Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad.
Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok.
Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is.
Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted.
Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért, és én büszke vagyok rád.
Imádom benned azt, hogy mindig csak mosolyogsz, ha bántanak, mint egy arany tündérbogár. Félsz az emberek reakcióitól, és meg is értelek. Mert ha véletlenül is visszavágsz valakinek, akkor csak jön a beszólások hada: " Mi történt veled?" " Te nem vagy ilyen. " " Nem is ismerek rád. "
Félsz, ahogy mindig is. Na jó, azért régen nem voltál nyuszi, de környezeted szépen átalakított egy gyáva nyúllá. Most ott tartasz, hogy bár szíved legmélyén őrültségek hadát követnéd el, nem teszed, mert félsz a reakcióktól. És mert félsz hinni. Félsz attól, hogy a múlt újra megismétli önmagát. Félsz a fájdalomtól. Mindentől.
Oké, azért vannak " hormonzavaros " időszakaid, amikor bátor vagy, mint egy oroszlán, és nem félsz a változásoktól. Most is az voltál. Egy kicsit. Egy pici, dühös, idegbeteg kis oroszlánbébi. :)
Na jó, szerintem már te is rájöttél, hogyan tovább, ezért nem papolok neked még, és nem hozom fel neked a hibáidat. Most menj, légy KKR, és élvezd az életed! Mert megérdemled! :)
Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok.
Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is.
Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted.
Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért, és én büszke vagyok rád.
Imádom benned azt, hogy mindig csak mosolyogsz, ha bántanak, mint egy arany tündérbogár. Félsz az emberek reakcióitól, és meg is értelek. Mert ha véletlenül is visszavágsz valakinek, akkor csak jön a beszólások hada: " Mi történt veled?" " Te nem vagy ilyen. " " Nem is ismerek rád. "
Félsz, ahogy mindig is. Na jó, azért régen nem voltál nyuszi, de környezeted szépen átalakított egy gyáva nyúllá. Most ott tartasz, hogy bár szíved legmélyén őrültségek hadát követnéd el, nem teszed, mert félsz a reakcióktól. És mert félsz hinni. Félsz attól, hogy a múlt újra megismétli önmagát. Félsz a fájdalomtól. Mindentől.
Oké, azért vannak " hormonzavaros " időszakaid, amikor bátor vagy, mint egy oroszlán, és nem félsz a változásoktól. Most is az voltál. Egy kicsit. Egy pici, dühös, idegbeteg kis oroszlánbébi. :)
Na jó, szerintem már te is rájöttél, hogyan tovább, ezért nem papolok neked még, és nem hozom fel neked a hibáidat. Most menj, légy KKR, és élvezd az életed! Mert megérdemled! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése