Ugrás a fő tartalomra

Mutasd a banánodat!

Néha az élet a legváratlanabb pillanatokban próbál humoros lenni. A saját drámádat romantikus komédiává alakítja, de te még mindig zsebkendővel és csirkeszárnyakkal a kezedben szipogsz. Kínos egy helyzet.
Egy bölcs ismerősöm azt mondta, soha nincs késő. Nincs értelme feladni, ha úgy érzed egy kicsit is ott belül, van még remény. Egyszerűen csak elő kell venned a banánodat, és harcolnod az igazadért.
Hogyan jutottam el az almától a banánig, én sem tudom már. Régóta nem vagy részese zavaros életemnek, és az igazat megvallva, boldogabb vagyok nélküled. A " Nagyváros " még sincs olyan rossz hatással rám, mint gondoltam.


Elhatalmasodott rajtam egy bizonyos fajta kapuzárási pánik. Nem, nem érzem magam öregnek, a ráncok még elkerülnek, s a hajam sem őszül. De. Érzem, ahogyan a lelkem kezd belefáradni a napi robotolásba. Nincs még ennek itt az ideje barátom, közel sincs. Figyelnünk kell a testünk jelzéseire. Néha le kell egy kicsit lassítanunk, és új dolgokat hozni a mindennapjainkba. Elhagyni a csirkeszárnyakat( bármennyire is finomak ) - és banánra cserélni. Koffeinkirálynőként koffeinmentes kávét szürcsölgetni, és feszegetni a határokat. Addig nem leszel elégedett az életeddel, amíg más életét éled.

Őrület. Úgy érzem, mintha tavaszodna, s a sunyiság visszaköltözne a lelkembe. Hatalmas tenni akarás lett úrrá rajtam, s nem bírok megülni a csinos kis popómon. Sokat kell még tanulnom az életről, de szorgosan eszem a banánokat, hátha sikerül megmutatnom egyszer. A KKR érzés visszatért, Lelkitársasszonyság, készülj, vihar közeledik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Légy bátor mint az oroszlán, de jámbor mint a duká!"

Nos, kedves barátom, tapsot neked. Nagy voltál! De tényleg. Ritka pillanatok egyike, amikor kifordulsz önmagadból, és őrjöngeni kezdesz. Csak néztelek tátott szájjal, és tényleg csodálkoztam rajtad. Fura. Te mindig kordában tartod az érzéseidet, és a düh nem szokta megnyerni a lényeddel folytatott harcot. De most nálad is betelt az a bizonyos pohár. És megértelek. Napokon át tűrted az emberek szemétségét, de te is érző lény vagy, és van az a pont, amikor már neked is sok. Sok volt az elfojtott feszültség, és ezt te is nagyon jól tudod. Remélem nem bánkódsz miatta. Szerintem jól tetted. Noha a feszültséglevezetésre fura egy megoldást találtál, ideje volt. Nagyon is. Tudom, hogy te nem vagy egy agresszióra hajlamos személy, és mélyen megveted azokat a dolgokat is, melyekkel másoknak bosszúságot okozol, most mégis megtetted. Nem lehetsz mindig kedves, és aranyos. Néha bizony az asztalra kell csapnod, ahogyan most is. Lehet, hogy szereztél magadnak egy ellenséget, de kiálltál magadért,...

Lélekdonor

A szerelem az egyetlen lélekdonor...énekli az egyik kedvenc előadóm. De vajon tényleg? Akkor miért okoz mindenki számára annyi sok szenvedést? Miért csak a fájdalom járja át a testünk? Az első szerelem csodája, meg szerelem első látásra, és igaz szerelem....tényleg léteznek ezek a dolgok, vagy csak hitegetjük magunkat? Ez csak egy újabb nyúlvány lenne, amibe kapaszkodhatunk? Őszintén, hányszor éreztük már azt, hogy megtaláltuk az igazit, aztán jól pofára estünk, és ott maradtunk összetörve? Hányszor mondta azt valaki nekünk, hogy szeret, aztán rá kellett döbbennünk, hogy egyáltalán nem őszinte? Csak ábrándozunk a szőke hercegről, aki fehér lovon értünk jön, és boldogan élünk majd...Mert ők NEM LÉTEZNEK! És ha mégis megtaláljuk őt, akire hacsak gondolunk azonnal gyorsabban ver a szívünk....ha a hangját halljuk, ott és azonnal elolvadunk...ha ránk mosolyog levegőt is alig kapunk..és azok a fránya pillangók mégiscsak röpködnek a gyomrunkban....és nem tudunk másra gondolni csak rá! Ez m...

Tükröm, tükröm

Amikor hazamész szabadságra, feltétlen készülj fel egy hatalmas nosztalgia lavinára. Régi képek, régi ismerősök, és persze fájó múltad emlékképei is felbukkannak majd. Hiányzik a " Nagyváros", és nem értettem eddig miért. Ne aggódj, szeretem a családom, bármennyire is őrültek tudunk is néha lenni...és egészen jó is tud lenni a semmittevés..de ami igazán hiányzik, az a szabadság. A " Nagyváros" megtanított elfogadni önmagam, és keményebb csajszit nevelt belőlem. Senkit nem érdekel, mit csinálsz, hogy nézel ki, és ez felszabadító érzés tud lenni.  Nézegettem a régi fényképeimet, ahol egy vasalódeszkának tűnök a mostani énemhez képest. Az elején elszomorított, hogy a pillangóm kezdd bálnává válni, de aztán megláttam a képek mögött a sok szenvedést, az éhezést, a sok önmegtartóztatást, és rájöttem, jól érzem magam a bőrömben.  Imádom az édességet, a fagyit, a sütit, a pizzát, imádok késő este nassolni, és boldog vagyok, hogy bűntudat nélkül is képes vagyok falni...