Érzéketlenség

Elmúlt a fájdalom, elmúlt a szomorúság....érzem, ahogy az üresség veszi át a régi érzések helyét.
Ráébredtem arra, hogy nincs szükségem senkire, és semmire. csak magamra számíthatok....Énem legrejtettebb titkait senkire nem bízhatom rá még egyszer.
A vár, mely régen leomlott újra éled poraiból..maradt néhány tégla, mely hirtelen összeolvadt. És lassacskán megerősödöm. Nem csak akarok, hanem az vagyok....egy érzéketlen nő. és ez most jó! Így kell lennie! Hiszek a sorsban..hiszek abban, hogy okkal történt. Muszáj volt ráébrednem arra, hogy más utakon kell járnom....újra a régi leszek...a várkisasszony, akit nem érdekelnek mások....nem érdekel senki, és semmi...csak is önmaga.
Bocsi, de ez van :)