A képzeletbeli bokszzsákom rég szétvertem... még egyet... meg még egyet...hihetetlen erő szabadult fel bennem.
Voltál már dühös? Úgy igazán, amikor legszívesebben az embereket sorra ütnéd le, mindent összetörnél, mindent elpusztítanál a környezetedben. Nincs konkrét oka, vagy még saját magadnak sem akarod bevallani, egyszerűen csak mérges vagy az egész világra. Az élet jól arcon csapott. Belém rúgott....s csak ütött. Aztán önelégült vigyorral az arcán továbbállt.
London nagyon is rafinált egy játékos. Odaadja amire vágysz, aztán elveszi. Megint ad, s elvesz. Véget nem érő játszma ez közöttünk. 3 éve tart ez már. Az elején imádtam, csodáltam, úgy éreztem sosem elég belőle. Aztán lassan megmutatta valódi énjét. Bántott. Sokszor. Én megbocsátottam. Újra és újra.
Erőt adott és magabiztosságot. Kitartást és önállóságot. Az álmaimmal fizettem érte. Azt hiszed az életem tökéletes, de a közelében sem jársz. Hatalmas árat fizettem azért az életért, amelyet most élek. Új emberek léptek az életembe, de elveszítettem a régieket. Estem szerelembe, aztán össze is törték a szívem. Nincs ez így jól. Nagyon nem.
London, te egy csaló vagy. Nem hiszek neked többet. Nem tudsz már elcsábítani, hiába is próbálkozol.
A bokszkesztyűm a kezemben, és készen állok a harcra. A nadrágot én hordom mostantól, és ha kell banánt növesztek.
Voltál már dühös? Úgy igazán, amikor bárkivel szembeszállnál, és harcolnál az álmaidért?
Érezted már úgy, hogy képes lennél feladni az életed gondolkodás nélkül , csak mert nem tetszik a történet? Én igen...3 éve. De most a másik oldalon állok.
Voltál már dühös? Úgy igazán, amikor legszívesebben az embereket sorra ütnéd le, mindent összetörnél, mindent elpusztítanál a környezetedben. Nincs konkrét oka, vagy még saját magadnak sem akarod bevallani, egyszerűen csak mérges vagy az egész világra. Az élet jól arcon csapott. Belém rúgott....s csak ütött. Aztán önelégült vigyorral az arcán továbbállt.
London nagyon is rafinált egy játékos. Odaadja amire vágysz, aztán elveszi. Megint ad, s elvesz. Véget nem érő játszma ez közöttünk. 3 éve tart ez már. Az elején imádtam, csodáltam, úgy éreztem sosem elég belőle. Aztán lassan megmutatta valódi énjét. Bántott. Sokszor. Én megbocsátottam. Újra és újra.
Erőt adott és magabiztosságot. Kitartást és önállóságot. Az álmaimmal fizettem érte. Azt hiszed az életem tökéletes, de a közelében sem jársz. Hatalmas árat fizettem azért az életért, amelyet most élek. Új emberek léptek az életembe, de elveszítettem a régieket. Estem szerelembe, aztán össze is törték a szívem. Nincs ez így jól. Nagyon nem.
London, te egy csaló vagy. Nem hiszek neked többet. Nem tudsz már elcsábítani, hiába is próbálkozol.
A bokszkesztyűm a kezemben, és készen állok a harcra. A nadrágot én hordom mostantól, és ha kell banánt növesztek.
Voltál már dühös? Úgy igazán, amikor bárkivel szembeszállnál, és harcolnál az álmaidért?
Érezted már úgy, hogy képes lennél feladni az életed gondolkodás nélkül , csak mert nem tetszik a történet? Én igen...3 éve. De most a másik oldalon állok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése