Mi lenne, ha azt játszanánk, hogy minden rendben van? Te nem taszítanál el magadtól, amikor kedved tartja, és én nem török darabjaimra miattad. Itt lennél velem, és nem fájna ennyire a hiányod. Ha végre elmondanám, mennyire fontos is vagy nekem, és nem hazudnék tovább önmagamnak. Ha nem játszanánk tovább ezt a játékot, és végre el tudnálak engedni?
Néha valamihez ragaszkodni több szenvedéssel jár, mint elengedni. Van az a pillanat, amikor érzed, hogy a felesleges játszmáknak vége, és itt az ideje pontot tenni bizonyos ügyek végére. Egyébként is sok mindentől kellett búcsút mondanom az elmúlt években, ez sem lesz olyan nehéz, ugye?
Azt mondják, ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik helyette. Mi a helyzet akkor, ha én akarom bezárni azt a bizonyos ajtót? Visszatérhetek hozzá, vagy lecserélik a zárát?
Egyáltalán jó lesz még a kulcsom másik ajtóhoz valaha is?
A srác a szomszédból, már régóta nem a szomszédban él. De nem is a városban...még az országban sem. Vicces a mi történetünk, de úgy érzem ideje új fejezetet kezdenem. Nem ő az én főhősöm, másik karaktert pedig nem tudok elképzelni neki. Sok mindent tanultam az együtt töltött idő alatt, s ezért csak hálás lehetek a sorsnak, hogy az utamba sodorta. Nem lennék az, aki vagyok, ha annak idején nem ugrom fel mellé a metróra. De, egyszer minden mese véget ér, és a legjobb, ha happy end a vége. Nem kell dráma, könnyek, egy ölelés, és egy mosoly pontosan elég, ha valakit el kell engedned. Bár még nehéz elképzelnem a mindennapjaimat az én cuki angol srácom nélkül, tudom, hogy ezt kell tennem.
Jelentem kedves barátom, újra munkamániás vagyok, de azért néha bekopogtatok majd az utamba kerülő ajtókon. A KKR érzés visszatért, s egy ideig nem is megy sehova.
Néha valamihez ragaszkodni több szenvedéssel jár, mint elengedni. Van az a pillanat, amikor érzed, hogy a felesleges játszmáknak vége, és itt az ideje pontot tenni bizonyos ügyek végére. Egyébként is sok mindentől kellett búcsút mondanom az elmúlt években, ez sem lesz olyan nehéz, ugye?
Azt mondják, ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik helyette. Mi a helyzet akkor, ha én akarom bezárni azt a bizonyos ajtót? Visszatérhetek hozzá, vagy lecserélik a zárát?
Egyáltalán jó lesz még a kulcsom másik ajtóhoz valaha is?
A srác a szomszédból, már régóta nem a szomszédban él. De nem is a városban...még az országban sem. Vicces a mi történetünk, de úgy érzem ideje új fejezetet kezdenem. Nem ő az én főhősöm, másik karaktert pedig nem tudok elképzelni neki. Sok mindent tanultam az együtt töltött idő alatt, s ezért csak hálás lehetek a sorsnak, hogy az utamba sodorta. Nem lennék az, aki vagyok, ha annak idején nem ugrom fel mellé a metróra. De, egyszer minden mese véget ér, és a legjobb, ha happy end a vége. Nem kell dráma, könnyek, egy ölelés, és egy mosoly pontosan elég, ha valakit el kell engedned. Bár még nehéz elképzelnem a mindennapjaimat az én cuki angol srácom nélkül, tudom, hogy ezt kell tennem.
Jelentem kedves barátom, újra munkamániás vagyok, de azért néha bekopogtatok majd az utamba kerülő ajtókon. A KKR érzés visszatért, s egy ideig nem is megy sehova.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése