Elzárva

Tudjátok, néha kisgyereknek érzem magam. Főleg, amikor anyukám bezár a szobámba, és nem enged sehova. Oké, azt elismerem, gyerek vagyok még az ő szemükben, na de mégis, mi van itt kérem szépen?
Amikor már nem tudsz mit csinálni, mint nyálas szappan oporákat figyelni árgós szemekkel, és arra várni, hogy végre csókolózzon már az a két idióta, az már kicsit gázos szitu. És tényleg nem túlzok. :)
Komolyan elgondolkoztam azon, hogy hogyan is jutottam ide. Lesüllyedtem, mint a Titanic az óceán mélyére.
Persze bűnözök, és néha kitörök a szülői szigorból, de hát nah, kell egy kis izgalom. Egyszer úgyis feloldják a rabságom zárját, addig is elvagyok én a kis világomban, és gondolkodom...mint mindig :)