Most, úgy őszintén miért nyavalygunk állandóan a szánalmas kis életünk miatt? A sok negatív gondolat elvakít bennünket, és nem vesszük észre az apró örömöket....boldogok lehetnénk, és most nincs "HA". Feltétel nélkül, önmagunkat adva. És most jön a "DE". De mi, csak a rosszat látjuk a dolgok mögött rejtőzve. De mi, annyira hozzászoktunk önmagunk ostorozásához, hogy nem engedünk be az életünkbe vidám perceket.Egyszerűen elzárjuk magunkat a boldogságtól.
Tényleg ezt akarjuk? Örökké bezárva élni a kis várunkban, és várni a csodára? Nem hiszem.
És persze most jön a sablon szöveg: " A legjobb dolgok akkor történnek velünk, amikor nem is számítunk rá. "
De mi van, ha tényleg így van?
Ha egy egyszerű könyvtárlátogatásból, az elmúlt hónapok egyik legszebb napja is lehet. Ha nem kell álompasi, és hóesés, meg varázslat ahhoz, hogy jól érzed magad a tömegben. Ha egyszerűen csak olyan emberekkel kell élvezned a pillanatokat, akikkel önmagadat adhatod.
A válasz egyszerű: újra megtalálod önmagad, boldog vagy, és nem is kell ennél több.
Nem is olyan nehéz, ugye?
Tényleg ezt akarjuk? Örökké bezárva élni a kis várunkban, és várni a csodára? Nem hiszem.
És persze most jön a sablon szöveg: " A legjobb dolgok akkor történnek velünk, amikor nem is számítunk rá. "
De mi van, ha tényleg így van?
Ha egy egyszerű könyvtárlátogatásból, az elmúlt hónapok egyik legszebb napja is lehet. Ha nem kell álompasi, és hóesés, meg varázslat ahhoz, hogy jól érzed magad a tömegben. Ha egyszerűen csak olyan emberekkel kell élvezned a pillanatokat, akikkel önmagadat adhatod.
A válasz egyszerű: újra megtalálod önmagad, boldog vagy, és nem is kell ennél több.
Nem is olyan nehéz, ugye?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése