Ugrás a fő tartalomra

Befogadni az újat

és egyszer csak befészkeli az a bizonyos érzés magát a lelkedbe, befurakkodik a gondolataid közé, és nem hagy nyugodni. Nem tudsz aludni, enni, és nem is érted mi történt. Keresed a válaszokat, melyek ott vannak az orrod előtt. Újra gyilkolod a pillangódat Kedves Barátom, lassan, minden pillanatot kiélvezve.

Mindenkinek vannak démonjai. Démonok, akik néha kegyetlenül, ellenállást nem tűrve megjelennek, és kínoznak minket. Elhitetik velünk, hogy nem vagyunk elég jók, bátrak, és az álmainkat sohasem érhetjük el. Vannak időszakok, amikor az ajtók sorra záródnak be mögötted, és két emelet között toporogsz riadtan. Néha a varázslathoz idő kell, s nem szabad sürgetni. Ülj le szépen a csinos kis fenekedre, és várd, hogy megtaláljon, mert bizony megfog!

London, és én. Bonyolult kapcsolat a miénk. Ő mindennap csempész valami újat az életembe, miközben elvesztem a régieket. Ó Nagyváros, figyelemreméltó játékos vagy ám!

 Annyiszor bántott, én mégis hittem neki. Hiszek neki. Még mindig. 4 évvel ezelőtt hagytam, hogy elcsábítson. Naív kislányként csillogó szemekkel, álmokkal a tarsolyomban csodáltam a fényeit és nagyságát. Emlékszem az estére, amikor először láttam. Teljes fényében pompázott, és éreztem, ez egy hatalmas szerelem kezdete. Imádtam az elevenségét, a nyüzsgést, mindent. Most meg utálom őt, nagyon is, azért a sok mindenért, amit elvett tőlem. Legfőképpen az álmaimat.  Nagyon sokszor bántott, s egy nap arra ébredtem, hogy már nem vagyok az a bolond kislány. Megváltoztam. A pilangómat ketrecbe zártam, és elfelejtettem élvezni az életem. Olyan dolgokat is megtettem, amelyektől azelőtt féltem. Elkezdtem feszegetni a határaimat, s közben erősebb lettem, mint gondolnád.  És azt hiszem ez a Nagyváros varázsa. Elveszi a régit, de újat hoz magával.

Az jó ha vannak álmaid, és változtatni akarsz Kedves Barátom, de ha mindig ugyanazt az utat követed, nem lesz teljes az életed. Lassan válunk a megszokásaink rabjaivá, és észre sem vesszük, mennyire ragaszkodunk hozzájuk. Néha esélyt kell adnunk dolgoknak, amelyek teljesen távol állnak tőlünk. Ilyenkor mutatkozik meg, mennyire vagyunk bátrak és nyitottak a világra. Nem az a kihívás, ha olyan dolgok után futsz, amelyekben hiszel, hanem olyat tenni, ami mégcsak eszedbe sem jutott.
 Az álmaink, és vágyaink oly képlékenyek, s lehet, hogy tegnap még makacs kis banán voltál, de holnap ébredhetsz bátor kis szőlőszemként. És a szőlőszemek bizony tombolni akarnak.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

....

Számolom a napokat, és őrülten várom a pillanatot, a pillanatot, amikor végre új fejezet nyílik az életemben. Akarom! Mindennél jobban. Harcolok a saját álmaimért, az életért, amit élni akarok......