szárnyak nélkül.

Néha az élet a legváratlanabb pillanatokban próbál humoros lenni. A saját drámádat romantikus komédiává alakítja, de te még mindig zsebkendővel és csirkeszárnyakkal a kezedben szipogsz. Kínos egy helyzet. Egy bölcs ismerősöm azt mondta, soha nincs késő. Nincs értelme feladni, ha úgy érzed egy kicsit is ott belül, van még remény. Egyszerűen csak elő kell venned a banánodat, és harcolnod az igazadért. Hogyan jutottam el az almától a banánig, én sem tudom már. Régóta nem vagy részese zavaros életemnek, és az igazat megvallva, boldogabb vagyok nélküled. A " Nagyváros " még sincs olyan rossz hatással rám, mint gondoltam. Elhatalmasodott rajtam egy bizonyos fajta kapuzárási pánik. Nem, nem érzem magam öregnek, a ráncok még elkerülnek, s a hajam sem őszül. De. Érzem, ahogyan a lelkem kezd belefáradni a napi robotolásba. Nincs még ennek itt az ideje barátom, közel sincs. Figyelnünk kell a testünk jelzéseire. Néha le kell egy kicsit lassítanunk, és új dolgokat hozni a mindennapja...

Mindig is úgy éreztem az életem olyan, mint egy film. Együtt nevetek a főhőssel, vagy éppen sírok, dühös vagyok rá, amiért olyan butuska néha, de harcolnék vele együtt a világgal. Azt hiszem, mindenki életében eljön a pillanat, amikor rájön a valóság a közelében sem jár a filmes történeteknek. Nem fognak a problémáid rendeződni egy csoda folytán, a hős szerelmesed nem fog utánad rohanni a repülőtérre, s a szél igenis összeborzolja a hajad a hajó tetején ücsörögve. Eljön a pillanat, amikor az összes nyomasztó dolog az életedben apróságnak tűnik csupán. Elfogadod, hogy az élet örökös harc, s csakis te irányíthatod az egészet. Régóta hiányzik valami az életemből. Tudod, az a bizonyos extra, amitől teljesnek érzed magad. Úgy érzed élsz, s nemcsak vegetálsz a többi túlélő között. Nehéz változtatni. Nem a kis apró ruhatár cserére gondolok, s a hajszín váltás sem segít már. Arról a bizonyos nagybetűs változásról beszélek, amely igenis hatással lehet a jövődre. Arról, amelyhez bizony az apr...

Hiszek a varázslatban. Hiszek az élet apró csodáiban, bármennyire is kilátástalannak tűnnek néha a dolgok. Egyébként hogyan élném túl  a szürke hétköznapokat? Bár a szupererőm szabadságot vett ki, még mindig harcra készen állok. Az elmúlt hetekben jelre vártam. Bármilyen jelre, amely megmutatja, merre is kell tovább mennem. Csak mert  a padlón érzem magam, fel kell állnom. Bár a világom összeomlott, képes vagyok újat építeni. Hiszek abban, hogy képes vagyok, egyébként mi értelme lenne harcolni az álmaimért? Mindig azt mondom, hogy mindig a jó helyen vagy a jó emberekkel.Ott, ahol lenned kell.  De mi a helyzet akkor, ha rosszkor vagy a rossz helyen? Ha még nem vagy felkészülve arra, amit az élet az utadba sodort? Lehetek most egy kicsit makacs, és mit sem törődve a dolgokkal, szakíthatok a jelenlegi életemmel? Lehetek én az író, s formálhatom a főhősöm kedvem szerint? Egy próbát megér, kedves barátom...vagy kettőt. A KKR érzés visszatért, s nem hagyja nyugodni zavart k...

A képzeletbeli bokszzsákom rég szétvertem... még egyet... meg még egyet...hihetetlen erő szabadult fel bennem. Voltál már dühös? Úgy igazán, amikor legszívesebben az embereket sorra ütnéd le, mindent összetörnél, mindent elpusztítanál a környezetedben. Nincs konkrét oka, vagy még saját magadnak sem akarod bevallani, egyszerűen csak mérges vagy az egész világra. Az élet jól arcon csapott. Belém rúgott....s csak ütött. Aztán önelégült vigyorral az arcán  továbbállt. London nagyon is rafinált egy játékos. Odaadja amire vágysz, aztán elveszi. Megint ad, s elvesz. Véget nem érő játszma ez közöttünk. 3 éve tart ez már.  Az elején imádtam, csodáltam, úgy éreztem sosem elég belőle. Aztán lassan megmutatta valódi énjét. Bántott. Sokszor. Én megbocsátottam. Újra és újra. Erőt adott és magabiztosságot. Kitartást és önállóságot. Az álmaimmal fizettem érte. Azt hiszed az életem tökéletes, de a közelében sem jársz. Hatalmas árat fizettem azért az életért, amelyet most élek. Új emberek ...

Mi lenne, ha azt játszanánk, hogy minden rendben van? Te nem taszítanál el magadtól, amikor kedved tartja, és én nem török darabjaimra miattad. Itt lennél velem, és nem fájna ennyire a hiányod. Ha végre elmondanám, mennyire fontos is vagy nekem, és nem hazudnék tovább önmagamnak. Ha nem játszanánk tovább ezt a játékot, és végre el tudnálak engedni? Néha valamihez ragaszkodni több szenvedéssel jár, mint elengedni. Van az a pillanat, amikor érzed, hogy a felesleges játszmáknak vége, és itt az ideje pontot tenni bizonyos ügyek végére. Egyébként is sok mindentől kellett búcsút mondanom az elmúlt években, ez sem lesz olyan nehéz, ugye? Azt mondják, ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik helyette. Mi a helyzet akkor, ha én akarom bezárni azt a bizonyos ajtót? Visszatérhetek hozzá, vagy lecserélik a zárát? Egyáltalán jó lesz még a kulcsom másik ajtóhoz valaha is? A srác a szomszédból, már régóta nem a szomszédban él. De nem is a városban...még az országban sem. Vicces a mi történetünk,...

a te kávéd volt a legédesebb a világon. Úgy éreztem, erre az illatra akarok ébredni minden egyes reggel. Örökké. Aztán egyre keserűbbnek éreztem az ízét. S tudod, mit? A kávém cukor nélkül sokkal édesebb.... és még a pillangóm sem lesz bálna. Az élet az apró változásokról szól. Nem kell egyik napról a másikra megváltanod a világot, kezdetnek elég, ha a saját kertecskédben teszel rendet. Elhagyni azokat a dolgokat, amelyek visszahúznak, s a mostanra koncentrálni.  Valami van a levegőben. Mintha a kisördög bújt volna belém, és kezdek kivetkőzni önmagamból. Persze jó értelemben. Mindig jó értelemben... Talán a tavasz, talán a hormonok, vagy csak kezdődik a barack szezon. Egy évvel ezelőtt úgy éreztem az életem tökéletes. Ott voltál te, a rózsaszín felhők, és semmi más nem érdekelt a világon. Csak te. Aztán egy új fejezet kezdődött az életemben....nélküled. És a világ kinyitotta ajtóit, én pedig besétáltam rajtuk. Lassan, de biztosan.  Észre vettem olyan apró dolgokat is,...

Amikor hazamész szabadságra, feltétlen készülj fel egy hatalmas nosztalgia lavinára. Régi képek, régi ismerősök, és persze fájó múltad emlékképei is felbukkannak majd. Hiányzik a " Nagyváros", és nem értettem eddig miért. Ne aggódj, szeretem a családom, bármennyire is őrültek tudunk is néha lenni...és egészen jó is tud lenni a semmittevés..de ami igazán hiányzik, az a szabadság. A " Nagyváros" megtanított elfogadni önmagam, és keményebb csajszit nevelt belőlem. Senkit nem érdekel, mit csinálsz, hogy nézel ki, és ez felszabadító érzés tud lenni.  Nézegettem a régi fényképeimet, ahol egy vasalódeszkának tűnök a mostani énemhez képest. Az elején elszomorított, hogy a pillangóm kezdd bálnává válni, de aztán megláttam a képek mögött a sok szenvedést, az éhezést, a sok önmegtartóztatást, és rájöttem, jól érzem magam a bőrömben.  Imádom az édességet, a fagyit, a sütit, a pizzát, imádok késő este nassolni, és boldog vagyok, hogy bűntudat nélkül is képes vagyok falni...

Vannak pillanatok, amikor emlékek milliói törnek elő, s lavinaként zúdulnak rád....Választhatsz: utat engedsz a múltadnak, vagy elengeded végre. Nehéz, de néha meg kell emberelned magad, és szembeszállnod a démonjaiddal.Néha jobb elengedni a dolgokat az életedből, ha tudod, hogy már nem tudnak előre vinni a céljaid felé. Vannak helyzetek, amikor az okos ész jobb tanácsokat ad, mint a butuska szív. Másképpen nem működne.... Egy újabb év telt el. Nos, nem volt unalmas az biztos, de rengeteget leckét kaptam az élettől, és szorgalmas diákként megoldottam a feladatokat. Veszítettem el számomra fontos embereket, de új arcok is bearanyozták a napjaim, szóval azt hiszem ki van egyenlítve a számlám .  Most az a rész jönne, hogy újévi fogadalmakkal próbálom motiválni önmagam, de nem lenne értelme. Tudom, hogy képtelen vagyok szabályok között élni, egyébként is tudom, ez az én évem lesz. És pont.  Még most is meglepődöm, mennyire erős és kitartó tudok maradni a kihívások elle...