tudod már, hogy mitől.
Szánalmas vagy. És már csak te is röhögsz önmagadon. Változtatnod kell, és nem is kicsit. Ez ám a kihívás, kincsem! Fel kell kötnöd a nadrágszíjad, mert ez kemény menet lesz!
 Nem agyalni a dolgokon, bármennyire is a szükségét érzed? Nem menekülni, amikor már az egyik lábad menetre kész? Nem rettegni a legnagyobb félelmeid tárgyaitól, amikor ott vannak a szemed előtt?
Meg kell próbálnod, mert ez nem mehet így tovább. Sok sikert drágaságom, mert szükséged van rá!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Tükröm, tükröm

Amikor hazamész szabadságra, feltétlen készülj fel egy hatalmas nosztalgia lavinára. Régi képek, régi ismerősök, és persze fájó múltad emlékképei is felbukkannak majd. Hiányzik a " Nagyváros", és nem értettem eddig miért. Ne aggódj, szeretem a családom, bármennyire is őrültek tudunk is néha lenni...és egészen jó is tud lenni a semmittevés..de ami igazán hiányzik, az a szabadság. A " Nagyváros" megtanított elfogadni önmagam, és keményebb csajszit nevelt belőlem. Senkit nem érdekel, mit csinálsz, hogy nézel ki, és ez felszabadító érzés tud lenni.  Nézegettem a régi fényképeimet, ahol egy vasalódeszkának tűnök a mostani énemhez képest. Az elején elszomorított, hogy a pillangóm kezdd bálnává válni, de aztán megláttam a képek mögött a sok szenvedést, az éhezést, a sok önmegtartóztatást, és rájöttem, jól érzem magam a bőrömben.  Imádom az édességet, a fagyit, a sütit, a pizzát, imádok késő este nassolni, és boldog vagyok, hogy bűntudat nélkül is képes vagyok falni...