Ugrás a fő tartalomra

Lie me if you can!

Sokszor kérdezem magamtól, hogy miért teszed ezt? Úgy sem lesz jó! Miért reménykedsz benne? Úgysem jön össze.....De mit sem tudva átverem magam, hogy amikor rájövök, hogy tényleg nem jön össze, akkor a belső hangom vigyorogva mondhassa a képembe: " Én megmondtam! "
Egy állarcot hordok, ahogy mindenki más is....de mivan, ha ez az álarc egyszer csak lehull? Akkor már nem tudom megvédeni magam a fájdalomtól...és csak még rosszabb lesz.
Próbálok mindig mosolyogni, hogy hazudjak önmagamnak, és mindenki másnak....nem szabad gyengének tünnöm a világ előtt. . Egyszerűen lehetetlen...de mi van, ha egy gyenge láncszem vagyok? Egy ropi?
Az igazságra mindig fényderűl..és én már nem tudok tovább hazudni....Itt az ideje, hogy végre a valóságban éljek, és felhagyjak az álmodozással! Mert hiába is érdemes küzdeni a vágyainkért, a valóság mindig is más lesz mint az álmainkban.... Szval viszlát álmok, heló valóság! :)
" Amikor egy álom véget ér, mindig születik egy másik. Minden kezdet magában hordozza a végzetet is. Így nem érdemes belekezdeni az álmaink megvalósításába, mert egyszer úgyis vége lesz. "

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

....

Számolom a napokat, és őrülten várom a pillanatot, a pillanatot, amikor végre új fejezet nyílik az életemben. Akarom! Mindennél jobban. Harcolok a saját álmaimért, az életért, amit élni akarok......