Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítassz rá.
Azt hiszed, ha elzárod őket abba a bizonyos fiókodba, ahol a többi elfojtott dolgodat is tartod, akkor sohasem jönnek újra elő. DE NAGYON IS TÉVEDSZ!
Bárhova is mész, mindenhol emlékek millióiba botlassz. Nem tehetsz mást, mint visszarepülsz az emlékek szárnyán. Vágyakozva idézed fel régi életed boldog pillanatait, és újra az akarsz lenni, aki akkor voltál. De a felismerés, hogy nem lehet, fájdalomként hasít a lelkedbe. Változnak az idők, és vele változol te is......Egy olyan úton haladsz, ahonnan nincs visszaút. Ez megrémiszt. Te választottad ezt az ösvényt, és ki kell szabadulnod a labirintusból, amelybe kerültél.....de ez csak akkor sikerülhet, ha küzdesz és kitartasz.......
Nincs több megtorpanás, nincs több félelem. És a legfontosabb: nincs több elfojtott érzelem.Mert ezek az elfojtott dolgoknak a feszültsége akkor fog rád törni, amikor nem is számítasz rá. És akkor összeomlassz a súlya alatt......Nem éri meg tehát az érzések ellen harcolni. Ezek uralják a lelked és próbálj meg velük összhangban élni! És akkor rátalálhatsz az összhangra, mely előrébb visz az utadon.
Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! :)
Azt hiszed, ha elzárod őket abba a bizonyos fiókodba, ahol a többi elfojtott dolgodat is tartod, akkor sohasem jönnek újra elő. DE NAGYON IS TÉVEDSZ!
Bárhova is mész, mindenhol emlékek millióiba botlassz. Nem tehetsz mást, mint visszarepülsz az emlékek szárnyán. Vágyakozva idézed fel régi életed boldog pillanatait, és újra az akarsz lenni, aki akkor voltál. De a felismerés, hogy nem lehet, fájdalomként hasít a lelkedbe. Változnak az idők, és vele változol te is......Egy olyan úton haladsz, ahonnan nincs visszaút. Ez megrémiszt. Te választottad ezt az ösvényt, és ki kell szabadulnod a labirintusból, amelybe kerültél.....de ez csak akkor sikerülhet, ha küzdesz és kitartasz.......
Nincs több megtorpanás, nincs több félelem. És a legfontosabb: nincs több elfojtott érzelem.Mert ezek az elfojtott dolgoknak a feszültsége akkor fog rád törni, amikor nem is számítasz rá. És akkor összeomlassz a súlya alatt......Nem éri meg tehát az érzések ellen harcolni. Ezek uralják a lelked és próbálj meg velük összhangban élni! És akkor rátalálhatsz az összhangra, mely előrébb visz az utadon.
Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése