:)

Van az úgy, hogy el merülsz az álmok tengerében. Ott olyan dolgokat élsz át, amelyektől lelked csak úgy szárnyal a végtelenben. Az álmokban nincsenek lehetetlenek, bármi valóra válhat, amiről legbelül vágysz. De az ébredés elhozza a szörnyű valóságot, és a csalódás szétmarcangol belülről, hogy mégsem történt meg.
Ma egy bizonyos pontig azt hittem, tényleg álmodtam az egész kis történetet. Bár nekem lenne ilyen jó fantáziám.
Nos, fura érzés, amikor nem tudod megkülönböztetni a két világot. Bizonyítékokat keresel, hogy valóságos volt az egész, hogy nem csak a képzeleted szüleménye.
Most már biztosan tudom, hogy nemcsak álom volt. Bár elmém még mindig nem birkózott meg a fennálló helyzettel.  Furcsa az egész. Szinte hihetetlen. A sors ismét megmutatta, mekkora ereje is van. Nehéz nem az érzéseimre hallgatni. Nehéz nem félni, és elfutni. Nagyon is.
De most az egyszer nem akarok elfutni, és magamba roskadni. Sodródni akarok az árral. Élvezni minden egyes percét. Nem agyalni a dolgokon. Egyszerűen élni :)