Tükröm, tükröm

Amikor hazamész szabadságra, feltétlen készülj fel egy hatalmas nosztalgia lavinára. Régi képek, régi ismerősök, és persze fájó múltad emlékképei is felbukkannak majd.

Hiányzik a " Nagyváros", és nem értettem eddig miért. Ne aggódj, szeretem a családom, bármennyire is őrültek tudunk is néha lenni...és egészen jó is tud lenni a semmittevés..de ami igazán hiányzik, az a szabadság. A " Nagyváros" megtanított elfogadni önmagam, és keményebb csajszit nevelt belőlem. Senkit nem érdekel, mit csinálsz, hogy nézel ki, és ez felszabadító érzés tud lenni. 

Nézegettem a régi fényképeimet, ahol egy vasalódeszkának tűnök a mostani énemhez képest. Az elején elszomorított, hogy a pillangóm kezdd bálnává válni, de aztán megláttam a képek mögött a sok szenvedést, az éhezést, a sok önmegtartóztatást, és rájöttem, jól érzem magam a bőrömben. 

Imádom az édességet, a fagyit, a sütit, a pizzát, imádok késő este nassolni, és boldog vagyok, hogy bűntudat nélkül is képes vagyok falni. Egyébként meg ki akar fogpiszkáló lenni?!

Vicces, régen smink és egyenes haj nélkül a boltba sem voltam képes elmenni. Állandóan paráztam, hogy semmi sem áll jól nekem, és mindig elégedetlenkedtem a külsőmmel kapcsolatban. Mindig a tökéletesre törekedtem, aztán persze a közelében sem voltam...csak mert nem adtam önmagam, Nos, most nem érdekel. És az sem, ha pizsamában szaladok le egy hamburgerért, bármennyire is képtelenségnek tűnik.

Ki mondja meg, hogy milyen a tökéletes?
Ki mondja meg, hogy milyennek kell lenned?

Ha belenézek a tükörbe, egy csillogó szemű lány tekint vissza rám. Hogy ki vagyok én? Egy boldog csokizabáló, koffeinfüggő, munkamániás energiavámpír. 

És te ki vagy?