Látlak...

Van az úgy, hogy elképesztően vágysz egy találkozásra. Praktikákhoz folyamodsz, hogy "véletlenül" összefuss bizonyos emberekkel. Gyermeki izgalommal várva, a szíved már a gondolatra is hevesen dobog. Aztán meglátod, és majd kiugrik a helyéről, ki ver a víz, és szinte beleszédülsz.
És van az úgy, hogy nem vágyódsz ezeknek az embereknek a látványára már. Tudod, hogy a régi érzések elmúltak, és helyükre új, idegen érzelmek kerültek...melyeket nem akarsz megtapasztalni.....
A sors kifürkészhetetlensége újra megmutatja magát. Nem is számítasz rá, hogy látod. Már nem emlékszel az arcának vonásaira, mosolyát sem tudod felidézni.Nem tölti ki gondolataid nagy részét, és tudod, hogy már túl vagy rajta. És ekkor meglátod. Ő észre sem vesz, vagy direkt elkerül. A felismerés mázsás kőként sújtja szíved: ELVESZÍTETTED!!!!!!
Nem a régi, megszokott érzéseket váltja ki belőled a látványa, ez most más. Elérted azt, amire régóta vágytál: eltűntetek egymás életéből. Szép napok voltak ezek, és mosolyogva emlékszel vissza a pillanatokra, amikor együtt voltatok, és bár volt fájdalmas is, te ezt is boldogan idézed fel. Csak egy emlék, mely mindig benned él majd :)