Várj már, ezt komolyan gondolod? Tényleg? Na ne már!
Döntések.....mindig kiakasztóak. Kattog az az okos kis agyad, mi lenne a helyes, aztán persze mindig a rossz utat választod. Agyalsz, és agyalsz, és hát te mindig csak agyalsz drágaságom.
Szenvedsz, mert mazochista vagy, és ketrecbe zárod önmagad. Tombolsz, amikor rá jössz, nem jó így, de tenni valamit, rizsa az egész.
Még mindig nem hiszem el. Őrült vagy! Tetszik ez nekem. Komolyan. Hajrá kislány!
Na jó, komolyodjunk egy kicsit. Értem én. Döntöttél. Tudom, hogy számodra mindig nehezek ezek a pillanatok. Emészted magad, mérlegelsz, elképzeled a két végletet. Napokon át rágódsz, aztán a gondolat, a megoldás szikrája felcsillan elmédben, és mit veszíthetsz alapon belevágsz. Nem törődsz a következményekkel, egyszerűen mész a saját fejed után.
Na már most, ha jól megfigyeltem, kimaradt ez a folyamat. Te nem agyaltál!!!!!!!!!!!! Még most sem hiszem el. Meghajlok előtted. Egyszerűen eldöntötted, hogy megcsinálod. Ennyi. Semmi de.
Mi történt veled? Csak nem kezdd benőni a fejed lágya? Te elkezdtél rám hallgatni. Mert tudod kedves barátom, vannak olyan pillanatok, amikor nem érdemes rágódni a fennálló helyzeten, hanem egyszerűen élvezni az élet apró örömeit. Amit felkínál az élet, elfogadni. Feltétel nélkül, és visszavonhatatlanul.
Ne takard el az arcod, látom én a huncut mosolyt az arcodon. Hihetetlen. Te boldog vagy. És élvezni akarod az életet. Tudod, mit? Én támogatlak. De egy jó tanács: csak a mama meg ne tudja! :D
Döntések.....mindig kiakasztóak. Kattog az az okos kis agyad, mi lenne a helyes, aztán persze mindig a rossz utat választod. Agyalsz, és agyalsz, és hát te mindig csak agyalsz drágaságom.
Szenvedsz, mert mazochista vagy, és ketrecbe zárod önmagad. Tombolsz, amikor rá jössz, nem jó így, de tenni valamit, rizsa az egész.
Még mindig nem hiszem el. Őrült vagy! Tetszik ez nekem. Komolyan. Hajrá kislány!
Na jó, komolyodjunk egy kicsit. Értem én. Döntöttél. Tudom, hogy számodra mindig nehezek ezek a pillanatok. Emészted magad, mérlegelsz, elképzeled a két végletet. Napokon át rágódsz, aztán a gondolat, a megoldás szikrája felcsillan elmédben, és mit veszíthetsz alapon belevágsz. Nem törődsz a következményekkel, egyszerűen mész a saját fejed után.
Na már most, ha jól megfigyeltem, kimaradt ez a folyamat. Te nem agyaltál!!!!!!!!!!!! Még most sem hiszem el. Meghajlok előtted. Egyszerűen eldöntötted, hogy megcsinálod. Ennyi. Semmi de.
Mi történt veled? Csak nem kezdd benőni a fejed lágya? Te elkezdtél rám hallgatni. Mert tudod kedves barátom, vannak olyan pillanatok, amikor nem érdemes rágódni a fennálló helyzeten, hanem egyszerűen élvezni az élet apró örömeit. Amit felkínál az élet, elfogadni. Feltétel nélkül, és visszavonhatatlanul.
Ne takard el az arcod, látom én a huncut mosolyt az arcodon. Hihetetlen. Te boldog vagy. És élvezni akarod az életet. Tudod, mit? Én támogatlak. De egy jó tanács: csak a mama meg ne tudja! :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése