Ugrás a fő tartalomra

És... már megint, mindig, örökké....

Nos, kedves barátom, én tényleg megértem, hogy kicsit kiborultál. Tudod, van az úgy, hogy az életed egyes területei rendeződni látszanak, míg mások egyszerűen darabkáira hullanak. A sors iróniája. Sosem lesz úgy, hogy minden jó legyen.
Hónapok óta tervezed azt a bizonyos napot, melyet különlegesnek képzeltél. Oké, semmi tündérmese, meg Hamupipőke feeling, de szeretted volna, ha egyszer az életben, kellemes élményed származna abból, ha már a te napod van. Az emberkéket fellázítottad, már hetek óta pörögtél, és alig vártad. Hittél benne, hogy ez most jó lesz. Végre.
Ne remélj! De komolyan. Sosem volt úgy, hogy minden a terveid szerint alakul, hát most sem. És te egyszerűen könnyes szemekkel nézted végig, ahogyan az egyik álmod szépen lassan szertefoszlik. Legszívesebben ordítottál volna, kikiabáltad volna, ami bántott....de nem. Csak hulltak hatalmas cseppekben a könnyeid, és szép lassan beletörődtél a tényekbe.
Tényleg nem érdemelted meg. És én igazat is adok neked, hogy fáj ez. A családodnak ismét szépen sikerült a padlóra dobni téged.
Nem akarom, hogy megint csak otthon ülj, és magadba zárkózz, kedves barátom, hiszen te sem ezt akarod. Merj már végre szembe nézni a "démonjaiddal", és harcolni a vágyaidért! Ne menekülj, meg ne próbáld!
Van egy titkos fegyver a tarsolyodban, hát használd fel. Gyerünk! Vedd fel a kesztyűt, és harcolj! Mert megérdemled.....:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Elvágyódva

Mindig is úgy éreztem az életem olyan, mint egy film. Együtt nevetek a főhőssel, vagy éppen sírok, dühös vagyok rá, amiért olyan butuska néha, de harcolnék vele együtt a világgal. Azt hiszem, mindenki életében eljön a pillanat, amikor rájön a valóság a közelében sem jár a filmes történeteknek. Nem fognak a problémáid rendeződni egy csoda folytán, a hős szerelmesed nem fog utánad rohanni a repülőtérre, s a szél igenis összeborzolja a hajad a hajó tetején ücsörögve. Eljön a pillanat, amikor az összes nyomasztó dolog az életedben apróságnak tűnik csupán. Elfogadod, hogy az élet örökös harc, s csakis te irányíthatod az egészet. Régóta hiányzik valami az életemből. Tudod, az a bizonyos extra, amitől teljesnek érzed magad. Úgy érzed élsz, s nemcsak vegetálsz a többi túlélő között. Nehéz változtatni. Nem a kis apró ruhatár cserére gondolok, s a hajszín váltás sem segít már. Arról a bizonyos nagybetűs változásról beszélek, amely igenis hatással lehet a jövődre. Arról, amelyhez bizony az apr...