" Egyszer eljön a pillanat, amikor szétesik minden. Amikor összeomlik az erős, biztonságot nyújtó várad. Minden egyes tégla elmozdul. Semmi sem állandó......
Kicsit vicces, hogy az egyik pillanatban még tökéletes minden, aztán hirtelen derült égből villámcsapásként csak a negatív energiák rohamoznak meg...Semmi sem történik véletlenül. Mindennek megvan a maga oka, a maga ideje, és a maga helye. S bár még a kirakós nem állt össze, hiszek benne, hogy egyszer majd megértem. "
Menekülök. Előled, a világ elől, az életemtől.. Menekülni akarok. Csak elfutni jó messzire, és vissza sem nézni. Gyávaság? Talán. De sokkal könnyebb a szőnyeg alá söpörni a problémákat, nemdebár?
Az életem kezd darabjaira hullani, s ezt az első sorból nézem végig. Izgulok a főszereplőért, néha csak sajnálni tudom, de legtöbbször csak felpofoznám, hogy térjen magához.
Annyira vicces, ahogy lassan pusztítom önmagamat. A testem fáradt, a lelkem kiégett, s a szél is kavarogni látszik...jó nagy pácban vagyok Kedves Barátom.
Miért nem tudunk örülni egymás sikereinek? Ha a másik boldog, miért kell piszkálni? Miért nem lehet csak megveregetni a vállát, és mosolyogni vele együtt? Szeretem, ha felróvod a hibáim, s ezáltal jobb leszek, s az sem érdekel, ha nem hiszel bennem. De vannak időszakok, amikor nehéz erősnek maradni.
Tudtam mit vállaltam, amikor egyeszséget kötöttem a Nagyvárossal. Jól működő megállapodás a miénk, de néha szerződést szegnék. A kis betűs rész se tartogat menekülési útvonalat számomra, hiába olvasom át újra, és újra. Kezdek belefáradni a sok búcsúzásba. Én vagyok a változások királynője, na meg a drámázásoké is, de néha jó lenne egy kis állandóság. Sohasem tudhatom, mit sodor az élet az utamba, s ami egyszer áldás, máskor átok.
Egy pár éve csak álmodoztam arról az életről, amelyet most élek. Mégsem vagyok boldog. Sőt, a mosolygós lány szomorú. Egy bizonyos fajta hiányérzet lett úrrá rajtam, s nem találom a megoldást. Igazából azt sem tudom, miért van bennem ez az érzés.
Az élet sohasem bánt velem kesztyűs kézzel, de én motivált kis szőlőszemként törtettem előre. Talán itt az ideje megízlelnem valami újat. Valami olyasmit, amely távol áll zavaros kis lényemtől, és feje tetejére állítja majd őrült kis világomat. Néha jobb feladni a megszokott kis dolgainkat az újdonság varázsáért. Lehet, majd megégeted magad, de amíg nem próbálod Kedves Barátom, ne hozz ítéletet.
Maradj erős, légy bátor, tarts ki a végsőkig, és eléred az álmaidat. Azt hiszem, ennyi a dolog titka.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése