szárnyak nélkül.

Tudod kedves barátom, azért néha mélyebbre is áshatnál emlékeid mély alagútjában, hogy rájöjj, nem is volt olyan rossz életed. Tudod, oda, ahol egy unalmas órát is fel tudott dobni néhány mókás ember, és amikor élvezted az iskolába járás minden egyes percét. Igen, most újabb időutazás következik. Visszatérsz oda, ahol minden csupa szép, és jó volt. Ahol a csínytevéseknek nem voltak akadályai, és ahol igazán önmagad lehettél. Oda, ahol a tanáraid mókásak voltak, az órákat élvezted, és úgy összességében mindent. Minden úgy volt jó, ahogy volt. Mennyi vidám percet okozott neked a " Szereted a Riskát? " mondat hangoztatása, vagy az unalmas órák kártyázásba fojtása. Amikor a pletykázások napi rendszerességgel zajlottak, és amikor az osztály szinte minden egyes tanulója elmerült a könyvek csodavilágában. Amikor a puskázások leglehetetlenebb formáit próbáltátok ki, és nem zavartattátok magatokat, ha néhány tanárt át kellett verni. Most, ha jobban belegondolsz szép emlékek sora ...

Nos, kedves barátom, most jön az igazán elcsépelt sablon szöveg, mely már a csapból is kifojt néhányszor: Egy mosoly megszépíti a napod. Nos, én sem hittem ebben az elvben, mert milyen dolog az, hogy belülről majd szét feszít a jól ismert fájdalom, már megint a padlón vagy, a lelkivilágod romokban hever, és te ezen egyszerűen csak mosolyogsz. Te tudod, mit? Azért is csak nevetek a világra, és ő visszamosolyog rám. Nincs értelme emésztenem magam, és igen is fő a pozitív hozzáállás. Néhány napja egy ember azt mondta nekem, eléggé fura vigyorom van. És ez engem egyáltalán nem hat meg. Bele nézek a napba, tudod abba a nagy sárga gömbbe, és még ő is ragyog rám. Élvezem. Csak nevetek. Ha szembe találkozol az én örömteli vigyorommal, egyszerűen csak mosolyogj vissza rám. Mert akkor már neked is sokkal, de sokkal szebb hely lesz ez a nagy világ. :)

Ha valami fáj, nyugodtan ordíts! Ha sírni akarsz, engedj utat a könnyeidnek! Ha szomorú vagy, tégy ellene! Ha megőrjít a kín, harcolj ellene! Ne zárkózz be, és fojtsd el érzéseidet, mert amikor a legkevésbé várnád árvízként elsöpörnek majd, és te lassan megfulladsz..........

Van az úgy, hogy elképesztő pillanatokat élsz át, és persze a mosoly le sem hervad az arcodról. De vannak pillanatok, amikor a pánik, a félelem, a fájdalom egyszerűen szinte süt egy pillantásodból is. Az elmúlt időszak talán az eddigi év egyik legörömtelibb napjait hozta el számomra, de valami történt, és nem tudok szemet hunyni felette. Napokon át rágódtam rajta, szokásomhoz híven, és nem találtam a megoldást. Talán gyökerestül kell eltávolítani, ahogyan a gazokat is a szép virágoskertből. Hogy lényem újra ragyoghasson. Egyáltalán nem vagyok jól, és most tényleg okkal. Mindig csak sírok, hogy összetörték már megint a lelkivilágom, és belém rúgtak egy jó nagyot, amikor már a padlón feküdtem. De ez most más. Fizikailag, és lelkileg is rosszul vagyok. Már rég nem voltam szomorú, és most sem vagyok az. Bosszús, az nem is kicsit. És riadt. Talán még dühös is. De legfőképpen tanácstalan. És a legfurább az egészben az, hogy különös bátorságérzetem támadt, és harcolni akarok. Csak azt nem...

Tudod, van az úgy, hogy hihetetlen izgalommal, és gyermeki várakozással készülsz egy- egy mókázásra. De a legjobb dolgok akkor történnek meg velünk, amikor nem is számítunk rá. És igenis nem akarom én ezzel a sablon szöveggel untatni a nagyérdeműt, de ez így van kérem szépen, és nem csak rizsa. :) Egy ígéretesnek tűnő csajbuli hogyan torkollik egy őrületes, spontán miki- mókába? Lássuk csak: A történet ismét roppant egyszerű: Fülledt, forró " nyár ", s útra kell a 3 kekszes lány. A napfény csakúgy éget, ledobnának magukról szinte mindent. Jöhet a jól megszokott füstölgés, nyali- fali, s hiányzik már néhány pali. Derült égből villámcsapás, porfelhő, s nincs is már olyan jó idő. Dús hajukba tép a szél, s testüket nem borítja más, csak falevél. Okosak ők, nem vitás, s felcsillan elméjükben a megoldás. Betoppannak hirtelen a mókázások terepére, kicsit átfújva, de jó kedvüket meghozza a fincsi borocska. Amikor a nap nyugovóra tér, kibővül a létszám, s immáron 5-en folytatják ...

Fura. Az egész hét, s talán ez a hónap tele volt nosztalgiával. Olyan érzésem volt, mintha még egyszer, utoljára szembesülnöm kellene fájó múltam, még fájóbb emlékképeivel, hogy aztán elbúcsúzzam tőlük, mindörökre. A hátam mögött hagyjak mindent, és mindenkit, és végre túl lépjek a dolgokon, amiken eddig nem tudtam. Talán. Ki tudja. Az elmúlt napokban különleges nyugalom költözött a lelkembe, talán a búcsúnak köszönhetően. Nem tudom. Persze egyáltalán nem nyugodt az én kis szerény életem, sőt most az átlagosnál is eseménydúsabb. S hogy fokozzuk az izgalmakat, újra a " lázadó " korszakomat élem. Ahogyan 1 éve is. Különös vágyat érzek, szinte kényszert, hogy őrültségek hadát kövessem el. Hogy kiéljem magam. Egyszerűen megyek, szinte rohanok a saját fejem után, és nem érdekelnek a következmények. Butaságnak hangzik, de mindig a helyes úton akarok járni, és még sem sikerül. És ha már pokolra jutok, akkor legyen miért..... Persze már most, amikor csak szövögetem a rossz dolgok m...

Vágyak. Van az úgy, hogy elképesztően vágysz néhány dologra. Gyermeki izgalommal várod, hogy végre a magadénak tudhasd, aztán az öröm mámorában majd kicsattansz. igen, különleges dolgokat akarsz, meglátsz egy új cipőt, és amíg nem tarthatod a kezedben, addig nem nyugodsz. Ez is egy vágy. De vannak másféle vágyak is, melyek számodra újszerűek, és idegenek voltak eddig. Őrült érzés. De tudod, a vágy egy pillangó, és ha nem vigyázol rá, akkor messze száll. és most úgy érzed a Föld másik oldalára menekült a tiéd, ideges, és gyors szárnycsapásokkal. És még csak lehetőséged sem volt megszerezni ténylegesen, mert te buta kislány módjára harcoltál ellene. Nos, kislány, mi is a tanulság? Vigyázz a pillangódra, mert ha nem figyelsz, egyszer csak eltűnik, és nem lesz már sohasem veled.

Jajj, kedves barátom, ne csináld már! Kibírod...Kibírod, mert én azt mondtam :) Tudom, hogy nehéz, és majd megőrülsz, de máskor is sikerült már erőt venned magadon, szóval ne hisztizz már! Erős vagy, ifjú titánharcos, és én bízom benned. nehogy cserben hagyj kedvesem, mert akkor dühbe gurulok. Most légy okos, és bátor, és erős, és legfőképpen önmagad! Sok sikert! :)

Hűvös éjszaka. A tested reszket, ahogyan néha- néha a szellő belopakodik a nyitott ablakon. Aztán különös melegség járja át. Néhányszor a hajadba túrsz. Nem bírod már sokáig.  A remegés visszatér, de mégis ledobod a pulcsid a padlóra. Nem bírod már sokáig. A szoba másik végébe száműzted magad, és most csak már csak egy valamire vágysz. Nem bírod már sokáig. Aztán Ő lassan feléd indul. A szíved hevesebben kezdd el zakatolni. Nem bírod már sokáig..... Ő közeledik, és téged kiver a víz. Hideg, és meleg érzés egyszerre. Újra a hajadba túrsz. Nem, nem szabad. És már nem bírod sokáig..... Megáll pár centire tőled, érzed a meleg leheletét a bőrödön, mélyen a szemedbe néz, és már te nem vágysz másra....csak rá. Nem bírod már sokáig.... Hirtelen felemeli a kezét, s gyengéden cirógatja az arcodat, a tested most már reszket, a véred forrni kezdd, lehunyod a szemeid, és már nem bírod sokáig.... Az ujjai  már az ajkaid körül rajzolnak fura rajzokat, és te már nem bírod tovább. Vágysz...

Különleges ez a pillanat most. Semmi extra, csak ez bizony a századik bejegyzésem. El sem hiszem, hogy ezt is megértem. Ma már teljesen más okokból formálom szavakká gondolataimat, és azt hiszem ez mindenki más számára is egyértelmű. Függő lettem. Az írás a szenvedélyemmé vált, és ha nem tudom ki fejezni e módon a kreativitásomat, akkor bizony elvonási tüneteim lesznek. Kicsit vicces, de legalább nem árt az egészségemnek. :D Ezalatt a néhány röpke hónap alatt érzések milliói költöztek lelkembe, és aztán hagytak el. Készen állok az időutazásra, mely az emlékeim szárnyán repít majd: " Én sem fogok többé harcolni az érzelmeim ellen. Sokat szenvedtem miatta, és már kész vagyok felvállalni őket......Fogságban tartottak eddig, de kiszabadultam, és végre indulhatok tovább az álmaim felé! "  "Hiába is próbálsz a múltad elől menekülni, a sötét árnyak mindig üldözni fognak. Az emlékek, mint mázsás kő hullanak rád hirtelen...és nem tudsz tenni ellene, mert nem is számítasz ...

Nos, ma egészen fura dolog történt velem. Persze mostanában elég gyakran használom ezt a jelzőt néhány helyzet által kiváltott érzésre, mely átjárja lényem, de ez most határozottan más volt. Az elmúlt néhány óra különleges volt számomra. Olyan volt, mintha nem is a való életben lennék. Olyan meseszerű az egész. Újra elmerültem az oly ismerős csodavilágban, ahol már régóta nem jártam. Az egész világ megszűnt létezni körülöttem. A problémák, a fájdalom, a bánat, minden eltűnt egy kis időre, és egyszerűen csak élveztem a helyzetet. Nyugi, ne  gondolj semmi rosszra kedves barátom, csak megint olvastam egy könyvet. Vagyis a könyvet. Vicces, mert már megszámolni sem tudom hányszor merültem el ebben a történetben, de mindig ugyanazt a hatást éri el nálam...egyszerűen elvarázsol. De a mai mégis más volt. Ma jobban át tudtam érezni a főszereplő érzéseit, mert én is hasonló dolgokon megyek keresztül mostanában. Persze én nem a gyilkos énemmel folytatok örökös harcot, és a szerelmemet nem...

Van az a nap, amikor teljesen túl teszel önmagadon. És eljön az a nap, amikor rá jössz arra, hogy fel kell nőnöd. A gyerekes viselkedések összes formáját mellőznöd kell az életedből, és meg kell komolyodnod. Ez a nap, az a nap. Az elmúlt hét a nosztalgiázásé volt. Végig néztem néhány képet a " lázadó korszakomból", elolvastam az összes irományomat, melyet kamasz énem alkotott. Sok mosoly. Ennyi reakciót váltottak ki az emlékeim. Az elmúlt néhány hónapban, és talán évben túlságosan is a külsőre alapoztam. Nem csak a külvilággal kapcsolatban, hanem önmagammal szemben is. Imádtam a kis magassarkúimat, a csini virágos rucijaimat, a hajamat igyekeztem mindig egyenesre beállítani, harcolva a kusza göndör tincseimmel. Mindig sminkeltem magam, hogy eltakarjam a mosoly okozta ráncokat, és persze az éjszakázások okozta karikákat a szeme alatt. Mindig a tökéletességre törekedtem, és persze még egy átlagos sem jött össze. Az emberek előtt egy álarcot hordtam, hogy ne lássák a védtele...

Nos, kedves barátom, én tényleg megértem, hogy kicsit kiborultál. Tudod, van az úgy, hogy az életed egyes területei rendeződni látszanak, míg mások egyszerűen darabkáira hullanak. A sors iróniája. Sosem lesz úgy, hogy minden jó legyen. Hónapok óta tervezed azt a bizonyos napot, melyet különlegesnek képzeltél. Oké, semmi tündérmese, meg Hamupipőke feeling, de szeretted volna, ha egyszer az életben, kellemes élményed származna abból, ha már a te napod van. Az emberkéket fellázítottad, már hetek óta pörögtél, és alig vártad. Hittél benne, hogy ez most jó lesz. Végre. Ne remélj! De komolyan. Sosem volt úgy, hogy minden a terveid szerint alakul, hát most sem. És te egyszerűen könnyes szemekkel nézted végig, ahogyan az egyik álmod szépen lassan szertefoszlik. Legszívesebben ordítottál volna, kikiabáltad volna, ami bántott....de nem. Csak hulltak hatalmas cseppekben a könnyeid, és szép lassan beletörődtél a tényekbe. Tényleg nem érdemelted meg. És én igazat is adok neked, hogy fáj ez. A cs...

Várj már, ezt komolyan gondolod? Tényleg? Na ne már! Döntések.....mindig kiakasztóak. Kattog az az okos kis agyad, mi lenne a helyes, aztán persze mindig a rossz utat választod. Agyalsz, és agyalsz, és hát te mindig csak agyalsz drágaságom. Szenvedsz, mert mazochista vagy, és ketrecbe zárod önmagad. Tombolsz, amikor rá jössz, nem jó így, de tenni valamit, rizsa az egész. Még mindig nem hiszem el. Őrült vagy! Tetszik ez nekem. Komolyan. Hajrá kislány! Na jó, komolyodjunk egy kicsit. Értem én. Döntöttél. Tudom, hogy számodra mindig nehezek ezek a pillanatok. Emészted magad, mérlegelsz, elképzeled a két végletet. Napokon át rágódsz, aztán a gondolat, a megoldás szikrája felcsillan elmédben, és mit veszíthetsz alapon belevágsz. Nem törődsz  a következményekkel, egyszerűen mész a saját fejed után. Na már most, ha jól megfigyeltem, kimaradt ez a folyamat. Te nem agyaltál!!!!!!!!!!!! Még most sem hiszem el. Meghajlok előtted. Egyszerűen eldöntötted, hogy megcsinálod. Ennyi. Semmi d...

Tudod, vannak olyan pillanatok, amikor az ösztön fölülmúlja az akaratot. Persze, most rögtön jön a perverz oldala, hogy naná a vágyak mindig eluralkodnak rajtunk, de nem, ez most más. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen képtelen vagy  irányítani a tetteid, mert hatalmába kerítenek különleges vágyak. És pont. Őrjítően jó érzés, bármennyire is tagadnád. És ezzel nincs is semmi baj. Ez természetes. És vannak olyan pillanatok, néha- néha, amikor az eszed pont a legrosszabb pillanatban próbál okosan cselekedni. Próbálod elnyomni a " bölcs tanácsait ", de már erre is képtelen vagy. Hagyod, hogy újra csak a félelem járja át a tested, és azt tedd, amit mindig is.....menekülj. Na már most, vannak olyan estek, amikor jó, ha az ész az úr, de kedves barátom, nem lenne jobb, ha egyszer magadra hallgatnál, és nem bánnád meg azt, amit nem tettél meg? Nem kattogna azon a kicsike kis buksid, hogy " mi lett volna, ha...", hanem egyszerűen élveznéd a pillanat varázsát. Tudom, h...