Ugrás a fő tartalomra

Csak egy idegen

Azt hittem fájni fog, azt hittem bele fogok rokkanni...azt hittem, összetörök lelkileg...De nem ez történt! Hihetetlenül nehéz kő esett le a szívemről, és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról. Tudom, hogy csak játéknak veszi, de én végleg búcsút vettem tőle. Hiszek benne, hogy jobb lesz így. A sors ez egyszer nem fog az utamba sodorni újabb és újabb akadályokat! Szembeszálltam a végzetemmel, és eltűnök az életéből végérvényesen. Csak egy idegen, lelkem szigetén, de az én hajóm már nem fogja célba venni SOHA TÖBBÉ!
Nehéz volt,  nagyon is nehéz volt.....de meg kellett tennem. Ő nem érti, kinevet, hogy milyen kis buta vagyok, hiszen nem lehet csak úgy ki törölni azt, aki fontos számodra. Lehetetlen nem létezik, csak nehezen megvalósítható.
Lesznek rosszabb napok is, amikor lényének emlékei megrohamoznak majd, vagy ha látom majd őt. De nem hagyom, hogy az érzéseim uralják a testem, lelkem, elmém. Az okos ész, most furfangos volt, és győzött a szív felett.
Elindultam a változás ösvényén, mely egy szebb és boldogabb élet reményével kecsegtet. És nem hátrálok meg! Lehet, most úgy tűnik menekülök, és lehet azt is teszem, de csak azért, mert tudom, hogy mindkettőnknek jobb lesz így!
És remélem egyszer majd megérti, és megbocsát nekem.....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Tükröm, tükröm

Amikor hazamész szabadságra, feltétlen készülj fel egy hatalmas nosztalgia lavinára. Régi képek, régi ismerősök, és persze fájó múltad emlékképei is felbukkannak majd. Hiányzik a " Nagyváros", és nem értettem eddig miért. Ne aggódj, szeretem a családom, bármennyire is őrültek tudunk is néha lenni...és egészen jó is tud lenni a semmittevés..de ami igazán hiányzik, az a szabadság. A " Nagyváros" megtanított elfogadni önmagam, és keményebb csajszit nevelt belőlem. Senkit nem érdekel, mit csinálsz, hogy nézel ki, és ez felszabadító érzés tud lenni.  Nézegettem a régi fényképeimet, ahol egy vasalódeszkának tűnök a mostani énemhez képest. Az elején elszomorított, hogy a pillangóm kezdd bálnává válni, de aztán megláttam a képek mögött a sok szenvedést, az éhezést, a sok önmegtartóztatást, és rájöttem, jól érzem magam a bőrömben.  Imádom az édességet, a fagyit, a sütit, a pizzát, imádok késő este nassolni, és boldog vagyok, hogy bűntudat nélkül is képes vagyok falni...