Azt hiszem mindenki életében eljön az a pillanat, amikor kezébe veszi sorsa irányítását. Mit sem törődve addigi életével, egyszerűen hátat fordít neki, és céltudatosan törtet az ismeretlen felé. Csábítja, vonzza, egyszerűen megbabonázza......
Minden egyes percben változunk. S bár nem észrevehető, legbelül érezzük, hogy valami más....mi.
Az élet a változásokról szól. Vannak időszakok, amikor szükségünk van egy erőteljes megújulásra. Amikor egyik nap még kis begubózott hernyóként pislogunk a világra, de másnap...másnap már egy pillangó tekint vissza ránk a tükörből. Kell. Kell, hogy lényünk ragyoghasson. Hogy lelkünk szárnyalhasson....s egyszerűen, hogy jól érezhessük magunkat a bőrünkben.
S néha a változás szele hirtelen sodor magával. Nem jelez előre, nem kér engedélyt, egyszerűen befészkeli magát, mint valami hívatlan vendég. Nem tehetsz más, mint beinvitálod, megkínálod egy csésze forró teával, és megszokod, hogy ezentúl ő is az életed részese lesz. Mosolyogsz, miközben belül majd megöl a düh, és nem érted hogy történhetett mindez egy pillanat alatt. Érdekes, hogy valaki nélkül nem is tudtál eddig létezni, s most csak a feszültség tapintható, ha egymás közelébe kerültök.
Egy valamit megtanultam: a változás veszélyes. De még mennyire! Vannak, akik nem tudnak veled iramot tartani, és félúton magadra hagynak. Vannak, aki azonnal hátat fordítanak, mert "olyan más" lettél. Eltűnnek azok, akik már nem tudnak elnyomni, s azok is, akikről azt hitted, sohasem lépnek majd ki az életedből.
Úgy érzem elveszítettem egy darabot magamból. Üresség vette át a helyét, s tudom, már nem pótolhatja senki, és semmi sem. Az élet már csak ilyen, s azt hiszem a legnagyobb kihívások közepette derül ki, mennyire vagy kitartó, erős, és hogy kinek számítasz igazán......
Minden egyes percben változunk. S bár nem észrevehető, legbelül érezzük, hogy valami más....mi.
Az élet a változásokról szól. Vannak időszakok, amikor szükségünk van egy erőteljes megújulásra. Amikor egyik nap még kis begubózott hernyóként pislogunk a világra, de másnap...másnap már egy pillangó tekint vissza ránk a tükörből. Kell. Kell, hogy lényünk ragyoghasson. Hogy lelkünk szárnyalhasson....s egyszerűen, hogy jól érezhessük magunkat a bőrünkben.
S néha a változás szele hirtelen sodor magával. Nem jelez előre, nem kér engedélyt, egyszerűen befészkeli magát, mint valami hívatlan vendég. Nem tehetsz más, mint beinvitálod, megkínálod egy csésze forró teával, és megszokod, hogy ezentúl ő is az életed részese lesz. Mosolyogsz, miközben belül majd megöl a düh, és nem érted hogy történhetett mindez egy pillanat alatt. Érdekes, hogy valaki nélkül nem is tudtál eddig létezni, s most csak a feszültség tapintható, ha egymás közelébe kerültök.
Egy valamit megtanultam: a változás veszélyes. De még mennyire! Vannak, akik nem tudnak veled iramot tartani, és félúton magadra hagynak. Vannak, aki azonnal hátat fordítanak, mert "olyan más" lettél. Eltűnnek azok, akik már nem tudnak elnyomni, s azok is, akikről azt hitted, sohasem lépnek majd ki az életedből.
Úgy érzem elveszítettem egy darabot magamból. Üresség vette át a helyét, s tudom, már nem pótolhatja senki, és semmi sem. Az élet már csak ilyen, s azt hiszem a legnagyobb kihívások közepette derül ki, mennyire vagy kitartó, erős, és hogy kinek számítasz igazán......
Megjegyzések
Megjegyzés küldése