Van az úgy, hogy tudod,milyen hibákat követtél el, mégsem érzed a súlyukat. Aztán a felismerés hirtelen felüti magát a fejedben, és nem tudsz mit kezdeni a fennálló helyzettel. Csak sodródsz, és sodródsz lelked tengerében. Elgondolkozol azon, mi lett volna ha, okosabb vagy, nem menekülsz, és egyáltalán hagyod a dolgokat menni a maguk útján. Aztán rádöbbensz, hogy minden okkal történik. Nem lennél most az, aki vagy, ha akkor helyesen cselekszel. Az embernek el kell követnie néhány súlyos hibát, hogy ki tudja puhatolni a határait. És sok megpróbáltatás, átsiratott éjszaka, és megbánás után még több következik, hogy mindezek után boldogan tudja azt mondani" Igen, ez én vagyok!". sajnálom, hogy elvesztegettem 1 évet az életemből, de többet ne fogok. és a hibák sora, mely következik életem részévé válik majd, mert mindig önmagam adom. És ha ez valakinek nem tetszik, akkor sajnálom, az ajtó mindig nyitva áll....
Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése