Ugrás a fő tartalomra

Felejtős

Nos, kedves barátom, zűrös 1 évet tudhatsz magad mögött. Lássuk csak: volt itt dráma, ármány és szenvedély, öröm, bánat, móka és kacagás, röhögőgörcs és síróroham, hiszti, idegroham, és sok más is...
Néha, mint a mérgezett patkány pattogtál fel, s alá, és aktivitásod nem ismert határokat. Igen, igen kis izgő- mozgó haribó módjára idegelted ki ismerőseidet, és ha jól belegondolsz ez örömet okozott neked.
Néha melegítőben csokit majszolva sírtál együtt a szappanoperák hőseivel, de megesett, hogy a te életed is egy csöpögős filmre emlékeztetett.
Rátaláltál néhány igaz barátra, és egy lelkitársra. De tudod nem kell ennyire örülni, mert el is vesztettél sok számodra fontos személyt. Mondjuk úgy, hogy kiegyenlítődtek a viszonyok.



 ( És a csipet csapat, és a sok kacajos pillanat :D )


Sikeresen elvégezted a " hogyan hódoljunk a káros szenvedélyeknek " tanfolyamot, s immár nem veted meg az alkoholt, és már nem csak alulról füstölögsz. S, hogy fokozzuk még az izgalmakat, hivatásos iskolakerülőként bebizonyítottad, hogy kedvezőbb hatással van a bioritmusodra a pózolgatás, és a vadászás, mint a tanulás. Igen, így van. Ne is tagadd. Igazán büszke lehetsz magadra. Ugye érzed az iróniát?



 ( Nagyon nagy élvezetet nyújthattunk a legjobb barinőmmel a biztonsági őröknek ) (L)

Az önmegvalósítás számodra okozott némi nehézséget. Be kell vallanom, kedves barátom elég nehezen találtál rá önmagadra. Ha nem hiszel nekem, emlékezz csak vissza. Néha még magad sem tudtad, hogy mit akarsz. És másoktól vártad a megoldást? Nagy hiba. De ezt már úgyis tudod.
Nah, szóval arra akarok kilyukadni, hogy nehéz időszakot hagysz magad mögött. Mondanám, hogy tégy néhány hasznos fogadalmat így az év vége felé, de úgy sem tartod be. Ismerlek.
Nem is szaporítanám tovább a szót, de egy tanácsot adnék neked:maradj olyan, amilyen vagy!
És még valami: Azért következő évben odafigyelhetnél egy kicsit arra, hogy kevesebb hülyeségen törd a kis buksidat, mert tudod néha már kiborítasz! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Elvágyódva

Mindig is úgy éreztem az életem olyan, mint egy film. Együtt nevetek a főhőssel, vagy éppen sírok, dühös vagyok rá, amiért olyan butuska néha, de harcolnék vele együtt a világgal. Azt hiszem, mindenki életében eljön a pillanat, amikor rájön a valóság a közelében sem jár a filmes történeteknek. Nem fognak a problémáid rendeződni egy csoda folytán, a hős szerelmesed nem fog utánad rohanni a repülőtérre, s a szél igenis összeborzolja a hajad a hajó tetején ücsörögve. Eljön a pillanat, amikor az összes nyomasztó dolog az életedben apróságnak tűnik csupán. Elfogadod, hogy az élet örökös harc, s csakis te irányíthatod az egészet. Régóta hiányzik valami az életemből. Tudod, az a bizonyos extra, amitől teljesnek érzed magad. Úgy érzed élsz, s nemcsak vegetálsz a többi túlélő között. Nehéz változtatni. Nem a kis apró ruhatár cserére gondolok, s a hajszín váltás sem segít már. Arról a bizonyos nagybetűs változásról beszélek, amely igenis hatással lehet a jövődre. Arról, amelyhez bizony az apr...