Hiszek a varázslatban. Hiszek az élet apró csodáiban, bármennyire is kilátástalannak tűnnek néha a dolgok. Egyébként hogyan élném túl a szürke hétköznapokat? Bár a szupererőm szabadságot vett ki, még mindig harcra készen állok.
Az elmúlt hetekben jelre vártam. Bármilyen jelre, amely megmutatja, merre is kell tovább mennem. Csak mert a padlón érzem magam, fel kell állnom. Bár a világom összeomlott, képes vagyok újat építeni. Hiszek abban, hogy képes vagyok, egyébként mi értelme lenne harcolni az álmaimért?
Mindig azt mondom, hogy mindig a jó helyen vagy a jó emberekkel.Ott, ahol lenned kell. De mi a helyzet akkor, ha rosszkor vagy a rossz helyen? Ha még nem vagy felkészülve arra, amit az élet az utadba sodort? Lehetek most egy kicsit makacs, és mit sem törődve a dolgokkal, szakíthatok a jelenlegi életemmel? Lehetek én az író, s formálhatom a főhősöm kedvem szerint? Egy próbát megér, kedves barátom...vagy kettőt.
A KKR érzés visszatért, s nem hagyja nyugodni zavart kis lelkivilágom. Régi ismerősként fogadom, teával és keksszel kínálom, s várom, milyen csodákat vonzz be az életembe újra.
Még mindig haragban vagyok a nagyvárossal, bár már kezdek megenyhülni. Sok mindent éltünk át mi ketten, s nem lehet csak egyik napról a másikra kiírnom életem történetéből.
Még mindig dühös vagyok Rád, a világra, s önmagamra. De megpróbálok az akadályokra lehetőségként tekinteni. Hosszú út áll előttem, de én és a piros cipellőm készen állunk.
Már nem várok a jelre, mely vezet az utamon. Én tudom egyes egyedül, merre kell haladnom a céljaim felé. Egyébként is KKR vagyok, nemdebár?
Az elmúlt hetekben jelre vártam. Bármilyen jelre, amely megmutatja, merre is kell tovább mennem. Csak mert a padlón érzem magam, fel kell állnom. Bár a világom összeomlott, képes vagyok újat építeni. Hiszek abban, hogy képes vagyok, egyébként mi értelme lenne harcolni az álmaimért?
Mindig azt mondom, hogy mindig a jó helyen vagy a jó emberekkel.Ott, ahol lenned kell. De mi a helyzet akkor, ha rosszkor vagy a rossz helyen? Ha még nem vagy felkészülve arra, amit az élet az utadba sodort? Lehetek most egy kicsit makacs, és mit sem törődve a dolgokkal, szakíthatok a jelenlegi életemmel? Lehetek én az író, s formálhatom a főhősöm kedvem szerint? Egy próbát megér, kedves barátom...vagy kettőt.
A KKR érzés visszatért, s nem hagyja nyugodni zavart kis lelkivilágom. Régi ismerősként fogadom, teával és keksszel kínálom, s várom, milyen csodákat vonzz be az életembe újra.
Még mindig haragban vagyok a nagyvárossal, bár már kezdek megenyhülni. Sok mindent éltünk át mi ketten, s nem lehet csak egyik napról a másikra kiírnom életem történetéből.
Még mindig dühös vagyok Rád, a világra, s önmagamra. De megpróbálok az akadályokra lehetőségként tekinteni. Hosszú út áll előttem, de én és a piros cipellőm készen állunk.
Már nem várok a jelre, mely vezet az utamon. Én tudom egyes egyedül, merre kell haladnom a céljaim felé. Egyébként is KKR vagyok, nemdebár?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése