Ugrás a fő tartalomra

Záróra

Nyugalom, béke, harmónia. Aztán hatalmas robbanás. Ez az életed, Kedves Barátom!

KKR énem ficánkol, s nem bír magával. A barackszezon elkezdődött, s nem te nem vágsz másra, csak telepakolni a kis fonott kosárkádat, és beleharapni a friss, zamatos gyümölcsökbe.
A pillangóm még mindig hatalmas bálna, s koffeinfüggőségem lassan a csúcsra ér. Őrült egy időszak van a hátam mögött, de nem bánom. A szőlők élete már csak ilyen.
Komolyodjunk!
Oh, Nagyváros, néha nagyon meg tudsz szívatni ám! Vicces kapcsolat a miénk, te sohasem hagsz unatkozni. Ezt szeretem a legjobban benned. Erősebbé tettél a sok búcsúzás által, de néha jót tenne egy kis állandóság. Gondolkodj el ezen!

Búcsúzás....Annyi ajtót zártam be az elmúlt pár évben, de a kulcsokat elrejtettem. Néha- néha visszalopakodnék, csakúgy játékból. Igen, sunyiság van már megint a bokorban.
De mi a helyzet az ajtókkal, amelyeket akaratodon kívül zárnak be, és törnek össze? Egyik pillanatban még ott állnak, teljes pompájukban, s a te szíved nagyott dobban minden egyes belépéskor, a másik pillanatban csak az emlékek  maradnak. Képtelen vagy felfogni a helyzetet, s legszívesebben odabilincselnéd magad hozzá, csakhogy lopj még pár órát, mielőtt vége.
Nem szeretem játék ez!
Hogyan is búcsúzhatnék el a helytől, mely oly sok mindent adott nekem? Volt dráma, nem is kevés, de mindig a jó dolgokra kell emlékeznünk, nemdebár? Életem egy fejezete lezárulni látszik...Az ajtó lassan eltűnik, s én csak mosolyogva integetek.

Mosolygok. Én mindig csak mosolygok. Mosolygok, amikor belegázolsz oly törékeny lelkivilágomba. Mosolygok, amikor képtelen vagyok megérteni, mi is történik körülöttem. Mosolygok, amikor legszívesebben felpofoználak.  Jajj, milyen agresszív lettem hirtelen!

A búcsú fájdalmas, de néha el kell engednünk bizonyos dolgokat, bármennyire is ragaszkodunk hozzájuk. Hittük, hogy nem élhetünk nélkülük, és el sem tudtuk képzelni az életünket másképpen.
A búcsú fájdalmas, de mindig magában hordozza az új lehetőségeket. S ezt az érzést, nem cserélném el semmire.

Hallgass meg, Kedves Barátom! Bármire képes vagy , csak bízz egy kicsit magadban! Erős vagy! Ne hagyd, hogy mások visszahúzzanak. Ha valakinek az életedben kell lennie, úgyis visszatalál. Ha valaki bekéd rúg, vágd arcon, és mutass be neki egy jó nagyot! Ne akarj mindenkinek megfelelni, mert a végén szétszakadsz! Ne érdd be a maximumnál kevesebbel. Csak rázzd meg magad, mosolyogj, s menj tovább!



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

....

Számolom a napokat, és őrülten várom a pillanatot, a pillanatot, amikor végre új fejezet nyílik az életemben. Akarom! Mindennél jobban. Harcolok a saját álmaimért, az életért, amit élni akarok......