Búcsúlevél

Voltál már lenn, és voltál már fenn. Érezted már magad a padlóra taszítva, és néha repültél a felhők között. Érezted, hogy szíved kettészakad, vagy éppen lelked pillangóként szárnyal. Szerettél, úgy mint még soha; s feledtél megannyii rosszat.
Volt sok fájdalom, szenvedés; s megannyi álom és ébredés. Boldog pillanatok, melyek az égbe emeltek; s öröm, melyre még most is emlékszel.
Az érzelmek sokasága átjárta már tested, s kitöltötte lelked repedéseit. Az eszed sokszor harcolt a szíveddel, s gyakran a gyengeség uralta tested. Sokszor menekültél az újtól, de máskor szembenéztél, és nem féltél a változástól.Voltak hibák, melyeket sokszor megbántál, s voltak olyan őrültségek, melyek még most is megmosolyogtatnak.
Voltak emberek, akik nélkül nem is tudtál élni, de ma már ők is csak a múltad emlékképei. Mindig is labilis voltál, s a mérleg két vége között ingadoztál. Hogy jó volt- e, nem tudni biztosan. De egy új korszak kezdődött az életedben, s ez megnyugtat. Mit hoz a jövő, lehetetlen megjósolni. De egyszer majd az is csak emlékképpé válik.
Köszönöm a sorsnak, a sok véletlent.
Köszönöm az eszemnek, mely soha nem hagyott cserben.
Köszönöm a barátaimnak, akik mindig mellettem álltak, s hittem bennem, akkor is, amikor nem hallgattam senki szavára.
De elmúlt, s új kezdődött. Valami más, valami, aminek én is része vagyok. Eljött az én időm, és nem hátrálok meg. Az élet, melyben nincs helye gyengeségnek.
Mosolyogva emlékszem az elmúlt évre, s az emlékek utamon még elkísérnek. Az árnyak eltűntek, semmi nem üldöz már, s teret engedtek az új énemnek, aki kiteljesedni látszik.
Hogy miért is írtam le ezt, nem tudom. Talán egy búcsúlevél, melyet éppen megfogalmazok. Nem a szomorúság, mely beszél belőlem, hanem a remény, mely egy új élettel kecsegtet....