Vadóc énem morcos lett, és elutazott szabadságra, miközben felelősségteljes énem öröm táncot jár. Oh, mondd mikor fognak újra együtt dolgozni a boldogságomért?
Vannak időszakok, amikor nehéz elfogadnod a változásokat, de az életben Kedves Barátom, csak az a biztos, ami elmúlt.
Én vagyok az, aki mindig motivál, meghallgat téged, s fecseg a csodákról, meg arról, hogy bármire képes vagy, és persze mindennek megvan a maga oka. De néha az én kérdéseim is megválaszolatlanok maradnak. Oly könnyű számomra szavakká formálni a gondolataimat, de most hetek kellettek ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljam a megfelelő betűket. A mosolygós lány nem vágyik másra, csak egy támogató ölelésre, és egy jelzőfényre, hogy igenis jó úton bukdácsol az álmai felé.
Az élet akkor állít kihívások elé, amikor készen állsz rá. Egyedül én dönthetem el, hogy menekülök, vagy szembeszállok a démonjaimmal. Bár szívós kis dögök, hiszem, elég erős vagyok szembe nézni végre velük.
Talán az idei ősz az elengedésről szól majd. A nyár varázsát az eső mosta el, s bármennyire is vágyom a napsütésre újra, tudom, csak az idő lehet a társam abban, hogy lelkem újra ragyoghasson. Elengedni a régit, befogadni az újat. Annyi sok mindentől kellett elbúcsúznom az elmúlt időszakban, s bár nem akartam mindent és mindenkit hagyni a feledés homályába veszni, nem volt beleszólásom a dolgokba.
Vannak helyzetek, amikor a pániktól mozdulni sem tudok, de később felesleges lenne bármilyen reakció is. Vannak emberek, akiket legszívesebben magamhoz láncolnék, de képtelen vagyok elérni őket. Hisztizhetek én, makacskodhatok is, de néha jobb a harcokat önmagunkkal megvívni, és szabadon engedni azt, aki más vizekre vágyik. Vannak érzések, amelyeket jobb egy kis időre jó mélyre zárni a fiókomban, megvédve ezzel megsebzett szívemet. Vannak történetek, melyek csak egy rövid fejezet erejéig jelennek meg életed könyvében, s nem midig boldog a befejezés. Bár most nehéz hinnem a csodákban, mégis megteszem, s hiszem, volt értelme bevonzani a régieket.
Nehéz elengednem a görcsösséget, a kételyeket, s ezt a bizonyos fajta hiányérzetet. De el kell fogadnom a döntéseket, melyek bár engem a mélybe taszítanak, másokat felemelnek.
Nem a könnyeink száma, vagy esetemben a hiánya határozza meg, hogy kik vagyunk, és éppen hol tartunk. Fura még számomra is, hogy másképpen reagáltam az engem ért változásokra. Tiszta fejjel tudom tervezni a holnapot, bármennyire is zavaros a tegnap.
Az idei ősz, az elengedésről szól. Elengedni a múltat, élvezni a jelent, s befogadni a csodákat.
Vannak időszakok, amikor nehéz elfogadnod a változásokat, de az életben Kedves Barátom, csak az a biztos, ami elmúlt.
Én vagyok az, aki mindig motivál, meghallgat téged, s fecseg a csodákról, meg arról, hogy bármire képes vagy, és persze mindennek megvan a maga oka. De néha az én kérdéseim is megválaszolatlanok maradnak. Oly könnyű számomra szavakká formálni a gondolataimat, de most hetek kellettek ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljam a megfelelő betűket. A mosolygós lány nem vágyik másra, csak egy támogató ölelésre, és egy jelzőfényre, hogy igenis jó úton bukdácsol az álmai felé.
Az élet akkor állít kihívások elé, amikor készen állsz rá. Egyedül én dönthetem el, hogy menekülök, vagy szembeszállok a démonjaimmal. Bár szívós kis dögök, hiszem, elég erős vagyok szembe nézni végre velük.
Talán az idei ősz az elengedésről szól majd. A nyár varázsát az eső mosta el, s bármennyire is vágyom a napsütésre újra, tudom, csak az idő lehet a társam abban, hogy lelkem újra ragyoghasson. Elengedni a régit, befogadni az újat. Annyi sok mindentől kellett elbúcsúznom az elmúlt időszakban, s bár nem akartam mindent és mindenkit hagyni a feledés homályába veszni, nem volt beleszólásom a dolgokba.
Vannak helyzetek, amikor a pániktól mozdulni sem tudok, de később felesleges lenne bármilyen reakció is. Vannak emberek, akiket legszívesebben magamhoz láncolnék, de képtelen vagyok elérni őket. Hisztizhetek én, makacskodhatok is, de néha jobb a harcokat önmagunkkal megvívni, és szabadon engedni azt, aki más vizekre vágyik. Vannak érzések, amelyeket jobb egy kis időre jó mélyre zárni a fiókomban, megvédve ezzel megsebzett szívemet. Vannak történetek, melyek csak egy rövid fejezet erejéig jelennek meg életed könyvében, s nem midig boldog a befejezés. Bár most nehéz hinnem a csodákban, mégis megteszem, s hiszem, volt értelme bevonzani a régieket.
Nehéz elengednem a görcsösséget, a kételyeket, s ezt a bizonyos fajta hiányérzetet. De el kell fogadnom a döntéseket, melyek bár engem a mélybe taszítanak, másokat felemelnek.
Nem a könnyeink száma, vagy esetemben a hiánya határozza meg, hogy kik vagyunk, és éppen hol tartunk. Fura még számomra is, hogy másképpen reagáltam az engem ért változásokra. Tiszta fejjel tudom tervezni a holnapot, bármennyire is zavaros a tegnap.
Az idei ősz, az elengedésről szól. Elengedni a múltat, élvezni a jelent, s befogadni a csodákat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése