Ugrás a fő tartalomra

Kifürkészhetetlen múlt, jelen, jövő

Van az úgy, hogy a sors újra és újra ugyanazon próbák elé állít minket. A múlt megismétli magát- mondjuk...De mi a helyzet akkor, ha azért történnek meg velünk ezek a különleges dolgok újra, hogy most helyesen cselekedjünk? Kapunk egy új esélyt, amit nem pazarolhatunk el...mert nem lesz legközelebb!

Fura, mert tényleg olyan, mint az elmúlt év, mégis más. Mert én is más vagyok. Tanultam a hibáimból kedves Sors, és igenis a pozitív energiákat vonzom be kedves Univerzum! Ki akarom használni a lehetőségeimet, és végre, igazán helyre hozni az életem, mely vakvágányra sodródott. Állok elébe a kihívásoknak. Kemény munka lesz, és azt hiszem a szó szoros értelmében is, lehet hogy egy ideig másról sem fog szólni az életem, minthogy eleget tegyek a kötelességeimnek, és háttérbe szorul a szórakozás, és még néhány dolog. A rég áhított változás küszöbén állok, és magabiztosan fogom a kilincset, hogy belépjek az új élet ajtaján.

Nem reménykedem, hanem bízom önmagamban. Ami még számomra is fura. Teljes mértékben hiszek abban, hogy sikerül elérnem a célomat, mert csakis rajtam múlik, mi lesz holnap. A kezembe vettem az életem irányítását, és makacsságom nem ismer határokat. Akinek van hozzáfűzni valója mondja a szemembe, ha meg nyuszi, akkor köszcsi, puszcsi, lávcsi, el lehet menni! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Tükröm, tükröm

Amikor hazamész szabadságra, feltétlen készülj fel egy hatalmas nosztalgia lavinára. Régi képek, régi ismerősök, és persze fájó múltad emlékképei is felbukkannak majd. Hiányzik a " Nagyváros", és nem értettem eddig miért. Ne aggódj, szeretem a családom, bármennyire is őrültek tudunk is néha lenni...és egészen jó is tud lenni a semmittevés..de ami igazán hiányzik, az a szabadság. A " Nagyváros" megtanított elfogadni önmagam, és keményebb csajszit nevelt belőlem. Senkit nem érdekel, mit csinálsz, hogy nézel ki, és ez felszabadító érzés tud lenni.  Nézegettem a régi fényképeimet, ahol egy vasalódeszkának tűnök a mostani énemhez képest. Az elején elszomorított, hogy a pillangóm kezdd bálnává válni, de aztán megláttam a képek mögött a sok szenvedést, az éhezést, a sok önmegtartóztatást, és rájöttem, jól érzem magam a bőrömben.  Imádom az édességet, a fagyit, a sütit, a pizzát, imádok késő este nassolni, és boldog vagyok, hogy bűntudat nélkül is képes vagyok falni...