szárnyak nélkül.

Kedves barátom, az köztudott tény, hogy a családod rendkívüli. Különc vagy te is, de a szűk kör melyben élsz, páratlan. Sosem volt még olyan, hogy minden a rendes kerékvágásban ment volna. Most sem. Boldog lehetsz, hogy te is részese lehettél az iménti kis zűrzavarnak. Íme az élménybeszámoló: Vegyünk egy kicsit idegbajos apát, aki véletlenül benne hagyja a járó motorral rendelkező gépjárműben a kulcsot. És bezáródik a szóban forgó autó. Hogy fokozzuk az izgalmat, a pótkulcsnak csak hűlt helye maradt. Nah tehát édesapa idegroham közepette kétségbeesetten próbál bejutni az autóba, de nem sikerül. Nemsokára csatlakozik a mama, és a két gyerek is. Bár nem tudnak segíteni a négykerekű felszabadításában, buzgón futkorászva keresgélik a különböző szerszámokat. Aztán csatlakozik a szomszéd, és megérkezik a család újdonsült tagja, aki rendelkezik szerelő tapasztalatokkal. Nos, a motort sikerült leállítani, számodra érthetetlen módon. De még mindig nem tudtak bejutni. Szívás. de ez már nem a te...

Nos, kedves barátom, zűrös 1 évet tudhatsz magad mögött. Lássuk csak: volt itt dráma, ármány és szenvedély, öröm, bánat, móka és kacagás, röhögőgörcs és síróroham, hiszti, idegroham, és sok más is... Néha, mint a mérgezett patkány pattogtál fel, s alá, és aktivitásod nem ismert határokat. Igen, igen kis izgő- mozgó haribó módjára idegelted ki ismerőseidet, és ha jól belegondolsz ez örömet okozott neked. Néha melegítőben csokit majszolva sírtál együtt a szappanoperák hőseivel, de megesett, hogy a te életed is egy csöpögős filmre emlékeztetett. Rátaláltál néhány igaz barátra, és egy lelkitársra. De tudod nem kell ennyire örülni, mert el is vesztettél sok számodra fontos személyt. Mondjuk úgy, hogy kiegyenlítődtek a viszonyok.  ( És a csipet csapat, és a sok kacajos pillanat :D ) Sikeresen elvégezted a " hogyan hódoljunk a káros szenvedélyeknek " tanfolyamot, s immár nem veted meg az alkoholt, és már nem csak alulról füstölögsz. S, hogy fokozzuk még az izgalmakat, hivat...

"Visszahoz egy régi perc megidéz egy fénykép míg csak élnem kell sose lesz másképp ugyanaz a fájdalom ugyanaz az érzés...."

Amikor állandó jelleggel sírsz, mert megbántottak, sírsz, mert fáj az összetört szíved, amikor legszívesebben meghalnál a gyötrelmek közepette, nos kis barátom, még nem láttál semmit ebből a nagy világból. Amikor nem a lelki sérelmek miatt szenvedsz, amikor az igazi fizikai fájdalom érzése járja át a tested, na akkor sírhatsz, mert az tényleg fáj. Akkor nem tehetsz ellene semmit, könyöröghetsz, hogy legyen vége, múljon el...nem fog.............. Most, hogy ezt is átélted, kedves barátom, ugye nem fogsz többé nyafogni olyan apró kis dolgok miatt, mint hogy összetörték a te kis törékeny szívedet, vagy belegázoltak a lelkivilágodba? Sok szerencsét a továbbiakban neked, és kitartást, mert ez a való világ!

Tudod, van olyan, hogy rá találsz egy térképre, mely egy kincses sziget legrejtettebb titkait rejti. Hatalmas véletlen, hogy ráleltél erre a különleges dologra, mégsem tudod mit kezdj vele, bármilyen kézenfekvőnek is tűnik. Van az úgy, hogy hezitálsz, tiéd legyen az a kincs, megérdemled- e, és ha már a tiéd, mit is csinálj vele azután. De az idő homokórájának porszemei gyorsan peregnek, és ha nem döntesz gyorsan, elszalajtod az esélyt.....a legdrágább kincsre. Amit bánni fogsz egy életen át. Persze azon nyomban neki lódulhatsz a vadászatnak, gondolkodás nélkül, és csak várod a fejleményeket. És talán jól is elsülhet ez az egész. De legbelül tudod jól, sohasem fogsz belemászni egy gödörbe, mely telis teli ismeretlenséggel. Mert ismered önmagad. Másokra hagyod a vadászatot, és te maradsz a saját elszigetelt kis szigeteden, hogy egyszer rád találjanak, és valakinek te legyél a kincs.....

Furcsa dolgokra képesek az emberek, ha eszükbe jut néhány kósza emlékkép. Ma addig tapintható sem volt a békesség, és a nyugalom a házunkban, míg nem történt valami......valami különleges. Meglepő módon alig vártam, hogy feldíszítsem a fenyőfát, és újra, ahogyan régen a fényénél énekelhessek. Viccesen hangzik, talán az is, de tényleg így volt. Újra gyereknek érezhettem magam, aki kicsit ügyetlen mozdulatokkal helyezi fel a fényes gömböket, és beleakad az égősorba, aki attól fél, hogy bármelyik pillanatban eldőlhet szegény fa. A díszek rakosgatásakor a család nosztalgiázni kezdd, a régi időkről, és a feszültség már oldódni látszik. Anyu még mindig készíti a sok finomságot, apu retro slágerek hadával bombázza az egész házat, és közben nosztalgiázik. A régi időkben jár, amikor még fiatal volt. Elmeséli, hogyan ismerkedett meg anyuval, és az egész család csak úgy csüng minden szaván. És ebben a pillanatban, valami különleges érzés járja át mindannyiunkat. A békesség, a szeretet...nem tud...

Tudjátok, néha kisgyereknek érzem magam. Főleg, amikor anyukám bezár a szobámba, és nem enged sehova. Oké, azt elismerem, gyerek vagyok még az ő szemükben, na de mégis, mi van itt kérem szépen? Amikor már nem tudsz mit csinálni, mint nyálas szappan oporákat figyelni árgós szemekkel, és arra várni, hogy végre csókolózzon már az a két idióta, az már kicsit gázos szitu. És tényleg nem túlzok. :) Komolyan elgondolkoztam azon, hogy hogyan is jutottam ide. Lesüllyedtem, mint a Titanic az óceán mélyére. Persze bűnözök, és néha kitörök a szülői szigorból, de hát nah, kell egy kis izgalom. Egyszer úgyis feloldják a rabságom zárját, addig is elvagyok én a kis világomban, és gondolkodom...mint mindig :)

És igen, mindenki életében eljön az a pillanat, amikor bűntelen és tisztességes életét fel kell áldoznia egy nemesebb célért. Persze még visszafordulhatsz, és menekülhetsz megint....és igen, a félelem megint eluralkodhat rajtad. De miért is ne? Próba, szerencse...... Vétkezni emberi dolog, és vasárnap úgyis meggyónnod. Egy kis  rizikó mindig belefér.....és hát az izgalom, jó kis drog, mondhatom. Na jó, azért csalni nem mindig kell, de ha szétszórt vagy, és inkább nézed a csini kis popsikat, akkor úgy kell neked. Ne félj, kedves barátom, túl fogod élni, mindenki túléli....Na azért ne ess át a ló túloldalára, a többi gondodat azért a megszokott becsületességgel old meg. Sok sikert, kedves barátom, és találkozunk a   túloldalon!:)

Tudod, vannak olyan pillanatok, amikor az ösztön fölülmúlja az akaratot. Persze, most rögtön jön a perverz oldala, hogy naná a vágyak mindig eluralkodnak rajtunk, de nem, ez most más. Van az a nap, amikor a kötelezettségeidnek hátat fordítva, egyszerűen csak élvezed a  helyzetet. Tudod, hogy következményekkel jár, és meg fogod bánni, de akkor és ott nem érdekel. Itt is megmutatkozik, hogy változol. Ösztön....igen, ösztön az, amikor megjelenik egy formás fenekű hímnemű egyed, és neked magolnod kellene, de valami különleges erő rá szegezi a tekinteted. És egymást követik az efféle különleges példányok, és te már a tanulás gondolatára is gutát kapsz. Hát igen, mi nők mondjuk sóhajtozva, hogy " Pasik! " , közben pedig ugyanabban a cipőben járunk. Vicces ugye? Kicsit ironikus is.....  De hát, van az a mondás, hogy " Mindent a szemnek, semmit a kéznek", és ez ránk, nőkre is vonatkozik, mert ugye egyenjogúság van  a két nem között. És az a pasi, aki rózsaszínkörömmel jele...

Voltál már lenn, és voltál már fenn. Érezted már magad a padlóra taszítva, és néha repültél a felhők között. Érezted, hogy szíved kettészakad, vagy éppen lelked pillangóként szárnyal. Szerettél, úgy mint még soha; s feledtél megannyii rosszat. Volt sok fájdalom, szenvedés; s megannyi álom és ébredés. Boldog pillanatok, melyek az égbe emeltek; s öröm, melyre még most is emlékszel. Az érzelmek sokasága átjárta már tested, s kitöltötte lelked repedéseit. Az eszed sokszor harcolt a szíveddel, s gyakran a gyengeség uralta tested. Sokszor menekültél az újtól, de máskor szembenéztél, és nem féltél a változástól.Voltak hibák, melyeket sokszor megbántál, s voltak olyan őrültségek, melyek még most is megmosolyogtatnak. Voltak emberek, akik nélkül nem is tudtál élni, de ma már ők is csak a múltad emlékképei. Mindig is labilis voltál, s a mérleg két vége között ingadoztál. Hogy jó volt- e, nem tudni biztosan. De egy új korszak kezdődött az életedben, s ez megnyugtat. Mit hoz a jövő, lehetetlen ...

Néha azt érzed, bármit mondasz, senki nem hallja meg. Néha azt érzed, bármit teszel, senki nem figyel rád. A pánik átjárja egész testedet, és beférkőzik a gondolataid közé az egyedüllét magva. Magányosnak érzed magad, és félsz, hogy az is maradsz. De legbelül tudod, vannak az életedben olyan emberek,akikre számíthatsz.  Akik fogják a kezedet, és veled együtt másszák meg az Álmaid hegyét... Akik veled vannak jóban, rosszban....  Akik melletted vannak mindig....és nem hagynak cserben soha. És csak ez számít.  Érezheted magad egy magányos csillagnak az égen, vagy éppen egy porszemnek, melyet sodor a szél...de mindig lesz valaki, aki az utadon elkísér....ők a barátok,és becsüld  meg őket, mert igazán jó barátokat nem találsz minden fatetején. Köszönöm, hogy vagy/ vagytok nekem.. :) (L)   

Valahol, a kerek erdő közepén él egy kicsi leány, Angyalka. Az ő élete fenékig sem tejfel, hiszen minden nap meg kell küzdenie a házi sárkányukkal, egy boszorkánnyal, sok-sok kis alattomos manóval, és még több szörnyecskével. De mellette van hős szerelmese, aki mindig, minden körülmények között mellette áll. Ez a kicsilány hatalmas szívvel, és még nagyobb szájjal lett megáldva ebben a világban. Ha szomorú, csak előveszi lantját, és elmeséli a világnak a gondját, s baját. Ez a leányka a mai napon ünnepli születésnapját, és mint Hamupipőke,ő is várja az esti bált, ahol majd kicsilányból királynő lehet. :) Nagyon sok boldog szülinapot kívánok neked hugi, és remélem holnap azért visszaváltozol Hamupipőkévé :)

Van az úgy, hogy elképesztően vágysz egy találkozásra. Praktikákhoz folyamodsz, hogy "véletlenül" összefuss bizonyos emberekkel. Gyermeki izgalommal várva, a szíved már a gondolatra is hevesen dobog. Aztán meglátod, és majd kiugrik a helyéről, ki ver a víz, és szinte beleszédülsz. És van az úgy, hogy nem vágyódsz ezeknek az embereknek a látványára már. Tudod, hogy a régi érzések elmúltak, és helyükre új, idegen érzelmek kerültek...melyeket nem akarsz megtapasztalni..... A sors kifürkészhetetlensége újra megmutatja magát. Nem is számítasz rá, hogy látod. Már nem emlékszel az arcának vonásaira, mosolyát sem tudod felidézni.Nem tölti ki gondolataid nagy részét, és tudod, hogy már túl vagy rajta. És ekkor meglátod. Ő észre sem vesz, vagy direkt elkerül. A felismerés mázsás kőként sújtja szíved: ELVESZÍTETTED!!!!!! Nem a régi, megszokott érzéseket váltja ki belőled a látványa, ez most más. Elérted azt, amire régóta vágytál: eltűntetek egymás életéből. Szép napok voltak ezek, és...

Furcsa átélni a régi, régi érzéseket. A fájdalom előtti, boldog perceket....amikor a legnagyobb gond egy dolgozat volt, és az öröm, mely átjárta testem, amikor sikerült teljesítenem a feladatot. Más vagyok, teljesen más...idegen a régi énem számára. Az érzés ugyanaz. Teljesen hatalmába kerít, és kitölti gondolataimat. Már nem álmodom az életem, hanem élem az álmaimat. Új idők járnak, s bár senki nem veszi észre a változást, én tudom...és csak ez számít. Hogy boldog vagyok-e? Egy hatalmas igen a válasz. És mi okozza ezt? Ez egy nagyon jó kérdés. Talán az új hely, talán a dolgok, amiket teszek....vagy csak egyszerűen boldog vagyok. Csak úgy. Szeretnék visszarepülni oda, ahol olyan voltam, mint most. Szeretnék az az ember lenni.. Akinek volt miért élnie. Sikerül-e? A válasz egy határozott igen. Mert jó úton járok. S bár másképp élem az életem, ugyan az leszek. Egy cserfes, vidám, nagy dumás csaj, aki könnyen veszi az akadályokat, és aki boldog. Csak úgy. 

Furcsa tervei vannak velünk a sorsnak. A mai nap, tele volt meglepetésekkel.....olyan emberekkel hozott össze, és olyan helyeken, melyek mind mind oda juttattak, ahol most és aki vagyok. Fájdalmas volt- e ez az időutazás? Talán. Kerestem azt az embert, aki akkor voltam, próbáltam beleképzelni magam a testébe, lelkébe....elméjébe, és érezni azt, amit  ő érzett. Nem sikerült. Eszeveszett módon akartam. Egy kis időre, újra az akartam lenni, aki akkor voltam. Csak úgy. De már késő. Már más értelmet nyert az életem, és a rég várt változás végre felbukkant, és magával sodort. Jó így. Már tudom, mit akarok, és tudom, hogy meg is valósítom azt. Senki nem állhat az álmaim útjába, most már a múltam sem. Őrültségnek tűnik, de én elhiszem, hogy egyszer majd igenis elmondhatom magamról, hogy egy vámügyintéző, jogi asszisztens, pénzügyi tanácsadó, etika- filozófia- történelem szakos, pszichológus vagyok, aki akár még könyvet is írhat. Várom a következő "időutazást" és találkozást a múlta...

Van az úgy, hogy tudod,milyen hibákat követtél el, mégsem érzed a súlyukat. Aztán a felismerés hirtelen felüti magát a fejedben, és nem tudsz mit kezdeni a fennálló helyzettel. Csak sodródsz, és sodródsz lelked tengerében. Elgondolkozol azon, mi lett volna ha, okosabb vagy, nem menekülsz, és egyáltalán hagyod a dolgokat menni a maguk útján. Aztán rádöbbensz, hogy minden okkal történik. Nem lennél most az, aki vagy, ha akkor helyesen cselekszel. Az embernek el kell követnie néhány súlyos hibát, hogy ki tudja puhatolni a határait. És sok megpróbáltatás, átsiratott éjszaka, és megbánás után még több következik, hogy mindezek után boldogan tudja azt mondani" Igen, ez én vagyok!". sajnálom, hogy elvesztegettem 1 évet az életemből, de többet ne fogok. és a hibák sora, mely következik életem részévé válik majd, mert mindig önmagam adom. És ha ez valakinek nem tetszik, akkor sajnálom, az ajtó mindig nyitva áll....

Ma megszabadultan fájó múltam piszkos részleteitől :) Tudom, hogy ezzel nem lesz semmi sem könnyebb, de azért mégis :) Ma új fejezetet nyitottam az életemben, és azt hiszem, ez most más.....másnak kell lennie:)

Elrabolták féltve őrzött valódi énem. Eltűnt, hirtelen elveszett az életemből. Visszatérhetne, és minden menne a régi kerékvágásba. Nagy árat kellene fizetnem érte, és később még többet. Ez a váltságdíj megfizethetetlen. Szenvedés, fájdalom, millió és még több könnycsepp ez kell nekik. Megéri? Változtatnom kell! Ő elment, a titkaimat a zsebében hagyta, és már rég egy messzi kontinensen jár. Elbúcsúzni sem volt időm tőle, de nem is baj. A búcsúk mind fájdalmasak....nem szabad siratnom az elveszett énem, mert Kobáká nem fog visszatérni. Túl sok rizikóval, szenvedéssel és bánattal járt a kapcsolatunk. Az emlék megmarad, de semmi több..... A váltságdíj, melyet régi énemért kellene fizetnem, túl sok lenne nekem. Újat vásárolok helyette, jó kis üzlet nem? Lecserélem, már most fel is adom a hirdetést: " Régi énjét elveszítő lány, újat venne helyette. Egy szorgalmas, kevésbé izgő- mozgó csajszi belsőjére cserélné, akinek lelke nincs tele sebekkel, szíve nem hasadt meg a sok fájdalomtól...

Azt hiszem, még mindig jobb egy rossz álmot követni, és jó néhány hibát véteni a gépezetben, mint menni mindig a jó úton. Hiszen akkor sohasem tapasztalnánk meg az élet kevésbé napos oldalát. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki boldog, azt teszi, amit akar, idilli, nem? De nem létezik ilyen! Mert akkor hol maradni az az öröm, amihez a küzdelmeink árán jutunk? Megéri vért izzadni, és hiszem, hogy sikerül majd egyszer valóra váltania mindenkinek a féltve őrzött álmait :) És a rossz, gyötrelmes álmaink megélése rátérít arra az ösvényre, melyet a sors szánt nekünk. Lesz még sok harc, kudarc..de készen állok! És ma el kezdem a véget nem érő harcot, mert holnap már késő lesz! 

Néha megyünk a saját fejünk után, és  elkövetünk jó néhány végzetesnek tűnő hibát. S bár ezerszer megbánjuk majd tetteinket, mégsem változtatnánk a múltunkon. Persze felvetődik a kérdés sokszor a fejünkben, " mi lett volna, ha " , de egy idő után rá kell ébrednünk, hogy minden okkal történik. Ha a kisgyerek nem égeti meg magát a tűzzel, akkor nem fogja megtanulni, hogy félni kell tőle.  És ez az egész életünkre kiterjed. Fiatalként megtanuljuk, hogy nem érdemes egy szórakoztató buli alkalmával összekeverni a különböző alkoholtermékeket, mert az rossz hatással lesz a másnapi kedély állapotunkra. Rájöhetünk kamaszlányként a nagyokat utánozva arra, hogy nem érdemes tűsarkúban fitogtatni a sétálótudományunkat hosszútávon, főleg nem hóban. Azt is megtanuljuk, hogy gyerekként bárkibe könnyű beleszeretni, de érett felnőttként, már nem az efféle fellángolások fogják megalapozni kapcsolatainkat. Fiatalként megtanuljuk, hogy érdemesebb a józan észre hallgatni, bármennyire is csábí...

Most, úgy őszintén miért nyavalygunk állandóan a szánalmas kis életünk miatt? A sok  negatív gondolat elvakít bennünket, és nem vesszük észre az apró örömöket....boldogok lehetnénk, és most nincs "HA". Feltétel nélkül, önmagunkat adva. És most jön a "DE". De mi, csak a rosszat látjuk a dolgok mögött rejtőzve. De mi, annyira hozzászoktunk önmagunk ostorozásához, hogy nem engedünk be az életünkbe vidám perceket.Egyszerűen elzárjuk magunkat a boldogságtól. Tényleg ezt akarjuk? Örökké bezárva élni a kis várunkban, és várni a csodára? Nem hiszem. És persze most jön a sablon szöveg: " A legjobb dolgok akkor történnek velünk, amikor nem is számítunk rá. " De mi van, ha tényleg így van? Ha egy egyszerű könyvtárlátogatásból, az elmúlt hónapok egyik legszebb napja is lehet. Ha nem kell álompasi, és hóesés, meg varázslat ahhoz, hogy jól érzed magad a tömegben. Ha egyszerűen csak olyan emberekkel kell élvezned a pillanatokat, akikkel önmagadat adhatod. A válasz e...

A boldogság csak egy - egy pillanat, a többi a rá való emlékezés. Nem bántam meg egy percét sem az elmúlt időszaknak, mert boldog voltam. És csak ez számít, nem de bár? Mindig emlékezni fogok a különleges bizsergésre, mely átjárta testem. Az érzésre, amikor a lelkem pillangóként szárnyalt. Az őszinte mosolyokra, és a boldog nő képére a tükörben. Nincs mit megbánnom, hiába is fáj. Hiába a szörnyű kín, mely szétfeszíti belülről testem, ha csak arra gondolok, hogy mit tett velem. Azt hiszem, túl sokat agyalok a dolgokon. Csak a pillanatnak szabad élni, úgy mintha az lenne az utolsó napod. Igen! Ez az! Nem számítanak a következmények, ha közben a legboldogabb perceidet éled át. És különben is, akkor mit mesélnék az unokáimnak? Hogy nem volt egy izgalmas életem? Pokolba a sok félelemmel! Éljenek az őrültségek! Éljenek a meggondolatlan cselekedetek! Éljenek a boldog percek!

Tudod, ez olyan érzés, mint amikor keresed a megfelelő cipőt a boltban....találsz egy olyat, ami tetszik, jól is áll, kényelmes, de hiányzik valami..valami plusz dolog, amitől különleges lesz számodra, amitől a magadénak érzeheted. Az egész életem erre a keresgélésre alapozom. Mindig a tökéletességre törekszem, aztán persze még egy átlagosra sem futja. Ez az élet fintora. És bár  ritkán belefutok tökéletesnek tűnő dolgokba, soha nem éreztem azt, hogy igen, ez kell nekem. Miért innék olcsó kólát, ha ihatok Pepsit is? Nem akarok csak árnyék emberekkel élni, szórakozni. Azt akarom, hogy különleges legyen. Mindig. Hiszem azt, hogy egyszer rátalálok a tökéletes cipőre, amely első látásra magával ragad. Nem fogok azon gondolkodni, hogy kell- e nekem, mert érezni fogom, hogy ő az enyém! ( és persze fordítva) Várom azt a napot türelmesen, és tudom, akkor boldog leszek. Addig pedig járok az átlagos cipőbe, ahogyan mindenki más, és közben tudni fogom, hogy valahol vár rám, az én különlege...

Néha, akarva akaratlanul is visszarepülsz rég elfeledett emlékeid szárnyán. Nem olyan, mint amikor felidézed fájó múltad még fájóbb pillanatait...nem, ez más volt. Jó érzés, olyan nosztalgikus. És most össze vagyok zavarodva...nem tudom, mi történik velem. A gondolat, mely befészkelte magát elmémbe nem hagy nyugodni.... Akarom, és küzdeni akarok érte!  Nem akarom, hogy azt higgyék, megint nem tudom eldönteni, mit is szeretnék. Most az egyszer tényleg tudom, de félek a következményektől, a reakcióktól, és önmagamtól...... Nem vettem észre a jeleket, de most végre összeállt a kirakós! A képecskék a helyükre kerültek.:) Nem vagyok szomorú, és nem emésztem magam a gondjaim miatt. Egyszerűen boldog vagyok.

Írhatnék én a lelkiállapotomról, írhatnék a napomról, vagy írhatnék bármiről.....Egyszerűen írhatnék magamról...csak úgy :) Nem a duzzasztó önbizalom az, mely e szavak leírására késztet..nem, ez most más, valami új érzés, mely egyben ismerős is...nem tudom mi ez...csak úgy jött... Különcnek tarthatnak, és nézhetnek rám döbbent tekintetekkel, én mégis folytatom, mert szeretem....és aki nem ért meg, az nem is érdemli meg, hogy közel engedjem szívemhez, testemhez, lelkemhez...mert én így döntöttem. Csak úgy.   "Ha tudnád, hogy mit érzek, amikor olvasok...ha tudnád, hogy mit érzek, amikor a sötétben futok...ha tudnád, hogy mit érzek, amikor táncolok...ha tudnád, hogy mit érzek, amikor tollat ragadok..ha tudnád...nem néznél rám oly furcsán..mert tudnád, hogy ez én vagyok...és azt is tudnád, hogy olyankor boldog vagyok!!!! :)" és igen, az is maradok, mert végre önmagam vagyok. Csak úgy! :)

Elmúlt a fájdalom, elmúlt a szomorúság....érzem, ahogy az üresség veszi át a régi érzések helyét. Ráébredtem arra, hogy nincs szükségem senkire, és semmire. csak magamra számíthatok....Énem legrejtettebb titkait senkire nem bízhatom rá még egyszer. A vár, mely régen leomlott újra éled poraiból..maradt néhány tégla, mely hirtelen összeolvadt. És lassacskán megerősödöm. Nem csak akarok, hanem az vagyok....egy érzéketlen nő. és ez most jó! Így kell lennie! Hiszek a sorsban..hiszek abban, hogy okkal történt. Muszáj volt ráébrednem arra, hogy más utakon kell járnom....újra a régi leszek...a várkisasszony, akit nem érdekelnek mások....nem érdekel senki, és semmi...csak is önmaga. Bocsi, de ez van :)

Ülök a szobámban, és azon gondolkozom, miért történik velem mindig ez? Egyszerűen már érzem, ahogy a fájdalom szétfeszít belülről. A mellkasomon lévő nyomás, szinte megfojt. Nem értem......és ez megőrjít! Azt mondta, fontos az őszinteség, mégsem mondja el az okát. Boldog voltam,demostújra a fájdalom  já rj a át testem, lelkem, mindenem. Tudtam, hogy nem szabadott volna beengednem őt, de hülye voltam....és most már bánhatom. Ha egy csöpnyi jó indulat is van benne, akkor magyarázatot ad. Nem lehet,hogy így ér jen véget. Átvert az élet újra! Beleestem a csapdába, és most a gödör legmélyén gubbaszthatok. Már nem érdekel semmi! Azt hiszem élnem sem kéne, talán jobb lenne.....mert nekem többé ilyen élet nem kell! Mindig csak a fájdalom, mindig! 

Minden kezdet magában hordozza a véget is. Ennyi volt, vége minden szépnek. rövid ideig tartott, de megérte. Ha csak egy pillanatra is, de boldog voltam. Az én hibám tudom. Fáj, nem is hittem, hogy ennyire fájni fog. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy varázslat igenis létezik. Köszönöm a boldog perceket. Köszönöm, hogy ráébresztettél, vannak érzéseim, és vágyaim... Köszönöm életem legszebb időszakát. Vége, nincs min bánkódni. Nem érdemes erőltetni azt, ami nem megy. Nincs miért küzdeni. VÉGE!!!!!!!!!!!!

Bele nézek a tükörbe, és egy boldog nő képe tekint vissza rám. Szemében különös csillogás látszik, és a mosoly nem törölhető le arcáról. Ki ez az új lény? Tényleg én vagyok? Vagy ez is csak egy újabb álarc? Nem! Ez vagyok én! Újra érzem, ahogyan a boldogság átjárja testem lelkem, és egész lényem. Furcsa érzések ébredtek fel bennem, melyeket sohasem gondoltam volna, hogy még viszont láthatok. Különös titkokra derül fény, melyeket mindig is magamban őriztem, és hirtelen szabadultak fel. Már nem félek a boldogságtól, már nem félek önmagamtól. Elmém elzárta abba a bizonyos kertbe a végtelen öröm receptjét, melynek pázsitján ugrándozom napok óta. És egy váratlan pillanatban, vágyaim által vezérelve leszedtem az örök boldogság barackját, melynek különleges zamat elvarázsolt teljesen. Rátaláltam a titok kulcsára, és nem fogom elveszíteni. Magamhoz láncolom, és egy életen át a rabja leszek. Mert szeretem.....

Tökéletesnek tűnik, de nem az. Mosolygok a világra, mégsem vagyok boldog. Nem értem, mi történik velem......Valami nem hagy a boldogság felé sodródni....csak nézem magam a tükörben, és keresem a vidám, gondtalan nőt....de nincs többé, valahol messze kószál... Az álarc, amit viselek már lényem részévé vált. Már önmagam is becsapom, hogy tényleg az vagyok, akinek mutatom magam. De mindeközben majd szét hasad a szívem, és lelkem is darabjaira hullik....Mi történik velem? Hol a fény????

Önmagam ellen harcolok napok, hetek, hónapok, és talán évek óta. Furcsa játék ez, hiszen gyakran kerülök a földre a fájdalmaktól szenvedve. Nehéz, nagyon nehéz a múlt árnyainak üldözését semmibe venni, és boldogan tekinteni előre. Képes vagyok rá??? Nem tudom...Merjek kockáztatni, és naivan tévhitekbe ringatni magam? Mi lesz ha újra veszítek? Ha újra csak a fájdalom marad? Ha megbánt, és eldob? Nem bírnám ki, mert már nincs erőm. Nincs mit gondolkozni ezen, el kell futnom.....szaladnom kell, amíg csak bírok....menekülni a végzetem elől. Újra. Még nincs késő kiszállnom.......igen, ezt kell tennem. Újra, és újra....míg végül bele nem fáradok a menekülésbe, és a kimerültségtől a testem a földre hullik...újra.......

Hirtelen jött, és magával sodort.....Hihetetlen érzések törtek felszínre, a jól megszerkesztett álarc mögül. Leírhatatlan a lelkemben uralkodó érzések hada, de azért megpróbálom szavakba önteni. Boldog vagyok. Nem úgy, mint amikor sikerélményem van, nem ez most más....Ismeretlen érzés, melyre régóta vágyom. És hirtelen derült égből villámcsapásként jelent meg az életemben. Boldog vagyok. Mintha egy burokban élnék, és megszűnt volna a világ is létezni körülöttem...Nem a régi, és megszokott várkisasszony vagyok, ez más ........................ A lelkem pillangóként szárnyal a fellegekben, és szívem  az öröm dallamainak ritmusára ver. Boldog vagyok. Érzem, ez most más. Boldog vagyok. Imádok élni, imádom őt, imádom az egész világot, imádok mindent. A sors egy olyan ajándékkal lepett meg, melyet még mindig nem fogtam fel teljes egészében. Boldog vagyok. És most, kivételesen nincs de...mert tényleg feltétel nélkül boldog vagyok :)

Néha, vannak olyan pillanatok, amikor képtelen vagy szavakba önteni érzéseidet. És néha pedig gondolatok milliói találnak helyet egy- egy papírlapon. Néha őrült késztetést érzel az új dolgok megismerése iránt, de félsz feladni a megszokott mindennapjaidat. Néha befészkeli magát egy apró gondolat elméd legmélyére, és nem engedi szabadon szárnyalni azt a messzeségben. Néha azt érzed, hogy ahol vagy, az nem a te helyed. el kell menned onnan, még ha a fájdalomba belehalsz is. Néha fel kell adnunk azt amit szeretünk egy olyan dologért, aminek értelme van....

Harcolok az idővel, melynek homokszemei elképesztő gyorsasággal peregnek. 1 év, és semmi sem változott az életemben...napról napra élek, és nincsenek céljaim....szükségem van a változásra, mely új útra telel majd, és végre boldog lehetek.....

Néha egy erő elhatalmasodik rajtad, és nem ereszt el....próbálsz menekülni, de képtelenségnek tűnik. Gyenge vagy.....és elbuktál. Néha még a legjobbak is összetörve hanyatlanak a földre. Nincs más választás...el kell menni egy távoli helyre, mely új élet reményével kecsegtet számodra. Bármilyen fájdalmas is a búcsú, jobb lesz így. Érzed, ahogyan a változás szele végig söpör testeden...beleremegsz..aztán elmosolyodsz. Igen! Jó döntés volt! A feltörő emlékeket egyszerűen el kell rejtened abba a bizonyos fiókodba, ahol régen is őrizted őket. Újra az lehetsz, aki akkor voltál, amikor olyan akartál lenni, mint amilyen most vagy. Nehéz napok, hetek várnak rád, de megacélozott szívvel vágsz neki az ismeretlennek, és közben új álmokat szövögetsz. Ha menned kell, hát menj! Senki nem tart vissza, hiszen ez a te filmed, és a forgatókönyvet te írod. És csak rajtad áll, hogy happy end lesz e a befejezés....

Ülök a szobámban, és hirtelen rám tör valamiféle különleges erő. Átjárja egész testem, lelkem, és nem enged a hatása elől. Miért éppen most? Hatalmas vágyat kezdek érezni az alkotás iránt, és írni akarok, csak írni......Kezembe veszem a tollam, és a füzetem, és csak úgy ömlenek belőlem a szavak... Hihetetlen érzések törnek rám, és nem bírom abbahagyni....boldoggá tesz az, amit teszek....és ezzel eldőlt volna az életem?  Nincs választásom! Ezt kell tennem!

Szavak, melyek üresen csengeni látszanak...Szívem mélyén kétségek közt gyötrődök...lelkem zavarától néha már élni sem tudok. Miért nem lehet, egyszerűen csak élni....De ma, ma vége mindennek...döntenem kell...muszáj...és valamitől búcsút kell vennem..fájni fog, de megteszem, újra....már megszoktam....és végre vége lesz ennek a kínzó gyötrelemnek..

Hogy boldog vagyok-e?  IGENNNN!!!!! Mi ennek a kitörő örömnek az oka? NEM TUDOM! Hogyan döntök? NEM TUDOM Elmegyek, elmenekülök a problémák elől? MEGLEHET Hülye vagyok? ELKÉPZELHETŐ! Szeretek írni? IMÁDOK! És még mindig boldog vagyok? NANÁ! :)

Igen, félig betelt az a bizonyos pohár. Miért is? Mert elegem van a sors kétértelmű jelzéseiből! És mert tiszta vizet akarok önteni a pohárba! Most! Rögtön!

Ma kicsit elgondolkodtatott bölcs tanárom még bölcsebb szavainak hada. Az élet egy olyan ajándékot ad számunkra melyet teherként cipelünk életünk során. Érző lények vagyunk....képesek vagyunk boldogságot, örömöt, szerelmet,szeretetet, nyugalmat, és olykor szomorúságot, fájdalmat, és csalódást érezni.Ennek ellenére sokszor kívánjuk azt, hogy bár ne éreznénk semmit! Tényleg érzéketlenek akarunk lenni? Afféle lélektelen gépezetek? Sohasem vesszük észre a jó dolgokat az életünkben, mindig csak a negatívumokra összpontosítunk. Az apró örömöknek nagy szerepük van, de nem is figyelünk rájuk. Persze, ha csak egy kicsit is fáj valami, akkor egy világ omlik össze bennünk. Ébredjünk már emberek! Attól még, hogy néha rossz, hatalmas ajándék az érzelem, és szerencsések lehetünk, hogy mi rendelkezhetünk vele. Bár nem tudhatjuk, hogy a minden ízű drazsé melyik darabját kapjuk, de ettől érdekes....a jövő titka......

Vannak napok, amikor a boldogság teljesen átjárja a testem. Engedem, hogy az endorfin eluralkodjon rajtam, és örülök mindennek. Nem kell csoki, stressz oldó keksz, csak egy mosoly az emberek arcán...nekem ennyi is elég. Ma sokkal többet nevettem, mint az elmúlt napokban összevetve. Jól érzem magam a bőrömben. Most. Ma nem láttam, és ez így van jól. Bár emlékei néha befészkelték magukat az elmémbe, de nem hagytam, hogy ott is maradjanak. Harcolok ellene, és nem akarok veszíteni. Nem érne ennyit az egész..... Fürdőzöm a végtelen öröm tengerében, és kíváncsian várom, hogy alakul életem tovább...

Minden új nap valami csodát tartogat számunkra. Lehet nem hiszünk a varázslatban, de ha kitárjuk lelkünk kaput, a levegő szikrázni fog körülöttünk. De mindez, csak álmaimban valósul meg.... Az ébredés megfosztott az örömteli álmok világától, és fájón döbbentem rá, hogy ez tényleg a valóság.... .....mely magában hordozza lényem összes bánatát, szenvedését, a kétségbeesést, a fájdalmakat...... ma láttam egy pillanatra, csak egy pillanatra, de még most is a hatása alatt vagyok..... Most már fáj! A nyomástól a mellkasomban alig kapok levegőt, de végig csinálom. Ki kell bírnom. És a világ nem lesz tanúja  az összeomlásomnak..... álarcot mutatok mindenkinek, mert muszáj. Nem tudhatják, hogy belülről kezdek meghalni......elvesztettem egy darabot lelkemből.....de tudom, hogy jobb így......neki is, és nekem is.. Kibírom, mert ki kell bírnom........

Azt hittem fájni fog, azt hittem bele fogok rokkanni...azt hittem, összetörök lelkileg...De nem ez történt! Hihetetlenül nehéz kő esett le a szívemről, és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról. Tudom, hogy csak játéknak veszi, de én végleg búcsút vettem tőle. Hiszek benne, hogy jobb lesz így. A sors ez egyszer nem fog az utamba sodorni újabb és újabb akadályokat! Szembeszálltam a végzetemmel, és eltűnök az életéből végérvényesen. Csak egy idegen, lelkem szigetén, de az én hajóm már nem fogja célba venni SOHA TÖBBÉ! Nehéz volt,  nagyon is nehéz volt.....de meg kellett tennem. Ő nem érti, kinevet, hogy milyen kis buta vagyok, hiszen nem lehet csak úgy ki törölni azt, aki fontos számodra. Lehetetlen nem létezik, csak nehezen megvalósítható. Lesznek rosszabb napok is, amikor lényének emlékei megrohamoznak majd, vagy ha látom majd őt. De nem hagyom, hogy az érzéseim uralják a testem, lelkem, elmém. Az okos ész, most furfangos volt, és győzött a szív felett. Elindultam a változás...

Ha meg kérdeznék tőlem, mit csináltam az elmúlt napokban, kapásból rávágnám, hogy SEMMIT! Oh, igen a lustaság példaképe is lehetnék. Szép volt, jó volt, de ennyi volt. Haszontalannak lenni, nem a világ legjobb dolga. De senkit nem érdekel mit csinálok....senki nem kíváncsi rám.....senki nem figyel rám...Néha eltűnődöm azon, minek is létezem. Senki vagyok ezen a világon, és ha így folytatom az is leszek.... Miért vagyok képtelen szembeszállni a félelmeimmel? Könnyűnek tűnik, de nem az. A változás kecsegtetőnek tűnik, de magában hordozza a fájdalmakat, a szenvedést, és az ismeretlent is. Senki vagyok, senki voltam, és senki leszek?

Életed egyik nagy lehetősége áll előtted, mégis félsz belevágni. Félsz a kudarcoktól, félsz a csalódásoktól, félsz a fájdalomtól... Lényed egy része el futna messzire, ahol senki nem bánthat. A józan ész itt már nem segít.. Kétségek között gyötrődsz, és nem tudod mit csinálj. Érzed most a döntéseknek súlya van, és nem menekülhetsz mindig önmagad elől, a végzeted elől... Olyan jó lenne újra csak a mindennapoknak élni, kockázatok nélkül, félelmek nélkül...De már rég leléptél erről az ösvényről! Te választottad, így vállalnod kell a következményeket is. De nem könnyű.....rettegsz, jobban, mint valaha.... Ha egy csöpp eszed lenne belevágnál az ismeretlenbe, de a szíved mást sugall, és érzed a mellkasodon is azt a bizonyos nyomást.... Mit fogsz tenni? Csak rajtad áll, senki nem segíthet....Most kell okosan döntened!

Mi lesz, amikor összeeresztenek 5 kicsit bolondos embert? A válasz egyszerű: egy jó kis miki- móka :) A történet 2 kicsit illuminált férfiúval kezdődik, majd hozzájuk csapódik, 2 dilis KKR és végül megérkezik az ötödik elem is. A nosztalgia elengedhetetlen kelléke a hangulat fokozásának, és a régi emlékek még több alkoholt kívánnak maguknak. Az idő múlásával az elméjük már nem a régi, és néha- néha az agy is kihagy.... Hangos kacajok, kitörő nevetések, nagyon sok baki és egyre csak fogy a boros, csak fogy........ Az est végére mindannyian a találkozó okozta örömök vizein hajóznak, és remélik legközelebb is egy csónakba kerülnek. :) Jó volt veletek skacok, és remélem sok ilyen borozós estet tartunk még :)

Az élet akkor hozhatja meg a számodra a rég áhított boldog pillanatokat, amikor nem is számítasz rá. A történet nagyon egyszerű, és nagyon jó dolgok sülhetnek ki belőle. Vegyünk két barátnőt, akik bulizni készülnek. Aztán ott van az egyik nővére, aki csak úgy spontán velük tart. Nem tudják, hogyan alakul az éjszaka, de feltűnően jókedvűek.  A kisugárzásukkal tarolnak, és rögtön 3 idegen srác csapódik hozzájuk. És az este egyre jobb. A jókedv és az öröm nemcsak az alkohol jótékony hatásának tudható, hiszen az ember jó emberek társaságában sohasem szomorú. Nem kell színjáték, nem kell álarc, mert az ember akkor igazán boldog, ha önmaga lehet. :) És lehetsz félig ördög, félig angyal ezek a pillanatok életed részévé vállnak majd, és előkotorhatod a fiókból, ha nosztalgiázni akarsz. Köszönöm csajok, ez nem is hiszitek milyen jó volt nekem! :)

Hatalmas problémákkal küzködöm: fantáziavilágom újra teret nyert az oly sivár életemben, és csak kapkodom a fejem... Bármire ránézek, azonnal ihletet kapok, és csakis alkotni akarok. Nagyon vicces egyébként, hiszen napok óta egy tiszteletre méltó mondat sem hagyta el a tollamat. Nem tudok rájönni, mi az oka, ennek a hirtelen jött kreativitásnak. Soha nem volt ilyen, de leírhatatlan érzés. Boldog vagyok. ...és virulok. ... Jó döntés volt elengednem azt a dolgot az életemből, ami boldogtalanná tett. Új lehetőségek, új álmok, így újra élek...:)

Félünk az ismeretlentől? Nem merünk belevágni az új dolgokba? Úgy érezzük, hogy veszélyes kockáztatni az életünkben? És kit érdekelnek a következmények? Lehet életünk legjobb esélyét szúrjuk el, csak mert félünk... Merjünk már élni! Nyissuk ki a szívünk, és hallgassuk nyugtató dallamát! :) Mit súg nekünk? Furcsa titkokat az életről, és az álmainkról. Ez egyszer hallgassunk rá! Az ész lehet okosabb, de az ő tanácsaitól nem leszünk boldogabbak. Akarjunk már egy kicsit boldogak lenni! Ne éljünk az elménk börtönében! Ha végre a boldogság hajóin evezünk, döbbenten tapasztalhatjuk, hogy nem is olyan szörnyű a szívünk után bandukolni. Lehet, hogy fejjel megyünk a falnak, és csak fájó sebeket kapunk, de ezt nem tudhatjuk előre. És ha mégiscsak happy end lesz a vége, akkor teljes szívünkből mondhatjuk, hogy igenis megérte. És akkor az ismeretlent ismerős barátként üdvözölhetjük! :)

Oh, igen lehetőséget kapsz, hogy elindulj azzal a bizonyos hajóval, mely csak egyszer indul az életben az álmaid szigetére. Két dolog közt választhatsz: Maradsz a régi, és silány életed mellett, és csak vágyakozol egy jobb élet után. Vagy elutazol, mindent magad után hagyva. Sodródsz az árral. De fel kell adnod miatta, azokat a dolgokat, amelyeket szeretsz. El kell búcsúznod azoktól az emberektől akit szeretsz. Elveszítessz  mindent egy boldogabb lét reményében. Melyiket választod? Kétségek közt gyötrődsz, melyik is lenne jobb.......a gondolataidat, csak ennek a választásnak a súlya tölti ki. De az időd lassan elfogy..... Nem muszáj választanod! Megteremtheted a saját álomszigeted itt és most! Boldog lehetsz, ha akarsz! Csak akarnod kell, hiszen lehetetlen nem létezik.  És akkor az álmok hirtelen valósággá változnak. Ugye milyen jó érzés? Én megmondtam! :)

Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítassz rá. Azt hiszed, ha elzárod őket abba a bizonyos fiókodba, ahol a többi elfojtott dolgodat is tartod, akkor sohasem jönnek újra elő. DE NAGYON IS TÉVEDSZ! Bárhova is mész, mindenhol emlékek millióiba botlassz. Nem tehetsz mást, mint visszarepülsz az emlékek szárnyán. Vágyakozva idézed fel régi életed boldog pillanatait, és újra az akarsz lenni, aki akkor voltál. De a felismerés, hogy nem lehet, fájdalomként hasít a lelkedbe. Változnak az idők, és vele változol te is......Egy olyan úton haladsz, ahonnan nincs visszaút. Ez megrémiszt. Te választottad ezt az ösvényt, és ki kell szabadulnod a labirintusból, amelybe kerültél.....de ez csak akkor sikerülhet, ha küzdesz és kitartasz....... Nincs több megtorpanás, nincs több félelem. És a legfontosabb: nincs több elfojtott érzelem.Mert ezek az elfojtott dolgoknak...

Sokszor kérdezem magamtól, hogy miért teszed ezt? Úgy sem lesz jó! Miért reménykedsz benne? Úgysem jön össze.....De mit sem tudva átverem magam, hogy amikor rájövök, hogy tényleg nem jön össze, akkor a belső hangom vigyorogva mondhassa a képembe: " Én megmondtam! " Egy állarcot hordok, ahogy mindenki más is....de mivan, ha ez az álarc egyszer csak lehull? Akkor már nem tudom megvédeni magam a fájdalomtól...és csak még rosszabb lesz. Próbálok mindig mosolyogni, hogy hazudjak önmagamnak, és mindenki másnak....nem szabad gyengének tünnöm a világ előtt. . Egyszerűen lehetetlen...de mi van, ha egy gyenge láncszem vagyok? Egy ropi? Az igazságra mindig fényderűl..és én már nem tudok tovább hazudni....Itt az ideje, hogy végre a valóságban éljek, és felhagyjak az álmodozással! Mert hiába is érdemes küzdeni a vágyainkért, a valóság mindig is más lesz mint az álmainkban.... Szval viszlát álmok, heló valóság! :) " Amikor egy álom véget ér, mindig születik egy másik. Minden kezde...

Igen ez egy létfontosságú kérdés az én életemre vonatkozóan. Citromlé nélkül nem tudok élni! Ő az aki tartja bennem az életet. Ő az aki hideg éjszakákon meleget nyújt számomra. Ha magányos vagyok mellém szegődik...Ha szomorú vagyok, megvigasztal...Ha vidám vagyok, velem együtt örül..és ha az élet citromot ad, csinál belőle nekem barackot! :) Nem tudom, ki az a szörnyű ember, aki elvette tőlem a nektárt, de ha megtalálom garantáltan nem lesz jóképű. Na mindegy...a citromlé hozzám tartozik, és úgyis újra az enyém lesz! :) Óda a citromléhez! Ó, te szent nedű, minek íze nem keserű, adj nekem erőt a holnaphoz, és nem eszek többé citromot! :)

Régen mindig is tudtam, mit akarok az életben....most nem érzem azt, hogy bármilyen hatalmas vágyam is lenne. És ez nem zavar, hiszen sodródom azzal a bizonyos árral. :D Nah szóval ma azon gondolkoztam, mit is akarok kezdeni az én oly nagyszerű életemmel.......nem tudom.....de egy valamiben biztos vagyok: valami nagy dologra hivatottam. Nem a nagyképűség beszél belőlem, csak érzem. Érzem, hogy valami csodálatos dolgot fogok adni a világnak. És mindenki emlékezni fog a nevemre! Ráérek még az élet nagy dolgain elmélkedni! Most pont jó, és nem akarok semmin változtani. Addig is amíg rájövök, hogy mire hivatottam,  boldogan sétálgatok a tollammal és a naplómmal, és mosolygok a világra. :)

Heteken át nem csináltam mást, csak éltem a kis hetitervem szerint. Suli, munka, család......és ezzel kifujt a dolog. Belenéztem a tükörbe, és egy tornacipős, inges csajszit láttam, aki csini volt a maga módján, de nem én voltam.....Elveszett az életerőm, és ez teljesen tönkre tett.... De újra visszatért belém az élet erő! Újra KKR vagyok, és ez leírhatalan energiával tölt fel :) Az előző napok egyhangúsága feledésbe kezdd merülni, és csak élvezem a boldogságot, ameddig tart. Érdekes, hogy csináltam magamról egy képet, és annyira különbözött azoktól, amelyek eddig készültek. Láttam a képen egy komoly üzletasszonyt, aki legbelül egy huncut kis művész. Egy vidám lányt, a sok elfojtott érzésével együtt. Egy kislányt, aki legszívesebben a réten kergetne pillangókat. Egy nőt, aki imádja az ő kis magassarkúját, és miniszoknyáját. Egy pajkos csajt, aki imádja a hamvas  barackokat! Főleg a csomagos kiszerelésüeket. :) Persze ezt más nem igazán veheti észre.... Nah szóval újra eláraszt...

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Mielőtt hozzá kezdenél a boldogságod " elkészítéséhez " szükséged lesz némi előkészületre, a biztosabb eredményért. Mert nem tudhatod, hogyha nem követed pontosan a receptet, akkor mi is sül ki a dologból! :) Először is lazulj el, és zárdd ki magadból a világ gondjait! Másodszor idézdd fel a szép emlékeidet, ne gondolj egyáltalán semmi rosszra! Végül, a legfontosabb: össszpontosíts a legfőbb vágyaidra! Legyenek lelkiszemeid előtt az álmaid! Na most, hogy felkészültünk a nagy munkára jöhetnek a hozzávalók: egy jó nagy adag bátorság 2 tucat önbizalom mérhetetlen jókedv jó sok kacagás nagy mennyiségű kitartás egy birkózó ereje és végül egy barát, aki melletted áll Ha mindezek megvannak, hozzákezdhetünk a boldogságunk elkészítéséhez, mellyel egyidejüleg ki is sülnek az álmaink apró kalácskái! A dolog fortélya, hogy minden hozzávalót keverj össze egy tálban, és kevergessd minden nap! Az előkészületeket minden keverés előtt el kell végezni! Az elkészítési idő személytő...

Húzd ki magad, és mosolyogj a világra, mert az élet szép! Annyira élvezem azt, amikor egyszerűen csak mosolyogva sétálok az utcán, az emberek pedig engem bámulva próbálják megfejteni mi az oka a jókedvemnek. :) Néhány nappal ezelőtt elképzelhetelennek tartottam azt, hogy bármiféle pozitív energiát is árasszak magamból. Elveszettnek éreztem magam, és csak céltalanul bolyongtam. De egyik reggel arra keltem fel, hogy hihetetlen mennyiségű endorfin szabadult fel a testemben, és nem tudok nem mosolyogni. Furcsa, hogy kora reggel az első sulinapon,( ami a diákok számára egyenlő a pokollal ), én feltűnően jól éreztem magam. :) És ez így ment egész nap. Érzem, hogy újra megtaláltam önmagam, és elhatároztam, hogy soha többé nem engedem hogy elvesszen...mert drága árat fizettem érte. Végre az álmaimnak élhetek, és ez hihetetlenül jó érzés. :) A sors most végre olyan utakra terelt, amelyek meghatározhatják az életemet. Végre azt tanulhatom, ami meghatározza az életemet: újságírást. És hogy...