Ugrás a fő tartalomra

Álmok útján.....

Húzd ki magad, és mosolyogj a világra, mert az élet szép! Annyira élvezem azt, amikor egyszerűen csak mosolyogva sétálok az utcán, az emberek pedig engem bámulva próbálják megfejteni mi az oka a jókedvemnek. :)
Néhány nappal ezelőtt elképzelhetelennek tartottam azt, hogy bármiféle pozitív energiát is árasszak magamból. Elveszettnek éreztem magam, és csak céltalanul bolyongtam. De egyik reggel arra keltem fel, hogy hihetetlen mennyiségű endorfin szabadult fel a testemben, és nem tudok nem mosolyogni.
Furcsa, hogy kora reggel az első sulinapon,( ami a diákok számára egyenlő a pokollal ), én feltűnően jól éreztem magam. :) És ez így ment egész nap. Érzem, hogy újra megtaláltam önmagam, és elhatároztam, hogy soha többé nem engedem hogy elvesszen...mert drága árat fizettem érte.
Végre az álmaimnak élhetek, és ez hihetetlenül jó érzés. :) A sors most végre olyan utakra terelt, amelyek meghatározhatják az életemet. Végre azt tanulhatom, ami meghatározza az életemet: újságírást. És hogy ezt olyan helyen, és olyan emberek között tehetem amelyek eddig csak pozitív élményeket adtak nekem, az már tényleg több mint amire vágytam. :)
Újra visszatértem, és nem kellett új várat építenem ahhoz, hogy megvédjem magam a csalódásoktól és a fájdalomtól. Egyetlen csodaszerem van a boldogságom eléréséhez, az hogy mindig önmagamat adom. Mindig, minden körülmények között! :)


Azt hiszem a pillangóhatás elkezdődött, és mostantól csak szárnyalni fogok a felhők között! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Tükröm, tükröm

Amikor hazamész szabadságra, feltétlen készülj fel egy hatalmas nosztalgia lavinára. Régi képek, régi ismerősök, és persze fájó múltad emlékképei is felbukkannak majd. Hiányzik a " Nagyváros", és nem értettem eddig miért. Ne aggódj, szeretem a családom, bármennyire is őrültek tudunk is néha lenni...és egészen jó is tud lenni a semmittevés..de ami igazán hiányzik, az a szabadság. A " Nagyváros" megtanított elfogadni önmagam, és keményebb csajszit nevelt belőlem. Senkit nem érdekel, mit csinálsz, hogy nézel ki, és ez felszabadító érzés tud lenni.  Nézegettem a régi fényképeimet, ahol egy vasalódeszkának tűnök a mostani énemhez képest. Az elején elszomorított, hogy a pillangóm kezdd bálnává válni, de aztán megláttam a képek mögött a sok szenvedést, az éhezést, a sok önmegtartóztatást, és rájöttem, jól érzem magam a bőrömben.  Imádom az édességet, a fagyit, a sütit, a pizzát, imádok késő este nassolni, és boldog vagyok, hogy bűntudat nélkül is képes vagyok falni...