szárnyak nélkül.

Őrület! A kialvatlanság állandó napi rendi pont lett számomra, és a tescos szatyrok semmik a karikáimhoz képest. Kínomban újra főzni kezdtem, és jelentem a szakácsnő kreatívabb, mint valaha. Minden olyan zöld a tányéromon, és hidd el fogalmam sem volt róla, hogy a csirkeszárnyakat leválthatja a spenót. Változunk, nemdebár? Ezt a bálnám is megfogadhatná! Komolyodjunk! Hónapok óta nem éreztem azt, hogy ennyire élnék. Kérdezd meg a karbantartó bácsikát, aki rajtakapott táncikálni a liftben Justin Biebert énekelve. Valami van a levegőben... A vámpírok élete, nem olyan vicces, mint gondoltam. Persze, csodálhatom a napfelkeltét minden egyes reggel, de nem melegítik fel a szívemet a napsugarak. Éhezem a napfényre, a hétvégi őrületre, és arra hogy szívjam az emberek energiáját napközben. Este nincs nagy választék, és hiányzik a sunyiság a bokorból is. :D Megértő énem sztrájkol, és vadóc énem tombolni akar. Jó dolog mindig a helyes utat választani, a biztonságosat, azt, amelyiket el fog...

Vadóc énem morcos lett, és elutazott szabadságra, miközben felelősségteljes énem öröm táncot jár. Oh, mondd mikor fognak újra együtt dolgozni a boldogságomért? Vannak időszakok, amikor nehéz elfogadnod a változásokat, de az életben Kedves Barátom, csak az a biztos, ami elmúlt. Én vagyok az, aki mindig motivál, meghallgat téged, s fecseg a csodákról, meg arról, hogy bármire képes vagy, és persze mindennek megvan a maga oka. De néha az én kérdéseim is megválaszolatlanok maradnak. Oly könnyű számomra szavakká formálni a gondolataimat, de most hetek kellettek ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljam a megfelelő betűket. A mosolygós lány nem vágyik másra, csak egy támogató ölelésre, és egy jelzőfényre, hogy igenis jó úton bukdácsol az álmai felé. Az élet akkor állít kihívások elé, amikor  készen állsz rá. Egyedül én dönthetem el, hogy menekülök, vagy szembeszállok a démonjaimmal. Bár szívós kis dögök, hiszem, elég erős vagyok szembe nézni végre velük. Talán az idei ősz az elengedésről...

és egyszer csak befészkeli az a bizonyos érzés magát a lelkedbe, befurakkodik a gondolataid közé, és nem hagy nyugodni. Nem tudsz aludni, enni, és nem is érted mi történt. Keresed a válaszokat, melyek ott vannak az orrod előtt. Újra gyilkolod a pillangódat Kedves Barátom, lassan, minden pillanatot kiélvezve. Mindenkinek vannak démonjai. Démonok, akik néha kegyetlenül, ellenállást nem tűrve megjelennek, és kínoznak minket. Elhitetik velünk, hogy nem vagyunk elég jók, bátrak, és az álmainkat sohasem érhetjük el. Vannak időszakok, amikor az ajtók sorra záródnak be mögötted, és két emelet között toporogsz riadtan. Néha a varázslathoz idő kell, s nem szabad sürgetni. Ülj le szépen a csinos kis fenekedre, és várd, hogy megtaláljon, mert bizony megfog! London, és én. Bonyolult kapcsolat a miénk. Ő mindennap csempész valami újat az életembe, miközben elvesztem a régieket. Ó Nagyváros, figyelemreméltó játékos vagy ám!  Annyiszor bántott, én mégis hittem neki. Hiszek neki. Még mindig....

csirkeszárny.napfelkelte.vörös karmok.csak lazán. Vadóc énem a felhők között jár, miközben felelősségteljes énem elismerően bólogat. Oh, mondd ez tényleg megtörténik? Tudod ez olyan érzés, mint amikor egy hosszú hét után csak elterülsz egy gőzőlgő kádban, kezedben a behűtött pezsgő, körülötted gyertyák világítják be a szobát, s te nem vágysz másra, csakhogy a pillanat ne múljon el. A független , erős nő képe lassan halványodik és a drámakirálynő is szabadságra ment. Azt hiszem lassan kezdek lenyugodni. Valami van a levegőben....😃 Folyamatosan keresed az utatad,  s azt a személyt, aki lenni akarsz. Talán ha elhagyjuk a görcsösséget az életünkből, megláthatjuk a pislákoló fényt, mely a céljainkhoz szolgál irányjelzőként. A csodák akkor kusznak be az életünkbe, amikor nem is számítunk rá. Nem szólnak előre, csak lassan megváltoztatják a szürke hétköznapokat. Nincs érteleme a miérteket keresni, egyszerűen csak leülni szépen a csinos kis fenekedre, és hagyni, hogy megtörténjen....

csillagok.magassarkú.vörös rúzs.mézes puszedli.palacsinta.hajpánt. A koffeinkiráyn ő é jjeli bagolyk é nt tengeti napjait ú jabban, s egyre kevesebb k á v é t fogyaszt. Bezzeg a puszedli! Oh mondd, milyen az é let csirkesz á rnyak n é lk ü l? Ő r ü let! KKR é nem visszat é rt, é s sok á ig szándékozik maradni. Pillangóm csak úgy repked, s nehéz kordában tartanom. Vigyázz, nehogy téged is elkapjon!  Csodálatos érzés, amikor az ész hatalma megbomlani látszik, s a szív lassan, de biztosan átveszi az uralkodó szerepet lényed felett. Olyan dolgokra érzel késztetést, melyektől eddig teljesen távol álltál, vagy régóta terveztél megtenni. A félelmeid eltűnnek, s a helyüket idegen, újszerű vágyak veszik át. Leírhatatlan, amikor egy lépéssel közelebb kerülsz az álmaidhoz. Csak megrázod magad, felhúzod a csoda cipell ő det, s a reggeli naps ü t é sben mosolyogva l é pegetsz a s á rga k ö ves ú ton. É lvezed az é bredez ő v á ros okozta zajokat, a napfelkelte gy ö ny ö r ű j á t...

talán a nyár. talán a hormonok. talán valami ficánkol a levegőben. Te is érzed az őrületet? Az életem hatalmas fordulatot vett az elmúlt hetekben, s csak úgy szedegetem a lábam a csini magasssarkúban, hogy végre utol érjem magam. A napsugarakat kergetem, de a felhők még mindig beborítják egemet. Esőre vágyom, hogy táncolhassak, de egy csepp sem hullik. Megesik. Igazából, nem is esik.  Veled is megtörtént már, hogy bezártál egy ajtót, de valahogyan nem tudtad elengedni. Bármit megtettél volna, hogy kapj pár tiltott percet még. Próbáltál kopogtatni, először csak óvatosan, aztán azon kaptad magad, hogy őrült módjára dörömbölsz. Eszedbe sem jutott, hogy valahol egy másik ajtó csak rád vár. Az élet tálcán nyújtja neked a lehetőséget, szinte az orrod alá dugja a kulcsot, s ezáltal az esélyt a továbblépesre. Te mégsem ugrassz érte. Hiszen annyira szép, és csillogó. Túl szép, hogy igaz legyen. Hiszen a régi ajtó annyiszor bántott.  Félünk az újtól. Félünk a változástól.   ...

Nem tehetek róla, nem bírom tovább...Tudom, hogy fájni fog, de nem érdekel..... Furcsa érzés újra kitárnom lelkem kapuit, és hagyni, hogy egyre mélyebbre süllyedjek az önmarcangolásban. De jó érzés is, mert boldoggá tesz. Miért van ez? Az előző napok annyira lesúlytottak, hogy szinte majdnem összeroppantam. Az emlékek, a régi érzések visszatértek, és gúnyos mosolyok kíséretében kínoztak.....és csak kínoztak. Én csak engedtem a bánatnak, és a fájdalmat régi ismerősként üdvözöltem. Mostmár nem létezhetek nélküle, ezt jól tudom. Egy jól működő kapcsolat a miénk, hiszen én táplálom a boldogtalanságommal, míg ő bánatot ad számomra. A feltörő emlékek hulláma megállíthatatlan, és nem is küzdök ellene. Hagyom, hogy sodorjon magával.  A múltam üldöz, s nem tudok tőle szabadulni. Mi történik a sebekkel, amelyeket felszakítunk újra? Vissza lehet térni oda, ahol minden elkezdődött, vagy a világ egyik legbutább döntése újra belépni azon az ajtón?  Mennyi fájdalmat képes elviselni a pilla...

napsütés. kávé. szabadság. vörös rúzs. csini cipellő. martini. csak semmi csirkeszárny. Úgy érzem újra élek. A pillangóm szinte szárnyal, és KKR énemtől nem lehet szabadulni. Legszívesebben egy réten ugrándoznék. Őrjítően jó érzés, bármennyire is tagadnám. És ezzel nincs is semmi baj. Ez csak  természetes. Vannak találkozások. Találkozások, amelyek változást hoznak az életedbe. És emberek, akik hirtelen lépnek be, mégis mindent felforgatnak. Okkal érkeznek, és addig maradnak, ameddig szükséged van rájuk. Mindig is hittem abban, hogy mindenkinek megvan a maga kis szerepe életed történetében. Lehet, csak egy epizód erejéig tűnik fel, de lehet, végig kísér majd téged az utadon. Valaki egyszer azt mondta, élvezet hajhász vagyok. Ki akarom élvezem a dolgokat a legutolsó cseppjükig, s amikor már nem maradt semmi, nehezen tudok leállni. Ha megszokom a jót, miért is érném be a maximumnál kevesebbel? Lassan kúsztál be az életembe, mégis maradandót alkottál. Megmutatt...

Kicsit összezavarodtam. Egyszer azt hallom, hogy " Tedd meg ma! " , máskor meg " Élj megfontoltan, gondolj a jövödre! " Na de kérem, mi történik itt? Most akkor legyek bátor kis oroszlán, vagy mégse? Azt mondják, az idő mindent megold. Begyógyítja a sebeket, miközben csúnya hegeket hagy maga után. Idő kell a változáshoz is, és hogy nagy dolgokat vigyünk véghez. De vannak időszakok, amikor az idő ellenségünkké válik. Halogatunk, hiszen nem sietünk, aztán azt vesszük észre, hogy elszaladt mellettünk az élet. Elvesztettük az esélyünket a boldogságra, csak mert vártunk a tökéletes pillanatra. Miért nem cselekedtünk azonnal? Elhanyagoltam azt a személyt, akinek a legfontosabbnak kellett volna lennie az életemben. Nem törődtem önmagammal, s csendben gyilkoltam a pillangómat. Bezártam egy ketrecbe, s eszembe sem jutott kiengedni. Valahol mindannyian gyilkosok vagyunk. Elhisszük, hogy boldogok vagyunk mi a kis életünkkel, az álmainkat már rég elástuk, s álarcot hordva m...

Nyugalom, béke, harmónia. Aztán hatalmas robbanás. Ez az életed, Kedves Barátom! KKR énem ficánkol, s nem bír magával. A barackszezon elkezdődött, s nem te nem vágsz másra, csak telepakolni a kis fonott kosárkádat, és beleharapni a friss, zamatos gyümölcsökbe. A pillangóm még mindig hatalmas bálna, s koffeinfüggőségem lassan a csúcsra ér. Őrült egy időszak van a hátam mögött, de nem bánom. A szőlők élete már csak ilyen. Komolyodjunk! Oh, Nagyváros, néha nagyon meg tudsz szívatni ám! Vicces kapcsolat a miénk, te sohasem hagsz unatkozni. Ezt szeretem a legjobban benned. Erősebbé tettél a sok búcsúzás által, de néha jót tenne egy kis állandóság. Gondolkodj el ezen! Búcsúzás....Annyi ajtót zártam be az elmúlt pár évben, de a kulcsokat elrejtettem. Néha- néha visszalopakodnék, csakúgy játékból. Igen, sunyiság van már megint a bokorban. De mi a helyzet az ajtókkal, amelyeket akaratodon kívül zárnak be, és törnek össze? Egyik pillanatban még ott állnak, teljes pompájukban, s a te szív...

" Egyszer eljön a pillanat, amikor szétesik minden. Amikor összeomlik az erős, biztonságot nyújtó várad. Minden egyes tégla elmozdul. Semmi sem állandó...... Kicsit vicces, hogy az egyik pillanatban még tökéletes minden, aztán hirtelen derült égből villámcsapásként csak a negatív energiák rohamoznak meg...Semmi sem történik véletlenül. Mindennek megvan a maga oka, a maga ideje, és a maga helye. S bár még a kirakós nem állt össze, hiszek benne, hogy egyszer majd megértem. " Menekülök. Előled, a világ elől, az életemtől.. Menekülni akarok. Csak elfutni jó messzire, és vissza sem nézni. Gyávaság? Talán. De sokkal könnyebb a szőnyeg alá söpörni a problémákat, nemdebár? Az életem kezd darabjaira hullani, s ezt az első sorból nézem végig. Izgulok a főszereplőért, néha csak sajnálni tudom, de legtöbbször csak felpofoznám, hogy térjen magához. Annyira vicces, ahogy lassan pusztítom önmagamat. A testem fáradt, a lelkem kiégett, s a szél is kavarogni látszik...jó nagy pácban vagy...

Érezted már úgy, hogy legszívesebben csak mindent magad mögött hagynál, annyira nyomasztó az életed. De mélyen, igen, ott legbelül érzed, hogy valami nagyon jó közeledik. Nevezhetjük megérzésnek, vagy csak a tavaszi szellő hozza magával a változás illatát...már nincs messze, ezt biztosan tudom. Munkamániás énem nem tudja magát féken tartani, s bár néha legszívesebben ki sem kelnék a biztonságot nyújtó ágyikómból, mégis megteszem. Koffeinfüggőségem a csúcsra ért, s képtelen vagyok változtatni ezen. Vadóc énem folyamatos harcban áll a józan eszemmel, s nem bír megülni csinos kis fenekén. Oh igen, a barackszezon elkezdődött. Na de komolyodjunk! Nem hittél nekem, amikor azt mondtam változtatni  akarok. Én sem hittem. Ilyenek vagyunk mi. Tervezgetünk, hihetetlenül lelkesek vagyunk, de amikor az akcióra kerül a sor, meghátrálunk. Azonban néha megtörténik, hogy megembereled magad, s próbálsz bátor maradni. Azt mondják, minden csoda 3 napig tart. Az én esetemben 3 hónapig. Hihetetl...