Ülök a szobámban, és azon gondolkozom, miért történik velem mindig ez? Egyszerűen már érzem, ahogy a fájdalom szétfeszít belülről. A mellkasomon lévő nyomás, szinte megfojt.
Nem értem......és ez megőrjít!
Azt mondta, fontos az őszinteség, mégsem mondja el az okát. Boldog voltam,demostújra a fájdalom já rj a át testem, lelkem, mindenem.
Tudtam, hogy nem szabadott volna beengednem őt, de hülye voltam....és most már bánhatom.
Ha egy csöpnyi jó indulat is van benne, akkor magyarázatot ad. Nem lehet,hogy így ér jen véget.
Átvert az élet újra! Beleestem a csapdába, és most a gödör legmélyén gubbaszthatok.
Már nem érdekel semmi! Azt hiszem élnem sem kéne, talán jobb lenne.....mert nekem többé ilyen élet nem kell! Mindig csak a fájdalom, mindig!
Nem értem......és ez megőrjít!
Azt mondta, fontos az őszinteség, mégsem mondja el az okát. Boldog voltam,demostújra a fájdalom já rj a át testem, lelkem, mindenem.
Tudtam, hogy nem szabadott volna beengednem őt, de hülye voltam....és most már bánhatom.
Ha egy csöpnyi jó indulat is van benne, akkor magyarázatot ad. Nem lehet,hogy így ér jen véget.
Átvert az élet újra! Beleestem a csapdába, és most a gödör legmélyén gubbaszthatok.
Már nem érdekel semmi! Azt hiszem élnem sem kéne, talán jobb lenne.....mert nekem többé ilyen élet nem kell! Mindig csak a fájdalom, mindig!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése