Nos, ma egészen fura dolog történt velem. Persze mostanában elég gyakran használom ezt a jelzőt néhány helyzet által kiváltott érzésre, mely átjárja lényem, de ez most határozottan más volt. Az elmúlt néhány óra különleges volt számomra.
Olyan volt, mintha nem is a való életben lennék. Olyan meseszerű az egész. Újra elmerültem az oly ismerős csodavilágban, ahol már régóta nem jártam. Az egész világ megszűnt létezni körülöttem. A problémák, a fájdalom, a bánat, minden eltűnt egy kis időre, és egyszerűen csak élveztem a helyzetet.
Nyugi, ne gondolj semmi rosszra kedves barátom, csak megint olvastam egy könyvet. Vagyis a könyvet. Vicces, mert már megszámolni sem tudom hányszor merültem el ebben a történetben, de mindig ugyanazt a hatást éri el nálam...egyszerűen elvarázsol.
De a mai mégis más volt. Ma jobban át tudtam érezni a főszereplő érzéseit, mert én is hasonló dolgokon megyek keresztül mostanában. Persze én nem a gyilkos énemmel folytatok örökös harcot, és a szerelmemet nem akarom minden egyes percben felfalni, de mégis van valami közös bennünk.....a vágy, az ösztön, amely néha bizony felülmúlja az akaratot.
Érzem én is magamban a vívódást, amikor az eszem és a szívem bizony teljesen mást akar. Amikor tudom, mi lenne a helyes, de az ösztöneim mégis mást sugallnak. A harcot, melyet én is önmagammal vívok. Már jó néhány napja megérett bennem a gondolat, mely szerint fel kellene adnom ezt a harcot. Nem menekülni akarok, hanem egyszerűen futni szemben a széllel. Én is őrültséget akarok művelni. Persze tudom, hogy hatalmas kockázatot vállalok, de nem akarom többé emészteni amiatt magam, hogy " Mi lett volna, ha...", hanem inkább átélni. És hát kell még egy kis tapasztalat, míg tizenévesnek mondhatom magam. :D
Igazából, én mindig is hittem abban, hogy minden okkal történik. És ennek a mai " csodának " is meg volt a maga oka. Kicsit bátorságot adott a főszereplő. Persze tudom, hogy ez csak egy kitalált történet, de akkor az én életem filmkockáit is szerkesztgethetném úgy, ahogy nekem tetszik. Egy próbát megér....És maximum majd újra siránkozók neked kedves barátom, és buta kis fogadalmakat kántálok majd, de reméljük, ez egyszer jól sül el, ha a szívemre hallgatok..:D
Olyan volt, mintha nem is a való életben lennék. Olyan meseszerű az egész. Újra elmerültem az oly ismerős csodavilágban, ahol már régóta nem jártam. Az egész világ megszűnt létezni körülöttem. A problémák, a fájdalom, a bánat, minden eltűnt egy kis időre, és egyszerűen csak élveztem a helyzetet.
Nyugi, ne gondolj semmi rosszra kedves barátom, csak megint olvastam egy könyvet. Vagyis a könyvet. Vicces, mert már megszámolni sem tudom hányszor merültem el ebben a történetben, de mindig ugyanazt a hatást éri el nálam...egyszerűen elvarázsol.
De a mai mégis más volt. Ma jobban át tudtam érezni a főszereplő érzéseit, mert én is hasonló dolgokon megyek keresztül mostanában. Persze én nem a gyilkos énemmel folytatok örökös harcot, és a szerelmemet nem akarom minden egyes percben felfalni, de mégis van valami közös bennünk.....a vágy, az ösztön, amely néha bizony felülmúlja az akaratot.
Érzem én is magamban a vívódást, amikor az eszem és a szívem bizony teljesen mást akar. Amikor tudom, mi lenne a helyes, de az ösztöneim mégis mást sugallnak. A harcot, melyet én is önmagammal vívok. Már jó néhány napja megérett bennem a gondolat, mely szerint fel kellene adnom ezt a harcot. Nem menekülni akarok, hanem egyszerűen futni szemben a széllel. Én is őrültséget akarok művelni. Persze tudom, hogy hatalmas kockázatot vállalok, de nem akarom többé emészteni amiatt magam, hogy " Mi lett volna, ha...", hanem inkább átélni. És hát kell még egy kis tapasztalat, míg tizenévesnek mondhatom magam. :D
Igazából, én mindig is hittem abban, hogy minden okkal történik. És ennek a mai " csodának " is meg volt a maga oka. Kicsit bátorságot adott a főszereplő. Persze tudom, hogy ez csak egy kitalált történet, de akkor az én életem filmkockáit is szerkesztgethetném úgy, ahogy nekem tetszik. Egy próbát megér....És maximum majd újra siránkozók neked kedves barátom, és buta kis fogadalmakat kántálok majd, de reméljük, ez egyszer jól sül el, ha a szívemre hallgatok..:D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése