Mindig is úgy éreztem az életem olyan, mint egy film. Együtt nevetek a főhőssel, vagy éppen sírok, dühös vagyok rá, amiért olyan butuska néha, de harcolnék vele együtt a világgal. Azt hiszem, mindenki életében eljön a pillanat, amikor rájön a valóság a közelében sem jár a filmes történeteknek. Nem fognak a problémáid rendeződni egy csoda folytán, a hős szerelmesed nem fog utánad rohanni a repülőtérre, s a szél igenis összeborzolja a hajad a hajó tetején ücsörögve.
Eljön a pillanat, amikor az összes nyomasztó dolog az életedben apróságnak tűnik csupán. Elfogadod, hogy az élet örökös harc, s csakis te irányíthatod az egészet.
Régóta hiányzik valami az életemből. Tudod, az a bizonyos extra, amitől teljesnek érzed magad. Úgy érzed élsz, s nemcsak vegetálsz a többi túlélő között. Nehéz változtatni. Nem a kis apró ruhatár cserére gondolok, s a hajszín váltás sem segít már. Arról a bizonyos nagybetűs változásról beszélek, amely igenis hatással lehet a jövődre. Arról, amelyhez bizony az apró betűs részt is el kell olvasnod. Amelyhez hatalmas akaraterő, határozottság, kellő elszántság, s egy összetört szív szükséges. Arról a változásról beszélek, amelyekről a magazinok nem írnak, nincs tanács amely segítséget nyújtana, mert te vagy az egyetlen, aki képes elindítani ezt a folyamatot.
Mindig az elhatározás a legnehezebb. Amikor még nem vagy teljesen biztos abban, hogy jó úton haladsz, s próbálsz visszafelé nézni. Keresed a jeleket, merre is haladj tovább. Látod az ismerős arcokat a múltadból, s a sok búcsúzás jut eszedbe. Az a sok dolog, amit elveszítettél. De aztán eszedbe jutnak azok a dolgok, amelyeket kaptál a sorstól.
Érdekes, hogy pont azon a helyen érzed magad a nyugalom szigetén, ahonnan régebben esztelenül menekültél. Igen, visszatértem oda, ahol minden kezdődött. Lelkem mélyén vágytam az ismerős hely bebarangolására újra, de az eszem más diktált. Oh, az okos eszem. De ezegyszer csalódnom kellett. Talán az időjárás, talán te, vagy csak éppen a helyemen voltam.
Nehéz szembenézni a félelmeinkkel, de legfőképpen önmagunkkal. Talán a legnagyobb hazugságokat éppen önmagunknak adagoljuk be. Az egyik legnagyobb kihívás a tükörbe nézni, és azt mondani elégedett vagy az életeddel. Mondd. milyen voltál 1 éve? Hányszor fogadtad meg, most aztán megváltod a világot? Hol vannak ezek az álmok? Csak mert menekülsz önmagad elől, semmi nem fog változni. Vágysz valamire? Hát tegyél érte! Nem fognak az öledbe huppanni a dolgok, csak mert akarod. A változáshoz tettek kellenek, a tettekhez pedig bátorság. Merj szembe nézni a tükörképeddel, még ha fáj is. Kedves Barátom, mindig az első lépés a legnehezebb.
Eljön a pillanat, amikor az összes nyomasztó dolog az életedben apróságnak tűnik csupán. Elfogadod, hogy az élet örökös harc, s csakis te irányíthatod az egészet.
Régóta hiányzik valami az életemből. Tudod, az a bizonyos extra, amitől teljesnek érzed magad. Úgy érzed élsz, s nemcsak vegetálsz a többi túlélő között. Nehéz változtatni. Nem a kis apró ruhatár cserére gondolok, s a hajszín váltás sem segít már. Arról a bizonyos nagybetűs változásról beszélek, amely igenis hatással lehet a jövődre. Arról, amelyhez bizony az apró betűs részt is el kell olvasnod. Amelyhez hatalmas akaraterő, határozottság, kellő elszántság, s egy összetört szív szükséges. Arról a változásról beszélek, amelyekről a magazinok nem írnak, nincs tanács amely segítséget nyújtana, mert te vagy az egyetlen, aki képes elindítani ezt a folyamatot.
Mindig az elhatározás a legnehezebb. Amikor még nem vagy teljesen biztos abban, hogy jó úton haladsz, s próbálsz visszafelé nézni. Keresed a jeleket, merre is haladj tovább. Látod az ismerős arcokat a múltadból, s a sok búcsúzás jut eszedbe. Az a sok dolog, amit elveszítettél. De aztán eszedbe jutnak azok a dolgok, amelyeket kaptál a sorstól.
Érdekes, hogy pont azon a helyen érzed magad a nyugalom szigetén, ahonnan régebben esztelenül menekültél. Igen, visszatértem oda, ahol minden kezdődött. Lelkem mélyén vágytam az ismerős hely bebarangolására újra, de az eszem más diktált. Oh, az okos eszem. De ezegyszer csalódnom kellett. Talán az időjárás, talán te, vagy csak éppen a helyemen voltam.
Nehéz szembenézni a félelmeinkkel, de legfőképpen önmagunkkal. Talán a legnagyobb hazugságokat éppen önmagunknak adagoljuk be. Az egyik legnagyobb kihívás a tükörbe nézni, és azt mondani elégedett vagy az életeddel. Mondd. milyen voltál 1 éve? Hányszor fogadtad meg, most aztán megváltod a világot? Hol vannak ezek az álmok? Csak mert menekülsz önmagad elől, semmi nem fog változni. Vágysz valamire? Hát tegyél érte! Nem fognak az öledbe huppanni a dolgok, csak mert akarod. A változáshoz tettek kellenek, a tettekhez pedig bátorság. Merj szembe nézni a tükörképeddel, még ha fáj is. Kedves Barátom, mindig az első lépés a legnehezebb.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése